Lélekvesztőből zászlóshajó – a jezsuita gimnázium felemelkedése Kalocsán

2017. május 7. vasárnap 11:01

A jezsuiták és Kalocsa kapcsolatáról tartott előadást Budapesten a Párbeszéd Házában Lakatos Andor, a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár vezetője május 5-én. A jezsuiták gimnáziuma a 19. században két évtized alatt az ország legjobb intézményeinek sorába emelkedett. Mit tudtak a jezsuiták?

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Lakatos Andor célja az volt, hogy választ adjon a kérdésre, minek köszönhető, hogy egy alföldi város gimnáziuma országos elismertséget és tudományos rangot szerzett. A levéltárvezető bemutatta a jezsuiták Kalocsára kerülésének körülményeit, nevelésük jellegzetességeit és alapelveit, motivációs rendszerüket, vallási nevelésüket és eredményeiket. Kiemelt figyelmet szentelt a rend Mária-tiszteletének is. 

A jezsuiták 1860-ban Kunszt József érsek hívására érkeztek Kalocsára. A piaristákat váltották a városban; ez az 1848–49-es szabadságharc utáni időkben közel sem volt problémamentes. Első éveiket közéleti és politikai támadások kísérték. Az érseki székben Kunsztot követő Haynald Lajos európai utazásai során megismerhette a jezsuita iskolák átgondoltságát-célszerűségét, határozott kiállásával sokat javított a jezsuiták megítélésén. Így valósulhatott meg, hogy Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter néhány évvel az alapítás után az ország legjobb intézményei közé sorolta a jezsuiták kalocsai főgimnáziumát egy országgyűlési beszédében.

E siker legfontosabb összetevője a jezsuita nevelés volt: iskoláikban nem azon volt a hangsúly, hogy mit tanítanak – követték az országos tanterveket –, hanem a tanítás mikéntjén. A nevelést tekintették az iskola feladatának, ahogy Menyhárt László jezsuita igazgató megfogalmazta: „A nevelésnek és oktatásnak célja nem annyira az ész, mint a szív kiművelése.” A jezsuiták bátor, férfias, kezdeményező ifjakat akartak nevelni. Kiemelten fontosnak tartották a vallásos nevelést, és azt célozták meg, hogy az ne merüljön ki külsőségekben. Humán gimnáziumként határozták meg magukat, ahol az oktatás célja, hogy gondolkodni tanítson, és a bölcsészet révén olyan szemléletet alakítson ki a tanítványokban, amivel a természettudományok terén is elősegítik a világ megismerését. Így születhettek a humán beállítottság mellett világra szóló csillagászati eredmények a Fényi Gyula jezsuita szerzetes vezette csillagdában.

Az eredményességhez vezető úton szükség volt pénzre, így a fenntartók megnyerésére. A jezsuiták évszázados jó viszonyt alakítottak ki az érsekekkel, de az ország vezető politikusaival is, ennek ápolásába folyamatosan nagy energiákat fektettek. A kulcsembereket nem „lekenyerezni, hanem megnyerni” akarták, és elveiket vitás esetekben sem adták fel. E jó viszonynak köszönhetően volt biztosított a színvonalas épület és a felszereltség. Fontos volt az állandó tanári-nevelői felügyelet is, melyet a páterek mellett a fráterek nagy száma biztosított. Ők látták el a működés elengedhetetlen háttérfeladatait.

A monumentális intézményben fennállt a létszám állandó növelésének veszélye. A kezdeti száznegyvenes létszámot száznyolcvanra bővítették, majd látva, hogy nem jut elegendő figyelem a diákokra, visszaállították az eredetire.

Az ország elitjét képző gimnázium nem vált kirekesztővé: a jezsuiták nagy gonddal és szervezőmunkával szociális hálót építettek az intézmény köré, és biztosították a szegényebb sorsú, de tehetséges diákok tanulását is.

A nevelés egyik alapelve a különböző korosztályok elválasztása – külön kezelése volt, mert a jezsuiták úgy látták, a különböző korosztályok másként motiválhatók.

Nagy hangsúlyt kapott a tanulmányi, közösségi munka értékelése – minden diák naponta kapott prefektusától szóbeli értékelést, hetente ezt írásos formában tették, havonta pedig a szülőket is tájékoztatták a diákok előmeneteléről.

A nevelés központi jelentőségű része volt a motivációs rendszer. Kialakítottak egy sokrétű versenyt sokféle érdemlehetőséggel: az alsóbb osztályok két táborra (Castra Romanorum és Castra Punorum) oszlottak, klasszikus római mintára. Mindkét tábor teljes tisztségviselői sorral – consul, censor, quaestor, tribunus, aedilis, decurio – épült fel. Ha valaki felelt, a másik táborban lévő megfelelője, párja felállt, és hibáit kijavíthatta, s a helyes javításokat eredményként jegyezték az egész tábornak. A felelések tehát egyben versenyek voltak, ahol a táborok győztek és veszítettek, a közösségi érzés, a becsületérzet motiválta a munkát, a teljesítményt. A táborokon belül pedig verseny zajlott az egyes tisztségekért.

Az idősebbek életében fontos volt a diákok önszerveződésre-önállóságra nevelése, tele voltak különféle célokra alakult testületekkel, egyletekkel-önképzőkörökkel, gondozták az iskola felszereléseit, anyaggyűjtéssel gazdagították szertárait.

A harmadévente kiosztott értesítők az „érdemsorozat” alcímet kapták, azokban valóban a diákság érdemei, eredményei álltak a középpontban.

Ugyancsak fontos volt az előadókészség, a határozott fellépés fejlesztése. Ezt szolgálták az ún. akadémiák, az önképző körök által rendezett előadások, viták, a színi előadások, zenekari produkciók.

A vallásos nevelés egyik kiemelkedően fontos helyszíne volt 1870-től a Mária-kongregáció. Eszményük a kötelességét teljesítő, lelkiismeretes diák volt. Meggyőződéses vallásos embereket akartak nevelni, s ez szorosan összefüggött az érzelmi neveléssel. Menyhárt László SJ a szív kiművelésének feladatát fogalmazta meg, hangsúlyozva, „a tudományos művelődés és fölvilágosodás nem fog sokat használni, ha a vallás hatásos indító okai nem ragadják meg a szívet”. A Mária-kongregációban fejlesztették a szociális érzékenységet, az apostoli lelkületet, a közösségi összetartozást és hangsúlyt fektettek a liturgia méltó ünneplésére. Két korcsoportban, heti egy üléssel választott tisztviselőkkel egyesületi formában működtek. Szakosztályai között volt betegeket, szegényeket látogató, rabokat gondozó, missziós feladatú csoport is. 

A jezsuita oktatás-nevelés meghozta a gyümölcsét. Az érettségizők pályaválasztását tekintve nagyon jelentős volt a papi és szerzetesi hivatások száma, s az egyházi pályát választók száma általában az abszolút első helyen állt a végzősök 30–40 százalékával, sőt időnként közel felével. A papi hivatásokból a Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye döntő arányban részesült, így elmondható, hogy az egyházmegye papképzésében, hivatásainak alakulásában igen fontos szerepet játszottak a jezsuiták. 1907-ben a gimnáziumi képzéssel együtt az egyházmegye kisszemináriumának vezetését-működtetését, a hivatások gondozásának feladatát is átvették. A jezsuita rendnek, illetve kalocsai intézményeinek tehát döntő szerepe volt abban, hogy a 20. századra jól képzett, művelt, fegyelmezett és egységes arculatú papság jellemezte a főegyházmegyét. Ezzel a háttérrel érthetjük meg Nagyfalusy Lajos jezsuita 1939-ben megfogalmazott állítását: „Kalocsa az újabbkori magyar hitélet gyújtófáklyája”.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
ferenc-papa-az-volt-az-elso-imank-amikor-szuletesunkkor-felsirtunk
Ferenc pápa: Az volt az első imánk, amikor születésünkkor felsírtunk!

December 12-én a Szentatya folytatta az Úr imájáról múlt héten megkezdett katekézissorozatát. Arra buzdított, hogy gyermeki merészséggel szólítsuk meg Istent, tekintsük őt apánknak, ne féljünk tőle, mert az imádkozás által már el is kezdődik gyógyulásunk és szabadításunk.

18:03
a-szenzacion-tul-ferenc-papa-szerzetessegrol-szolo-uj-konyvenek-nem-csak-homoszexualitas-temaja
A szenzáción túl: Ferenc pápa szerzetességről szóló új könyvének nem csak a homoszexualitás a témája

„A hivatás ereje – A megszentelt élet ma” címmel jelent meg december elején több világnyelven Ferenc pápa új interjúkötete, amelyet Fernando Prado, a klaretiánusok spanyol könyvkiadójának vezetője készített a Szentatyával. A kötet ismertetése után részleteket közlünk belőle, magyar fordításban.

2018. december 11. kedd
Adventi kalendárium – 2018. december 12.

Adventi kalendárium – 2018. december 12.

Az idei adventben készüljünk együtt Thomas Mertonnal, Kalkuttai Szent Teréz anyával és Henri Nouwennel. Segítségükkel egy-egy elmélkedést nyújtunk át az adventi várakozás minden napján. Induljunk el az adventi misztériumba csöndben, magányban, imádsággal, megtéréssel.

Előző napok »

Mai evangélium – 2018. december 12.

Mai evangélium – 2018. december 12.

Hogy örömhírrel induljon minden nap… – Mt 11,28–30

Korábbi napi evangéliumok »

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle