A kitüntetést már korábban is odaítélték, de akkor nem fogadta el. Most alázatból, és hogy közössége hasznára lehessen, elfogadta.

Molnár László 1931. július 3.-án született Székesfehérvárott, szülei egyszerű, de olvasott, vallásos emberek voltak. Tanulmányait is itt folytatta. Egy kis küldöttség élén 17 évesen találkozott Esztergomban Mindszenty József hercegprímással. Máig emlegeti az egyszerűséget, amit tapasztalt vele kapcsolatban, és a hús nélküli káposztalevest, amit együtt ebédeltek. Ez a találkozás egész életét meghatározta.

Szemináriumi tanulmányainak a betiltás vetett véget, 45-en kerültek utcára. Nem nyugodott bele; felkereste a még működő szegedi szemináriumot, ahol fogadni tudták valamennyi társával együtt. 1957. június 19-én szentelték fel, Székesfehérváron 23-án mondta első miséjét. Kálozon és Csepelen volt káplán. 1967 júniusában politikai nyomás hatására el kellett hagynia az országot. Rómába ment, ahol várta, milyen missziót követhet. Gyerekkori vágya volt, hogy egyszer misszióban dolgozhasson.

Porto Alegrébe került, kapott egy mocsaras területet egy külső kerületben, egy faépülettel, minden berendezés nélkül. Itt építette fel a Szent Mártonról nevezett templomot, a plébániát és a környező szegénynegyedben három kápolnát. 1974-ben az egyház elismerte a karizmatikus mozgalmat, amely szentbeszédek, tanítás, imacsoportok szervezése révén terjedt. 1990. december 4-én az egyre növekvő munka és közösség szükségletére alapítványt hoztak létre Fraternidade Nossa Senhora da Evangelizacão címmel. Jelmondata ez lett: „Jézus élő, szerető és irgalmas jelenlétének látható és állandó jele lenni a mai világban. Együtt építünk egy testvéri világot."

Ez volt az első válasz lelkében égő emlékeire, Mindszenty bíboros 1956-os rádiószózatára és segélykiáltására: „mi testvériséget akarunk minden néppel". Közben 30 éven át vigíliákat, a karnevál három napja alatt nyitott lelkigyakorlatos napokat: „ünneplés Jézussal" elnevezésű lelkigyakorlatokat tartott, amelyeket mára már több plébánián is átvettek. 1990-ben felépítettek egy 100 főt befogadó lelkigyakorlatos házat, ahol kéthetente van lelkigyakorlat.

1995-ben egy, majd 1999-ben még egy vidéki városban sikerült 1-1 rádióadót venni, amelyek hatóköre lefedi az egész megyét. Ezzel László atya másik égő vágya teljesült: evangelizálni 24 órán át. Ezért alapítottak 36 televízóátjátszót is, melyen – saját stúdiójuk még nem lévén – nagy katolikus csatornák műsorait sugározzák. A rádióműsor fogható online az interneten, és honlapjuk is van.

Az atya sürgette egy életközösség létrejöttét is, így megfogalmazták a rendszabályzatot az életközösségre, és a többszáz tagú családosok közösségére vonatkozóan. Létrejött az apostoli életközösség, amelyet 2005. szeptember 8-án Porto Alegre érseke aláírásával elismert.

Harmadik égő vágya: minél több szent papot adni a világnak. Azon a 44-en kívül, akiket az ő segítségével szenteltek fel, 17-en választották a papságot, szerzetességet az ő lelkivezetői munkája alatt, és létrejött a „Lareira da Mãe", az „Édesanya tűzhelye" nevű szemináriumuk, jelenleg 3 szeminaristával. Nagy terve egy képző-oktató központ megépítése.

Ez a mű László atya szavai szerint mártírok véréből gyökerezik, a magyar mártírokéból – mert a másik esemény, ami meghatározó volt életére: 1956. november 4-e éjszakája, amelyet a rádió közvetítésével figyelhetett.

Az atya 52 éve áll szeretett oltára és hívei szolgálatában, engedelmesen és hűen egyházához. Egy fiatalokból álló csoportnak egyszer így mutatkozott be: „én vagyok a reménység papja.” A papság évének megnyitóján a vele készített riportban azt mondta: szeretem a papságomat, hálát adok Istennek papságomért.

Molnár László életéről és működéséről a YouTube-on képes-zenés összeállítás látható.

Magyar Kurír

Kép: Pedro Revillion, Câmara Municipal de Porto Alegre