A pápa szerint a szolidaritás a legfőbb szempont a szerzetesközösségek gazdálkodásában

Ferenc pápa három témát elemzett: a karizma és a hűség fogalmát, valamint a gazdasági megfontolások kérdését.

A karizmák nem valami statikus és merev dolgok az egyházban, hanem az élő víz forrásaihoz hasonlóan arra szolgálnak, hogy megtermékenyítsenek valamit és táplálják a gyümölcsöket. A nosztalgia révén kísértést szenvedünk, hogy „karizmatikus régészetet” műveljünk – véli a pápa. A karizma azonban mindenekelőtt önátadást, ingyenességet és kegyelmet jelent, ami a kifejezés gyökere, a görög khárisz szó eredeti jelentése. Az a társadalom, mely nem él vele, embertelenné válik, hiszen a gazdaság etikai vagy antropológiai szempontból soha nem lehet semleges. Ha a gazdaság nem épül az igazságosság és a szolidaritás szempontjaira, akkor az kizárást és elutasítást teremt. Éppen ezért a megszentelt életre meghívottaknak ébernek és figyelmesnek kell lenniük arra, hogy válaszoljanak a konkrét helyzetekre, mindig figyelmesen hallgatva Isten szavára. Tudatában XVI. Benedek szavainak, hogy „az ingyenesség elve a testvériség kifejezője”, a megszentelt életre meghívottak álljanak készen arra, hogy akár a kezüket is bepiszkítsák a mindennapokban végzett munkával – szólította fel a szimpózium résztvevőit Ferenc pápa.

A szentatya kiemelte, hűnek lenni ma azt jelenti, hogy megkérdezem: „Uram, mit is kell nekem tennem?” Vajon a saját tetteink megfelelnek-e azoknak a karizmáknak, melyekre fogadalmat tettünk? – tette fel a kérdést a pápa, hozzátéve: semmiképpen nem lehet döntéseinkben a fő szempont a jövedelmezőség. A karizmához való hűség bátorságot kíván, mellyel tekintetünket Krisztusra emeljük, fülünket pedig kihegyezzük a szegények hangjának meghallására. Ahhoz, hogy a gazdaságot átgondoljuk, a hétköznapi kis döntésekből kell kiindulni, szolidáris döntések alapján felhasználva a javakat – amire mindnyájan meghívást kaptunk –, gondos figyelemmel fordulva a teremtett világ és a körülöttünk élő szegény családok felé – hangsúlyozta Ferenc pápa.

A szerzetesi intézmények gazdaságának átgondolásához figyelmesen végig kell tanulmányozni a történelmet, meg kell hallgatni az Isten szavát, és ezután bátran kell cselekedni, bízva az Atya gondviselésében – mutatott rá a pápa. – Ne engedjünk az individualizmus kísértésének, hanem gondosan tegyünk különbséget a döntéseinkben, melyeket soha nem ruházhatunk át másra, azok mindig személyesek maradnak.

Becsapják magukat azok a szerzetesintézménynek, amelyek szegénységi fogadalmuk ellenére minden kényelemmel rendelkeznek. Hozzatok tehát becsületes és fáradságos döntést – intett Ferenc pápa –, mely megfelel János apostol első levele buzdításának: „Aki birtokolja a világ javait, és látja, hogy testvére szükséget szenved, de mégis elzárja előle a szívét, hogyan él abban az Isten szeretete?” (1Ján 3,17)

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír