A hitvallás kézzelfogható nyomai között – Beszélgetés a Győri Egyházmegyei Levéltár munkatársaival

2017. február 9. csütörtök, 11:42

„Keresztény társadalmi mártírium 1944–1956” címmel tartanak nemzetközi emlékkonferenciát február 9-én Budapesten többek között a Győri Egyházmegyei Levéltár szervezésében. Ennek apropóján Ikker Eszter a levéltár küldetéséről kérdezte Vajk Ádám igazgatót és munkatársait, Arató Györgyöt és Nemes Gábort.

– Hogyan jött létre az intézmény?

Vajk Ádám: A levéltárat 2000-ben alapította a Győri Egyházmegye, ez azt jelentette, hogy az akkor idekerült levéltárosok, köztük jómagam is, a püspökség megbízásából egy teljesen üres épületrészt vettünk át, és a püspökség tornyából, különböző helyiségeiből, illetve a Nagyboldogasszony-székesegyház egyik emeleti karzat mögötti helyiségéből kellett a levéltári anyagot ideköltöztetni. Ehhez kértük vissza az államtól a győri káptalan országos, úgynevezett hiteleshelyi levéltárát 2000-ben, továbbá kerültek elő a püspökség különböző helyiségeiből olyan iratanyagok, amelyek korábban nem voltak lajstromba véve a levéltár állományában.

– Hogyan sikerült fejleszteni a levéltárat az évek során?

Vajk Ádám: 800-850 iratfolyóméterrel indult újra a levéltár, mára 1300 iratfolyóméternél tartunk. Ez a szám különböző plébániai, iskolai anyagok beszállítása folytán nőtt meg az elmúlt tizenhét év során. Éppen 2000 februárjában kezdtük el a munkát. Az elmúlt tizenhét év folyamán két-három évente egy-egy újabb szolgáltatással bővítettük a levéltárat. Kezdve azzal, hogy mikrofilmen megvásároltuk – pályázati forrásokból – az egyházmegye összes 1895 előtti anyakönyvét, majd elkezdtük begyűjteni az egyházközségi anyagot a plébániákon. Ennek azért van jelentősége, mert általánosságban elmondható, hogy az iratanyag tárolására az egyházközségi épületek nem alkalmasak.

2005-ben elindítottuk a levéltárosi gyakornoki programot, együttműködésben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel, amelyhez négy évvel később az Eötvös Collegium Történész Műhelye is csatlakozott. A közelmúltban kötöttünk egy új levéltári programról szóló együttműködési megállapodást a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának Történettudományi Intézetével. Az új gyakornoki program keretében nem csupán a klasszikus levéltárosi feladatokat (iratrendezés, egyházközségi anyagbeszállítás) próbálhatják ki az egyetemisták, hanem lehetőséget kapnak egy tágasabb horizontú kutatásmódszertan elsajátítására is. Nemcsak az egyetemi, hanem a középiskolai és általános iskolai oktatásban is részt veszünk: tanórákat tartunk a levéltárban iskolai csoportok számára, és bemutatjuk a püspökség látogatható helyszíneit. Öt éve elkezdtünk digitalizálni, mára félmillió kutatható felvétellel rendelkezünk az interneten. Ez azonban a levéltár állományának csupán öt százaléka, tehát csak egy állomás a levéltár fejlődésében.

– Hogyan lehet összehangolni a közművelődési feladatokat a tudományos igényű kutatói munkával?

Nemes Gábor: A levéltárakat a tudományos szakma úgy képzeli el, és a társadalmi igény is ez, hogy megőrizzék és a látogatók számára hozzáférhetővé tegyék az összegyűjtött anyagot. Az elsődleges feladat az iratok őrzése és a kutatószolgálat. A segédletek elkészítésével lehet a kutatói munkát támogatni és hatékonyabbá tenni. Kiadványainkkal leraktuk egy regionális kutatócsoport alapjait. A levéltáron belül egy kis kiállítótérrel is rendelkezünk, ahol legutóbb a Szent Márton-év kapcsán olyan dokumentumokat állítottunk ki, amelyek a győri szociális ellátórendszert mutatják be történeti távlatban, kezdve a szegények megsegítésétől az idősek ellátásáig. Elindítottuk a „Fogadja örökbe a múltját!” iratrestaurálási programot, amely mindenki számára nyitott, aki érdeklődik a múlt iránt, és fontosnak tartja a tárgyi emlékek megőrzését. A jelentkezők az általuk kiválasztott irat restaurálási költségeihez járulnak hozzá, saját lehetőségeikhez mérten. Ezért cserébe az örökbefogadó nevét feltüntetjük honlapunkon és a restaurált irat borítóján, továbbá eljuttatjuk számára a hozzájárulásával helyreállított dokumentum digitalizált változatát. Mind ez idáig huszonöt anyakönyvet és kilenc kottát fogadtak örökbe, ez több millió forintos adományt jelent, amit az évek során restaurálásra tudtunk fordítani.

Vajk Ádám: A levéltár újraindulásától kezdve aktívan részt veszünk a hagyományos, évenként megrendezendő győri és kisalföldi levéltári nap szervezésében és lebonyolításában. Tavaly emlékkonferenciát szerveztünk Bedy Vince nagyprépost, történész születésének 150. évfordulójára a Győri Hittudományi Főiskolán. A február 9-i Keresztény társadalmi mártírium 1944–1956 című konferenciát az Eötvös Collegium volt hallgatói által 2013-ban alapított Mika Sándor Egyesülettel szerveztük, amelynek fővédnökségét vállalta Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Gáncs Péter, a Magyar Evangélikus Egyház elnök-püspöke, valamint Szabó István, a Magyar Református Egyház Zsinatának egyházi elnöke. A Győri Egyházmegyei Levéltár és a Mika Sándor Egyesület metszetében a közös pont Arató György, aki a levéltár munkatársaként és az egyesület aktív tagjaként dolgozik.

– A Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezett konferencia címéből adódik a kérdés: mit érthetünk társadalmi mártírium alatt?

Arató György: A mártírium (martyrium) tanúságtételt jelent görögül, az Egyház ezt a kifejezést a vértanúságra használja. Az egyéni tanúságtételek hagiográfiai sora mellett azonban figyelnünk kell arra is, hogy ennek a gyilkosok, az elkövetők részéről az a célja, hogy az élet rendező kereteit, a keresztény társadalmi berendezkedés formáit megsértsék vagy elpusztítsák. Az 1944 és 1956 közti hosszú évtized közép- és kelet-európai története nagyon zaklatott. Példaértékű az a kiállás, amelyet a Kárpát-medence egyházai, köztük a magyar egyházak tanúsítottak az itt kiépülő diktatórikus rendszerekkel szemben. Egy rövid náci uralomról és egy nagyon hosszú, intézményi és társadalmi szempontból sokkal nagyobb pusztulást hozó bolsevik típusú rezsimről beszélünk. Amikor a Kárpát-medencei keresztény társadalmi mártíriumról gondolkodunk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül etnikai és nemzeti jellegét, azt a támadássorozatot, amely kifejezetten a magyarok ellen irányult. A megszálló szovjet hadsereg és az ennek árnyékában a hatalmat átvevő kommunista párt ideológiai alapon is ellenségének tekintette Magyarországot, és a kollektív bűnösség vádjával a teljes magyar nemzetet megbélyegezte. A meghatározó számunkra ebben az a helytállás és tanúságtétel, amelyet a magyar egyházak a társadalom legkisebb sejtjeitől kezdve intézményesen is felmutattak.

– A Győri Egyházmegye hogyan vállalt szerepet az ellenállásban?

Arató György: Nagyon szimbolikusnak tartom azt, hogy a jelentős állami támogatás mellett, amelyet a Mika Sándor Egyesület pályázata kapott, s amelynek köszönhetően ezt a konferenciát megrendezhetjük, a Győri Egyházmegye tudományos intézménye, az Győri Egyházmegyei Levéltár is komolyan pártját fogta ennek a kezdeményezésnek. A magyar kereszténység mártíromsága Győrrel is jelképezhető, 1945 nagypéntekén a levéltár épülete alatt húzódó pincerendszerben szenvedett vértanúságot Apor Vilmos győri püspök, és halt meg 1945 húsvéthétfőjének hajnalán. Az utána következő állapotot hátborzongatóan érzékelteti a Győri Egyházmegyei Levéltár kiadványa, a Perger Gyula által szerkesztett Félelemmel és aggodalommal… című kötet, amely a Győri Egyházmegye plébánosainak háborús jelentéseit tartalmazza 1945-ből. A könyv címe is mutatja, hogy milyen egzisztenciális krízisen ment keresztül az egyházmegye népe és a papság ebben az időszakban.

Nem a szovjet hadsereg fejezi be ezt a munkát, átvonulása a szokásos koreográfia szerint történik, mint mindenütt másutt. Amit utána itt fokozatosan a kommunista hatalom kialakít, ahogyan az Egyházat és a hívő népet kezelik, az nem különbözik az általános magyarországi gyakorlattól, hacsak annyiban nem, hogy itt a katolikus megújulás évszázadai óta különösen erős népi vallásosság volt, tehát az Egyház elnyomása fokozottan presszionálta a társadalmat is. A nyomás a diktatúra évtizedei alatt fokozatosan átalakul az állami szintű emberrablás és emberiesség elleni bűncselekmények felől a terror egyéb intézményesült formái felé.

A Kádár-rendszer apologétái szeretnek azzal érvelni, hogy 1956 cezúra a magyar kommunizmus történetében, és 1956 után lényegében emberarcú szocializmusról beszélhetünk. Ez durva csúsztatás. Ne említsünk mást: az Állami Egyházügyi Hivatal és a Belügyminisztérium azon csoportjai, amelyek az Egyház megfigyelésével, elnyomásával voltak megbízva, személyi állományuk tekintetében folytonosak voltak ’56 előtt és után. A Kádár-rendszerről éppen a konferenciánk által tárgyalt évtized kegyetlenségeinek hatását tanulmányozva ki kell mondanunk, hogy ez bűnben fogant és tömeggyilkosságon alapuló rezsim volt, amelynek elsődleges célpontja továbbra is az Egyház volt.

– Mi a célja a keresztény társadalmi mártíriumról szóló konferenciának?

Arató György: A konferencia nagyon jelentős tudományos hozzájárulás egy nem eléggé feltárt időszak örökségéhez. Közel két tucat közép-európai intézmény neves kutatói ismertetik eredményeiket az alapkérdésekről. Az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb merítésű konferenciája ez ebben a témában.

Mi hiszünk abban, hogy a hit nem mítosz, a hit valóság, és ezt jól kifejezi az Egyház fogalmi gyakorlata, amely kezdettől fogva logoszként (és nem mítoszként) hivatkozik a maga alapjára, az Igére és misztériumára. A keresztény hit valós történelemben él, mert alapja, az Ige – a szintén kultúraszervező mítosszal ellentétben – az emberi időben testté lett. A Logosz a történelemben testesült meg, közöttünk él. Ezért vannak az üdvösségnek helyszínei, mint Betlehem, vagy mint az Apor Vilmosra leadott géppisztolysorozat golyónyomai, amelyek a mai napig láthatók a győri püspökvár pincéjében. Amikor a hitnek és a hitért való helytállásnak olyan élő nyomaival találkozunk, mint az egyházüldözés tanúságtevőinek mindnyájunkat megérintő személyes példája, mi is megérinthetjük a velünk élő Isten történetét. Erről szeretnénk tanúságot tenni.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Paksa Balázs

Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Nézőpont
Vezető híreink - olvasta már?
zenari-biboros-budapesten-keresztenyek-irgalmas-szamaritanusok-sziriai-foldi-pokolban
Zenari bíboros Budapesten: A keresztények irgalmas szamaritánusok a szíriai földi pokolban

Mario Zenari bíboros, szíriai apostoli nuncius január 21-én a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dísztermében beszélt a szíriai nép, különösen a gyermekek szenvedéseiről. Bemutatták a magyar kormány által támogatott kórházi programot is, amely a szegények kezelését teszi lehetővé.

12:53
jakubinyi-gyorgy-ersek-kiterjeszti-csiksomlyoi-bucsut-papalatogatas-napjara-is
Jakubinyi György érsek kiterjeszti a csíksomlyói búcsút a pápalátogatás napjára is

Jakubinyi György gyulafehérvári érsek január 21-én ünnepi körlevelet adott ki a pápalátogatással kapcsolatban.

08:01
Seregély István: Útravaló – 2019. január 22.

Seregély István: Útravaló – 2019. január 22.

Seregély István nyugalmazott egri érsek szívügyének tekintette, hogy nyugdíjas éveiben elmélkedéseket írjon az Adoremusba. A múlt esztendő utolsó napján elhunyt főpapra emlékezve napról napra minden reggel közreadjuk a 2019. januári számba Útravaló címmel írt... »

Korábbiak »

Mai evangélium – 2019. január 22.

Mai evangélium – 2019. január 22.

Hogy örömhírrel induljon minden nap… – Mk 2,23-28

Korábbi napi evangéliumok »

hirdetés
hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle