Istennél együtt jár az igazság és az irgalom – „A belső várkastély”-ról a D18 Kávézóban

2018. április 28. szombat 19:00

A budapesti D18 könyvesbolt-kávézó előadás-sorozatot indított Avilai Nagy Szent Teréz „A belső várkastély” című műve alapján. A hatodik előadást április 27-én, pénteken este tartották; az előadók Béri Renátó kármelita szerzetes és Baráth Évi mentálhigiénés orvosok voltak.

Avilai Nagy Szent Teréz A belső várkastély című könyvében a történelem során először és azóta is egyedülállóan adott összefoglalást a keresztény misztika teljességéről. Hét lakásra osztotta fel a várkastélyt. Ezek szimbólumok, a lelki élet modelljei. Az első három lakás a rákészülés, a negyedik az átmenet, amikor az ember megérzi, hogy Isten nem a hegy tetején trónol, hanem jelen van az életünkben, hív bennünket, irántunk való szeretete megelőzte a létünket. Az ötödik lakásban tovább mélyül az istenkapcsolatunk, felismerjük, hogy kölcsönösen egymáshoz tartozunk Istennel. Megmaradunk különbözőnek, mindig emberek maradunk, a Teremtő pedig mindig Isten, de azzal, hogy Ő emberré is lett, lehetséges az Istennel való egyenrangú kapcsolat, ahol a kölcsönösség, a meghittség a jellemző.

A hatodik lakás a leghosszabb, tizenegy fejezetből áll, a könyv több mint negyedét teszi ki. Béri Renátó atya szerint azért, mert Teréz ebben a témában elemében van, szereti leírni rendkívüli misztikus tapasztalatait. Az előadó A kilengések lakása címet adta ennek a résznek. A léleknek ezek a nagy misztikus jelenségei – fenomének – a kilengések. A lélek még nem szokta meg az Isten jelenlétét, végtelen tisztaságát, fényét, szeretetét, ez még annyira új a számára, hogy szélsőséges jelenségeket produkál. Teréz azt mondja, azért éli át ezeket a jelenségeket, mert még gyenge, nem találta meg a békéjét, és ebben a feszültségben ilyen kilengéseket produkál.

Kétféle kilengésről beszélünk, az egyik a misztikus jelenséghalmaz, a másik pedig egy olyan jelenség, hogy a hatodik lakásos lélek itt akarja hagyni ezt a földi világot, meg akar halni. Nem öngyilkos akar lenni, hanem a mennyországba vágyakozik, az üdvözülésre, minél hamarabb. Ezért önmegtagadási gyakorlatokat végez, vezekel, nem figyel az egészségére, tönkreteszi magát, de már nem önzésből, nem képmutatásból, hanem őszintén, Krisztus iránti szeretetéből. Látszólag ez a csúcs, az Isten iránti legnagyobb szeretet, a lélek vágyakozása, hogy minél előbb láthassa színről színre Istent. Teréz azonban forradalmi tettet hajt végre, amikor leírja, hogy ennek semmi köze a tökéletességhez. A hetedik lakásban a lélek már nem akar meghalni, hanem élni akar, itt a Földön, addig, ameddig élnie kell, mert tudja, hogy Istentől kapott küldetése van itt, ezen a világon, amit el kell végeznie. Ehhez pedig erőre, egészségre van szüksége. Ez az igazi szent magatartás.

Renátó atya kifejtette, amikor a hatodik lakásban leírt misztikus jelenségekről olvasunk, fontos, hogy ezt megfelelően tudjuk értékelni. Ebben segítségünkre van a lelkiségi teológia. Azt a rendkívüli jelenséget, amit a misztikus szent kap, látványos csomagolásnak nevezzük. Amikor például azt látjuk, hogy a szent felemelkedik a magasba (levitáció), az a csomagolás. Nem ez a lényeg. Ennek a kegyelemnek van egy tartalma, amit ez a látványos csomagolás magában hordoz. A misztikus tapasztalatok kegyelmét csak egyes kiválasztottak kapják meg. Nem mindenkinek van látomása, sem hallomása, és levitálni sem képes mindenki. A tartalom viszont mindnyájunké. A rendkívüli misztikus jelenségeket, kegyelmeket Isten nem azért adja a kevés kiválasztottaknak, mert őket jobban szereti, hanem azért, mert ezzel nekik feladatuk van, az Egyházat kell, hogy szolgálják ezekkel. Ez kételkedéssel is együtt jár, Teréz rengeteget szenvedett attól, hogy kitől jönnek ezek a misztikus jelenségek, a sátántól, Istentől, vagy saját pszichéjéből. Ő és más misztikusok is mindig arról beszélnek, hogy a legtisztább út az, ha a hiten és a szereteten, nem pedig a misztikus jelenségeken keresztül közelítjük meg az Istent.

Arról, hogy miként bonthatjuk ki a látványos csomagolásból a tartalmat, a kármelita szerzetes példaként említette a szívsebzés kegyelmét, amikor Teréz látomása szerint a puttó angyal egy dárdával átszúrta a szívét, ő pedig úgy érezte, hogy a szeretet föllángol benne. Ennek a tartalma az, hogy az Istennel való kapcsolatunk nemcsak intellektuális, hanem érzelmi jellegű is. Mi is átélhetjük azt, hogy fellángol bennünk ez a bizonyos szeretet Isten iránt, az agapé – a kölcsönös, ingyenes szeretet mellett – eljuthatunk az erosz – a szenvedélyes – szeretetig is. Természetesen ha ez utóbbi nincs megtisztítva, akkor pusztítóvá is válhat, ha viszont tiszta, akkor életünk sava-borsa. A Keresztes Szent János által említett sötét éjszakákon keresztül juthatunk el idáig, sokféle gyötrelem, szenvedés árán. Ezeknek a sötét éjszakáknak a gyümölcse, hogy megszületik bennünk a valódi, lángoló szeretet Isten iránt. Mindnyájan eljuthatunk erre a szintre, kivétel nélkül, csak engednünk kell Istennek, hogy megtisztítson bennünket mindattól, ami hátráltat a vele való kapcsolatunkban.

A Teréznek juttatott másik kegyelemről, a levitációról az előadó elmondta: ennek tartalma a belső szabadság, ami onnan jön, hogy tudom, ki vagyok, és kicsoda Isten. Ezt a szabadságot nem vehetik el tőlünk, kerüljünk bármilyen nehéz helyzetbe is. Azzal kapcsolatban pedig, hogy Teréz egyszer leírta: nem látja Jézust, nem hallja, hogy szólna hozzá, de érzi, hogy ott van tőle húsz centire, Béri Renátó úgy fogalmazott: ez a hitünk lényege, hogy Jézus mindig itt van velünk, bennünk van.

Baráth Évi Henri Nouwen holland katolikus teológusra hivatkozott, aki szerint a társadalmi kiválasztottság azt jelenti, hogy elkülönítenek a többiektől, szembeállítanak velük. A környezetünkben csodálnak, idealizálnak, jót mondanak rólunk, vagy éppen üldöznek, elutasítanak, alulértékelnek. Nagyon fontos, hogy mindkettőt megtanuljuk kezelni. Mindkét esetben eltávolodom önmagamtól, attól, hogy ki is vagyok én valójában. Megélem a magányt és az elszigeteltséget. Pedig valójában nem arra vágyom, hogy valaki felül- vagy alulértékeljen, hanem hogy önmagamért szeressen.

Teréznek a hatodik lakásban rengeteg ilyen tapasztalata van. Kívül és belül is nagy a forrongás körülötte, rengeteg szenvedést megél ezek miatt, de éppen ezért képes hitelesen beszélni nekünk erről. Teréz a hatodik lakásban azt mondja, hogy pont a harcok által tanuljuk meg ezeket kezelni. Szabadok leszünk a megszólásoktól, a dicséretektől, ezt úgy fogalmazza meg, hogy olyan lesz majd mindez, mint egy távoli zene. A helyes önszeretet segít abban, hogy eljussunk idáig. Teréz nagy erénye az alázat, nem gondolja magát sem túl soknak, sem túl kevésnek. Ha egyre inkább tudom, hogy ki vagyok, helyén tudom kezelni mind a dicséretet, mind a kritikát. Teréz ebben a lakásban tovább viszi az alázat fogalmát, arra intve minket, hogy járjunk igazságban. Az igazság megegyezik a valósággal. Teréz az istenismeretből indul ki, a kapcsolat természetes velejárójának nevezi, hogy függünk Istentől. Ha az Istennel való kapcsolatomban erre gondolok, akkor ott van a kérdés, hogy mit élek meg, félelmet, vagy valami felszabadító érzést. Ez pedig már önismereti téma, mert ha egy kapcsolatban arra gondolok, félelemkeltő számomra, hogy függök valakitől, akkor ezáltal elkezdem patronálni magamat és a másikat is, ami megjelenik az istenkapcsolatomban is, olyan értelemben, hogy Uram, vezess, de úgy és oda, ahogy én ezt elképzelem. Ha viszont teljesen ráhagyatkozom Istenre, egyre jobban növekszik bennem az Istenbe vetett bizalom és a belső szabadságom is, lassan eljutok annak felismeréséig, hogy Istennél együtt jár az igazság és az irgalom.

Baráth Évi arról is beszélt, hogy a hatodik lakásban Teréz csak Istennel akar lenni, a valós élet fárasztja. Ez olyan, mint egy szenvedélyes szerelem. Fokozottan felfokozott érzelmi állapot, ami hosszútávon egészségre káros. A misztikus jelenségek veszélye, hogy a tökéletesség egyenlő az elvágyódással, ezt kötöm a szentséghez. Isten megmutat valamit a királyságából, és ez annyira megragad engem, hogy már nem érdekelnek a földi dolgok, csak arra vágyom, hogy átmehessek a másik világba, Föld és Ég között lebegek. Teréz mindezt megkapja azért, hogy megfogalmazza: ez állomás egy úton, ebből születik meg a hétköznapi misztika. Közben pedig három fontos tanácsot is ad. Az első, hogy az alapszükségleteket – evés, ivás, alvás – ki kell elégíteni. A második, hogy fontos a segítő az úton egy jó gyóntató. A harmadik pedig az, hogy ha valaki megkapja a misztikus tapasztalatok kegyelmét, akkor a csomagoláson túl valósítsa meg az életében az üzenetek tartalmát, adja tovább másoknak mindazt, amit megélt.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír 

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Vezető híreink - olvasta már?
egyhazi-szemelyeket-tuntettek-ki-nemzeti-unnepunk-alkalmabol-89515
Egyházi személyeket tüntettek ki nemzeti ünnepünk alkalmából

Állami kitüntetéseket és szakmai díjakat adott át Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) államtitkára Budapesten a Pesti Vigadóban augusztus 17-én, pénteken, az augusztus 20-ai nemzeti ünnep alkalmából.

2018. augusztus 17. péntek
a-vilagban-elo-karmelita-kozosseg-tagjainak-fogadalomtetele-nyiregyhazan
A világban élő kármelita közösség tagjai tettek ígéretet Nyíregyházán

Nagyboldogasszony ünnepén, augusztus 15-én Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban a Nagyboldogasszonyról nevezett Világban Élő Kármelita Közösség (VÉK) öt tagja végleges ígéretet tett a Sarutlan Kármeliták Világi Rendjére, hárman pedig elkezdték a felkészülési időt.

2018. augusztus 17. péntek