„Maradjunk Szó-fogadók, maradjunk Isten Igéjének befogadói” – Szent István-napi szentmise Budapesten

2018. augusztus 20. hétfő 20:15

Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek mutatott be szentmisét augusztus 20-án Budapesten, a Szent István-bazilika előtt, majd vezette a Szent Jobb-körmenetet. A szentmise szónoka Német László SVD nagybecskereki megyéspüspök volt.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Államalapító Szent István királyunk ünnepe felkészítő lelki-kulturális műsorral kezdődött augusztus 20-án, a budapesti Szent István-bazilika előtti téren. A program befejezéseként Böjte Csaba ferences szerzetes szólt a nagyszámú zarándokhoz.

A dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozója azt hangsúlyozta, hogy a mai nap a közösségteremtés ünnepe. Jézus egyik alapvető üzenete az volt, hogy jobb együtt, mint külön-külön. A mi feladatunk, hogy közösségeinket megőrizzük és megnyissuk mások felé, hogy senki ne legyen magányos.

Ezt követően Erdő Péter bíboros, prímás mutatott be szentmisét a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megjelent tagjaival. Jelen volt Áder János köztársasági elnök; Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes; Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke; Darák Péter, a Kúria elnöke; Tarlós István főpolgármester; Mádl Dalma, Mádl Ferenc volt köztársasági elnök özvegye; valamint Soltész Miklósállamtitkár. Az esemény díszvendége Béchara Boutros Raï bíboros, Antióchia és egész Kelet maronita pátriárkája volt.

Erdő Péter bíboros, prímás, érsek köszöntőjét teljes terjedelmében közöljök.

Mélyen Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!
Eminenciás Boutros Raï Maronita Pátriárka Úr Őboldogsága!
Mélyen Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr!
Az Alkotmánybíróság Igen Tisztelt Elnöke!
A Kúria Mélyen Tisztelt Elnöke!
Igen Tisztelt Miniszter Urak!
Igen Tisztelt Főpolgármester Úr!
Állami, Társadalmi és Kulturális Életünk Nagyrabecsült Képviselői!
A Diplomáciai Testület Megjelent Tagjai!
Főtisztelendő Érsek és Püspök Urak!
A Testvéregyházak Igen Tisztelt Képviselői!
Kedves Paptestvérek!
Kedves Szerzetesek és Szerzetesnők!
Kedves Zarándokok, akik az ország különböző részeiről, illetve határainkon túlról érkeztek közénk!
Krisztusban Kedves Testvérek!

Szent István királyt ünnepeljük, országunk és Egyházunk megszervezőjét. Első szent királyunk sugárzó egyéniség volt. Keresztény hite alapján találta meg népünk helyét a világban és a történelemben. Úgy kapcsolta a magyarságot az európai népek nagy családjába, hogy közben megerősítette, megvédte sajátos örökségét és azonosságát. De példája, hite és szeretete nem csak az országot alakította, hanem közvetlen környezetét is. Fiát, Imre herceget a szentek, felségét, Bajor Gizellát a boldogok között tiszteljük. Országunk történetének kezdetén feltűnik egy szentekből álló család. Egy olyan személyes környezet, amely támaszt, erőforrást jelentett Szent István számára is. Annál nagyobb volt a veszteség, amikor fiát, a trónörököst el kellett temetnie. Jól őrizte meg a helyzet drámáját a legenda, amely szerint István király halála előtt országát és népét a Boldogságos Szűz Máriának ajánlotta fel.

Szent István napja a bizalom ünnepe. A hálaadásé azért, hogy mindmáig megmaradtunk. A kérésé, hogy az isteni gondviselés őrizze, Nagyasszonyunk és első szent királyunk pártfogása segítse népünket a jelenben és a jövőben.

Nagy öröm számomra, hogy ma együtt ünnepelhetünk Boutros Raï bíboros úrral, a maronita egyház pátriárkájával, aki Libanonból érkezett Budapestre. Látogatása is kifejezi azt a lelki és cselekvő közösséget, amely összekapcsol minket közel-keleti keresztény testvéreinkkel.

Külön köszönetet mondok Német László nagybecskereki püspök úrnak, a szent Cirill és Metód Püspöki Konferencia elnökének, hogy a mai szentmisében az ünnepi beszéd megtartását vállalta.

Most pedig megáldom az új kenyeret.

* * *

A szentmisén Német László SVD püspök mondta a szentbeszédet, melyet az alábbiakban teljes terjedelmében közlünk.

Kedves ünneplő testvérek!

Fogadj szót! Bizonyára legtöbben már rég hallottuk ezt az atyai vagy anyai jótanácsot, vagy inkább intelmet. Engedjék meg azonban, hogy mai ünnepünket az olvasmányok fényében ezzel a buzdítással kezdjem: Kedves ünneplő testvérek, fogadjunk Szót!

Az első olvasmányban a Példabeszédek könyve is erre buzdít, amikor nagyon világosan megfogalmazza, milyen Szóról beszélünk, és miért is kell azt megfogadni: „Mert élet annak, aki megleli őket, gyógyulás az egész testének”. (Péld 4,22) Az igaz, megfogadni való Szó ismérve tehát, kedves testvérek, életet ad és gyógyulást hoz. Az Újszövetség tanúsága szerint a megtestesült Isten Szava, vagy ahogy anyanyelvünk ezt olyan szépen kifejezi, Isten Igéje maga Jézus Krisztus. Ha ezt a Szót, ezt az Igét megfogadjuk, sőt mi több befogadjuk – Szót fogadunk – akkor az istenes élet felé vesszük az irányt, ahol már nem a „csalóka vágyakozások döntenek romlásba” bennünket (Ef 4,22b), hanem ahol a mi házunk is sziklára épül. Sziklára épül, mint annak az okos embernek a háza, akiről Máté evangéliumában hallottunk: „aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette”. (Mt 7, 24). Megéri tehát, kedves ünneplő testvérek Szót fogadni. Azonban a mai világban ez sem könnyű, mint hát ugye, annyi minden más. Mert a Szót-fogadáshoz, az Isten Szavának befogadásához, ma is a lelkek megkülönböztetésének adományára és komoly szilárd döntésre van szükségünk. Mi, magyarok szerencsések vagyunk, hiszen itt siet példaképként segítségünkre a mai nap szentje, államalapító Szent István királyunk, Magyarország fővédőszentje.

Szeretném tehát példaképként azt az Istvánt korunk embere elé állítani, aki elsősorban bátor döntésével alapított államot. Istvánnak dönteni kellett, hogy a Közép-Európában lábat vetett magyarság véglegesen is itt, ezeken a tájakon, ezen a földön maradhasson. István célja, modern nyelven mondva, a fenntarthatóság volt, amit ma is nagyon fontosnak tartunk úgy a személyes, mint a társadalmi életben. De lássuk, milyen is volt akkoriban Európa? Nem létezett még internet és nem létezett még a gyors hírek világa. Ám voltak akkor is kommunikációs csatornák, igaz, hogy ezek sokkal lassúbbak voltak, így a hírek hónapokig utaztak, mire célba értek volna. Akkor is voltak hamis és álhírek, úgynevezett fakenews-ok, akkor is voltak összeesküvések, és az igazság kiszűrése és a helyes döntés akkor sem lehetett egyszerű. Az azonban, hogy mi ma itt ünnepelhetünk, arról tesz tanúságot, hogy Istvánnak sikerült jól tájékozódni, és jó döntést hozott, amikor Róma felé fordult és népét a római kereszténység felé indította útnak. Jó döntés volt, még akkor is, ha ez a kezdetek kezdete volt. Tudjuk, hogy István halálakor nem hagyott még maga után egy biztos államot, azonban maga után hagyott egy biztos alapot. Prohászka Ottokár mondta egyszer egy prédikációban Szent Lászlóról, hogy „István elkezdte (a kereszténység terjesztését Magyarországon), de csak László tette azt igazi népi valósággá.”

Mire volt a bátorság mellett még szüksége Istvánnak a fenntartható döntéshez? Bizonyára szüksége volt nyitottságra és úgymond olyan idegen kapcsolatokra, melyek a keresztény gyökereket erősítették. Tudjuk, felesége bajor hercegnő volt, főpapjai közül a legfontosabb, fia nevelője, olasz bencés szerzetes, Gellért, Csanád első püspöke, az első magyar vértanúnk.

Fenntarthatóság ma is állandó nyitottságot, a szív nyitottságát feltételezi, a lelkek megkülönböztetésének adományát. A lelkek megkülönböztetése állandó kihívás. Itt nem lehet ellustulni és várni, hogy az élet haladjon, arra hivatkozva, hogy minden jó, ami van, minden maradhat úgy, ahogy van vagy volt. Isten Igéje, amint azt Pál apostol az efezusiakhoz írt levelében is hangoztatja, állandóan megújítani akar. Állandóan új emberré akar formálni, jobbá, szeretőbbé, tettrekészebbekké és kreatívabbakká akar tenni, mint amilyenek tegnap voltunk.

Az idők változnak, mint ahogy a talaj is változik. A Szót fogadó, az Isten Igéjét befogadó emberek azonban arra vannak meghívva, hogy a változó időkben, a változó talajba úgy vessük, úgy hirdessük Isten Szavát, hogy az életet és gyógyulást jelentsen. Isten Igéje – és ha megengedik ezt verbita szerzetesként mondom – nem az állandó leltározás tárgya, nem az értékek leltározására szólít fel, hanem azok szüntelen gyakorlására.

Szent István királyunk döntése a keresztény értékek szüntelen gyakorlására készítette elő a talajt. A helyi egyházak alapítása, a templomok építése, az intézményes egyház megszervezése a Kárpát-medencében, mind-mind azt a célt szolgálták és szolgálják ma is, hogy mi magunk, a Szentlélek templomai, személyesen is és közösségileg is egyre inkább élő templomokká váljunk. A Szentlélek templomaiban pedig világosság uralkodik, nem a sötét érzelmek tengere, a félelmek sokasága. Ebben az élő templomban az életszentség az, amire törekednünk kell, ha hűek akarunk maradni a Szent István-i örökséghez. Engedjék meg, hogy az életszentség kapcsán egy nagyon aktuális élményt osszak meg Önökkel, kedves ünneplő testvérek.

Egy délvidéki fiatal magyar ministráns az életszentségről kérdezte Ferenc pápát, három héttel ezelőtt, pontosabba július 31-én a Nemzetközi Ministránstalálkozón. Kérdése így hangzott: „Jót tenni nem mindig könnyű, nem vagyunk még szentek. Hogyan fordíthatnánk át (ministráns) szolgálatunkat a mindennapi életben a szeretet konkrét tetteire az életszentség felé vezető úton?”

Ferenc pápa válasza pedig így hangzott: „Igen, fáradoznunk kell, hogy mindig jót tegyünk és szentté váljunk… Tudod, az életszentség útja nem a lustáknak való: erőfeszítést igényel! (...) Az Úr Jézus egyszerű programot adott nekünk ahhoz, hogy az életszentség útján járjunk: ez pedig az Isten és a felebarát iránti szeretet parancsa. (...) Hogy konkrét formában tudjuk teljesíteni a szeretet parancsát, Jézus felsorolta nekünk az irgalmasság cselekedeteit. (...) Tudjátok-e, melyek az irgalmasság cselekedetei? Biztos vagyok abban, hogy püspökeitek megtanították nektek és jól ismeritek őket… (...) Ezek nagyon fontosak.(...) Elég, ha elkezdjük megkérdezni magunktól: »Mit tudok tenni én, ma azért, hogy segítsem felebarátomat(...)?« A mellettem lévő felebarátomat: a testvéreimet, édesapámat, édesanyámat, nagyszüleimet, barátaimat, a szegényeket, a betegeket…, egyet-egyet naponként. (...) Az is mindegy, hogy barátról vagy ismeretlenről, honfitársamról vagy külföldiről van szó: ők mind a felebarátaim! Higgyétek el, ha így cselekszetek, valóban szentekké válhattok, olyan férfiakká és nőkké, akik Krisztus szeretetét megélve átalakítják a világot. (...) De ne felejtsétek, újra elmondom: az életszentség útja nem a lustáknak való!”

Kedves ünneplő testvéreim! Ferenc pápa buzdítása mutatja, mennyire aktuális ma is Szent István öröksége, hiszen mintha csak szent királyunkat hallanánk, aki így buzdította Imre fiát: „Kell, hogy a királyt kegyesség s irgalmasság díszítse, de a többi erény is hassa át és ékesítse. Mert ha a királyt istentelenség és kegyetlenség szennyezi, hiába tart igényt a király névre, zsarnoknak kell nevezni. Ennek okából hát, szerelmetes fiam, szívem édessége, sarjam jövő reménysége, kérlek, megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul. Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz.”

Szent II. János Pál 1991-ben ezen a napon, a Hősök terén mondott buzdítása sem veszített értékéből, ha a Szent István-i örökségre gondolunk. Lengyel pápánk dicséretesen és buzdítóan így fogalmazott: „...A történelem arra tanít, hogy a modern emberiség életébe olyan alapvető keresztény értékek épültek be, mint a személy méltósága, a szolidaritás, a szabadság és a béke. (...) Szent István beillesztette Magyarországot az európai nemzetek közösségébe, amikor elfogadta a földrész közös társadalmi formáit és keresztény hagyományait. (…) Ti Európa közepén éltek, különböző népektől és nemzetektől körülvéve. Csak akkor lesz boldog és biztonságos a hazátok, ha nagylelkűen a közös európai ház építésén fáradoztok, a nyitottság, a szolidaritás és az együttműködés szellemében.”

Ünneplő testvérek! István döntött és Rómához fordult segítségért Magyarország jövőjének biztosítása érdekében. A pápa ismerte el, hogy Magyarország egy szuverén, tehát független állam a szláv és germán népek tengerének középen. Istvánnak ezen döntése az a sziklakő, amelyre Magyarország épült és épül. István egykori Róma felé fordulása tette és teszi lehetővé, hogy ma Magyarországon a nyugati kereszténység együtt a keleti kereszténységgel a maga sokszínűségében van jelen és közös erővel igyekszik – kicsit sokszínűbben, mint az keletebbre van – Szót fogadni, igyekszik Isten Igéjét befogadni.

Engedjék meg, hogy katolikus püspökként kifejezzem annak értékét, ha katolikusként ma is a pápára, mint Krisztus földi helytartójára tekintünk. Ez nem csak az istváni örökség része, hanem keresztény, katolikus voltunkat, identitásunkat meghatározó valóság. Erre a kapcsolatra építettünk mi magyarok, sok más néppel együtt a történelem folyamán: a tatárok betörése után, a török uralom alóli felszabadulásban és még sorolhatnám. Azért jó irány ez, mert hisszük, és tanítjuk, hogy ez az Isten Igéjét befogadók, a Szót-fogadók útja. Isten életet adó és gyógyító szeretetének az útja.

Államalapító Szent István királyunk tehát ma is példakép számunkra. Több mint 1000 éve sziklára helyezte a fiatal magyar nép jövőjét, amikor arról döntött, hogy a keresztény hit és az abból fakadó életszentség a fenntarthatóság biztosítéka. Mi magunk vagyunk látható jele ennek a jó döntésnek. Maradjunk 1000 éves Kárpát-medencei jelenlétünk biztos szikláján, járjunk az életszentség útján és mutassuk meg, hogy a szeretet erősebb minden félelemnél, úgy ahogy ezt Jézus nekünk megmutatta kereszthalában és feltámadásában. Maradjunk Szófogadók, maradjunk Isten Igéjének befogadói és ha befogadtuk Isten Igéjét, engedjük ki Őt a világba. Ámen.

* * *

A könyörgések után Erdő Péter bíboros – Esterházy Pál nádor imádságával – felajánlotta népünket a Magyarok Nagyasszonyának.

Az ünnepi szentmise végén megtartották a Szent Jobb-körmenetet. Az ereklye előtt a Katolikus Karitász és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat tagjai és önkéntesei, a szerzetes- és lovagrendek képviselői, az apostoli élet társaságainak tagjai, a papság, valamint a plébániák zarándokcsoportjai vonultak.

Fotó: Lambert Attila

Baranyai Béla/Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Hazai
Vezető híreink - olvasta már?
erdo-peter-megaldotta-mariaremetei-plebania-felujitott-epuletet
Erdő Péter megáldotta a máriaremetei plébánia felújított épületét

Plébániaépülete felújítását ünnepelte a máriaremetei Kisboldogasszony-bazilika közössége. November 18-án Erdő Péter bíboros áldotta meg az egyházközség otthonát.

10:50
ferenc-papa-mindannyiunknak-szamot-kell-adnunk-eletunkrol
Ferenc pápa: Mindannyiunknak számot kell adnunk életünkről!

November 18-án délben, az Úrangyala elimádkozásakor a Szentatya a napi evangéliumról elmélkedve azt hangsúlyozta, hogy a végső időkről szóló szentírási szövegek a jelen pillanat felelős megélésére akarnak figyelmeztetni.

2018. november 18. vasárnap