Érezni: megállt a világ – Arvo Pärt néhány hangból és csendből épít zenét

Kultúra – 2017. január 15., vasárnap | 12:00

Arvo Pärt észt zeneszerző művészetének általános elfogadottsága ritka jelenség a kortárs zene terén; a legtöbbet játszott kortárs zeneszerzőnek tartják. Művészete elválaszthatatlan hitétől.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Arvo Pärt, a népszerű észt zeneszerző művészete elválaszthatatlan hitétől. „A vallás irányítja életünk minden folyamatát, mégha nem is tudunk róla – fogalmazott egy interjúban. – Az igaz, hogy a vallás rendkívül fontos szerepet játszik a zenémben, azt azonban nem tudnám elmagyarázni, hogy ez valójában hogyan működik.”

A nyolcvanéves zeneszerző evangélikusból lett keleti ortodox; kritikusok és rajongók gyakorta hasonlítják szemlélődő zenéjét az ortodox ikonokhoz.

1935-ben született az észtországbeli Paide-ben; a tallini konzervatóriumban szerzett diplomát 1963-ban. Korai művészetére leginkább Sosztakovics és Prokofjev hatott; a Nekrológ című zenekari kompozíciójában pedig Schönberg dodekafón technikáját alkalmazta. 1962-ben a Szovjet Zeneszerzők Szövetsége művészetét „avantgárd burzsoá” zeneként jellemezte. A Credo, első nyíltan vallásos tárgyú műve 1968-as premierje még több negatív reakciót váltott ki; a mű kapcsán készített rádióinterjúból kivágták azt a részt, ahol Pärt Krisztust említi, mint aki legnagyobb hatással volt rá.

Többéves hallgatás után a hetvenes években alakult ki kevés elemből építkező, sajátos stílusa. Hatott rá a gregorián zene, valamint a korai francia és franko-flamand zeneszerzők művei, a korai reneszánsz polifónia. Az ókori dallamokat és az orosz ortodox egyház zenei világát tanulmányozta. „Felfedeztem, hogy elég, ha csupán egyetlen hangot szólaltatnak meg gyönyörűen. Ez az egyetlen hang, vagy egy csendes ütés, vagy egy pillanatnyi csend megvigasztal. Nagyon kevés elemmel dolgozom: egy hanggal, két hanggal… Egyszerű anyagokból építkezem – egy hármashangzattal, egy bizonyos tonalitásban. A hármashangzat három hangja harangokhoz hasonlít, ezért hívom [ezt a kompozíciós eljárást] tintinnabuli-nak (harangocska – a szerk.).”

1980-ban hagyta el hazáját családjával együtt; először Bécsbe, majd Nyugat-Berlinbe költözött. Elsősorban egyházzenei műveket ír; 2005-ben Európai Egyházzene Díjjal értékelték munkásságát. Adam’s Lament (Ádám sirámai) című kórusműve, melyet a szentéletű ortodox Athoszi Sziluán (Sziluán Afonszkij; 1866-1938) költő és szerzetes elmélkedései alapján írt, 2014-ben Grammy-díjat kapott.

Pärt gyakran a csendet is felhasználja zenei elemként, amivel egészen különös hatást gyakorol a koncertközönségre. Tabula Rasa című művének 1977-es New York-i premierjén a hangversenyterem szinte mozdulatlan volt, az emberek nem mertek se köhögni, se lélegezni, nehogy félbeszakítsák. „Én ugyanezt éreztem. A szívverésem olyan hangosnak tűnt, hogy azt hittem, mindenki hallja” – mesélte maga a zeneszerző a New York Times-nak adott interjúban.

A Pápai Egyházzenei Intézet díszdoktorrá avatta Arvo Pärtet 2011-ben, az intézmény százéves évfordulóján; mellette Diego Fasolis és Luigi Ferdinando Tagliavini munkásságát jutalmazták díszdoktori címmel. Az észt zeneszerzőt ekkor kérte fel XVI. Benedek pápa, hogy legyen a Kultúra Pápai Tanácsának munkatársa.

2011. július 4-én XVI. Benedek pappá szentelésének hatvanadik évfordulóját ünnepelte; az ebből az alkalomból rendezett ünnepségre hatvan művészt hívtak meg – köztük három zeneszerzőt, akiket arra kértek, komponáljanak ajándékot Benedek pápa tiszteletére. Arvo Pärt maga adta elő zongorán a Vater Unser (Miatyánk) című művét, melyet Heldur Harry Polda fiú szoprán énekelt; ez a darab nyitotta meg az estet.

Forrás: Arvo Pärt Centre; MetMuseum; New York Times; Wikipedia; The Guardian; CNA

Fotó: Arvo Pärt Centre

Magyar Kurír
(vn)

Kapcsolódó fotógaléria