A szeretet hangjai soha ne némuljanak el – Jótékonysági imaest az üldözött keresztényekért

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

A jótékonysági ének- és imaestet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas in Veritate Bizottsága szervezte. Az est során a jordániai menekülttáborokban élő mintegy százezer keresztény család gyermekeinek oktatására, iskolai tanulmányaik biztosítására gyűjtöttek, melyet a Jeruzsálemi Patriarchátuson keresztül juttatnak el a rászorulókhoz.

A jótékonysági esten részt vett Erdő Péter bíboros mellett Székely János esztergom-budapesti segédpüspök, a Caritas in Veritate Bizottsága elnöke, Youssef Khalil, a Magyarországi Kopt Ortodox Egyház vezetője, valamint Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.

Az imaest adventi gyertyagyújtással kezdődött. Az első szál gyertyát Youssef Khalil gyújtotta meg kopt ének kísérete mellett. A gyertyagyújtást követően a résztvevők egy 10 éves iraki kislánnyal készült interjút tekinthettek meg, akinek a családjával Irakból a kurdisztáni Irbilbe kellett menekülnie, amikor 2014-ben az Iszlám Állam nevű terrorszervezet átvette az uralmat a városban, ahol éltek. A beszélgetésben Mirjam őszintén vall a megbocsátásról, a keresztény hitről, s arról, hogy a sok szenvedés közepette egyedül Jézus nyújt támaszt számára.

A 18 órakor kezdődő szentmisét Erdő Péter bíboros mutatta be Székely János segédpüspökkel. A bíboros bevezetőjében az imaest céljára hívta fel a figyelmet.

Advent kezdődik. A karácsonyi készület ideje. Krisztus eljövetelére várunk. Ezért gyújtottuk meg a koszorún a gyertyát. Ezért kell felszítanunk magunkban a hit és a szeretet lángját. Ez a szeretet kötelez minket az együttérzésre és a szolidaritásra üldözött keresztény testvéreink iránt. Adatok tömege bizonyítja, hogy ma a kereszténység az a vallás, amit a világon a legtöbbet üldöznek, amelynek a követőit hitükért a leggyakrabban gyilkolják meg vagy űzik el otthonukból. Gondoljunk ma különösen azokra a szíriai és iraki keresztény menekültekre, akik jordániai táborokban élnek, ott várják, hogy visszatérhessenek hazájukba. De ezeknek a családoknak a gyerekei gyakran iskoláskorúak. Ha évekre megszakad a tanulás, egész életükre hátrányba kerülhetnek. Ezért a jeruzsálemi latin katolikus patriarkátus iskolákat működtet Jordániában, ahol ezek a gyerekek tanulhatnak. De az iskolák nem kapnak semmilyen állami támogatást. A mi segítségünkre szorulnak. Felidézik lelkünkben az irgalmasság cselekedeteinek sorozatát, köztük a „tudatlanokat tanítani” parancsát.

A mai szentmise után következő jótékonysági hangversenyt ennek a célnak szenteljük. Legyen adományunk valódi segítség. Járuljon hozzá a mi megtérésünkhöz és lelki megújulásunkhoz is! – mondta a bíboros bevezetőjében.

Erdő Péter bíboros szentbeszédét teljes terjedelmében közöljük.

Krisztusban Kedves Testvéreim!

1. A mostani evangéliumban találkozásról hallunk. Jézussal való találkozásról. Az Advent szent ideje jelkép a számunkra; több dologra is emlékeztet minket. Több várakozásra. Várakozásra először is a régi időkből. Hiszen ahogyan Izrael népe várta a Messiást hosszú évszázadokon át, úgy várjuk mi most újra az új találkozást Jézussal. Emlékezünk erre a régi történelmi várakozásra. Ennek a várakozásnak a sötétjében is gyulladtak fények, amelyek már utaltak az eljövendő Szabadítóra. Jelen volt már az ősi ígéret, hogy az asszony szülöttei közül valaki majd eltapossa a kígyó fejét. És ígéretet kapott Ábrahám is, hogy ivadékában nyer áldást a föld minden nemzete. Ezt az ígéretet kapták meg a Pátriárkák, hordozta Izrael egész népe. Ez az ígéret szólt Dávid király családjának is. És erre az ígéretre újra és újra, más és más színekkel felhívták a figyelmet a próféták. Izajásnál már Isten szenvedő szolgája is megjelenik mint a Messiás alakja. Később pedig, a végidők nagy jövendölései között, Dániel könyvében mint a mennyből eljövő Emberfia, mint dicsőséggel elérkező Emberfia mutatkozik meg a Megváltó. De nemcsak az ószövetségi nép életében gyulladtak fel ezek a fények, hanem jelentkeztek valahogy titokzatosan a pogány nemzetek körében is. Ismerjük azokat a várakozásokat, amivel a görögök, a rómaiak és más népek várták a nagy idők fordulását, az új korszakot.

Persze nem volt ez világos hit, hanem inkább az ember vágya és tapogatózása. Mert mindenki érezte, hogy a világ állapota olyan, mintha fátyol borítaná. Mintha ködben és homályban járna. És ki kell egyszer törni a tisztaságra és a fényre. Meg kell újulnia a világnak.

2. De nemcsak a Jézus születését megelőző várakozásra emlékezünk. Hanem emlékezünk egy másik várakozásra is. Jézus második eljövetelére várunk. Krisztus megváltotta a világot. Köztünk maradt a szentségekben. Elküldte a Szentlelket. Megalapította az Egyházat, hogy az egész történelmen keresztül az ő erejében járjon és vezessen minket az üdvösségre.

Ezek az új fények már világosabbak. Már pontosan tudjuk, hogy ki az, aki velünk jár. Már pontosan tudjuk, hogy kihez is tartozunk. De még mindig nem teljes a találkozás, a színről színre látás öröme még nem a miénk, még mindig várunk valamire. Várunk az idők végére, amikor Krisztus hatalommal és dicsőséggel majd újra eljön. Amikor nemcsak itt vagy amott, mintegy tükörben, homályosan jelentkezik a köztünk lévő Isten Országa, hanem majd egyértelműen és világosan.

Várunk hát erre a napra, és erről szól a mai evangélium. Arról, hogy majd eljön az Emberfia nagy és nyilvánvaló módon. Erre az időre nekünk készen kell lennünk. El kell hárítanunk magunkban minden akadályt, nem szabad elvesznünk a mindennapi élet dolgaiban, a részegeskedésben, a tobzódásban, de még a tisztességes evilági gondokban sem, mert mindig gondolnunk kell arra, akivel már találkoztunk, és aki eljön. Olyan ő, mint egy nagy vendég. Aki már itt ül nálunk. Aki már itt van közöttünk. Várakoztatjuk őt az előszobában. Nem engedjük, hogy kicsomagolja, hogy ideadja nekünk az ajándékait, mert mindig valami más tennivalónk van. S azt mondjuk neki, hogy várj még egy kicsit, majd mindjárt foglalkozunk veled. Ilyen is lehet a várakozásunk.

De lehet a várakozásunk éber, amikor valóban beszélünk ezzel a vendéggel, amikor megkapjuk az ajándékait és így várjuk, hogy újra eljön.

3. De várakozunk mi még egyébre is. A Krisztussal való találkozásnak az ideje az egész emberiség számára készül. De a mi számunkra a találkozás az életünk végén érkezik el. És erre a napra is lehet többféleképpen várni. Lehet rá várni keserűen és tétlenül, lehet rá várni rettegve, lehet rá várni úgy, hogy az ember a gondolatát is elűzni ennek a dolognak, még a kiejtését is kerüli. Arról beszél, hogy „valami történik” a nagymamával, hogy „valami” történhet velünk. És lehet rá várni világosan, hittel és bizalommal. Úgy, mint valódi találkozásra azzal, akivel már most együtt vagyunk.

4. Még egy találkozás van, amelyre azonban olyan hosszan nem kell várni. Azzal a Krisztussal, akivel majd színről színre találkoznunk kell, tudunk valódi anyagi, testi valóságban - de kegyelmileg is - találkozni minden szentmisében, minden szentáldozásban.

Erre a találkozásra is föl kell készülni. Nem lettek-e nagyon gépiesek a szentáldozásaink? Nemcsak szokásból és rutinból vesszük-e őt magunkhoz? S ha áldoztunk, akkor csak két percig gyorsan keresztet vetünk? Vagy beszélgetünk is Jézussal, aki eljött hozzánk? Beszélgetni kell Vele! Szeretni kell Őt nagyon! Mert csak így, így lehetünk mi is igazán a barátai és a társai. Így tudunk vele együtt menni tovább, a többi nagy találkozások felé.

***

A szentmise során a felajánlási körmenetben a kopt közösség tagjai vitték a bort és az ostyát az oltárhoz a koptoknál használt kenyérrel, valamint két, az Istenszülőt és a nemrégiben az Iszlám Állam terrorszervezet által vértanúhalált huszonegy kopt keresztényt ábrázoló ikonnal egyetemben.

A szentmisét követően a Szent Efrém Férfikar zenés áhítatával folytatódott a jótékonysági est, mely során Youssef Khalil tanúságtételét is meghallgathatták a jelenlévők. A kopt vezető szentírási idézetek alapján három fő keresztény erényt emelt ki: a türelmet, az alázatosságot, illetve a bátorságot. Mint mondta, ez utóbbi soha nem jelenthet egyet a bosszúállással vagy a gyűlölködéssel. Youssef Khalil korunk mártírjairól, az Iszlám Állam nevű terrorszervezet által kivégzett 21 kopt vértanúról szólva elmondta, hogy az ő példájuk mutatja a kopt egyház élő és folyamatos hitét. Kiemelte az ő hitben való állhatatos kitartásukat, azt, hogy 45 napi kínzásokkal teli fogság után sem választották a szabadsággal járó könnyebb utat, hanem Krisztus mellett kitartva dicsőítő énekkel és imával vonultak a halálba.

Youssef Khalil tanúságtétele után gyertyát gyújtott az üldözött keresztényekért, majd a kopt férfikarral elénekelték egyházuk békehimnuszát.

Az áhítat végén Székely János esztergom-budapesti segédpüspök arra kért mindenkit, hogy az Isten, a Krisztus iránti szeretet és az emberszeretet hangjai soha ne némuljanak el, az est zárásaként pedig a jelenlévőkkel közösen imádkozott az üldözött keresztényekért.

Ó, Jézus, Mária Fia! Épp hogy megszülettél, máris menekülnöd kellett, mert az életedre törtek. A hazájukból elűzött ártatlanok sorsában osztoztál: menekült lettél a menekültek között. Dicsőség Neked, aki azért jöttél, hogy közöttünk lakozz, bűneink terhét hordozd, sebeinket gyógyítsd!

Eléd hozzuk most az üldözött keresztények millióit szerte a világon. Könyörülj mindazokon, akik fanatikus terrorszervezetek áldozataiként erőszakot szenvednek! Erősítsd azokat, akik vérükkel tesznek tanúságot Rólad! Tekints azokra a tömegekre, akik otthonaikat elhagyva, szeretteiket gyászolva menekülttáborok lakóiként tengetik életüket! Kérünk, adj megtérést és Beléd vetett hitet az őket üldözőknek! Végül kérünk, Urunk, mutasd meg mindannyiunknak, mit tehetünk azért, hogy növekedjen a szeretet és a béke a környezetünkben! Segíts, hogy tettekkel is szolgáljuk rászoruló embertársainkat! Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Fotó: Lambert Attila

Zadubenszki Norbert/Magyar Kurír