Az egész diakónia az üdvösség szolgálatában áll – Interjú Kocsis Imre biblikus professzorral

2019. február 10. vasárnap, 17:03

A Vatikáni Rádió interjújában Vértesaljai László SJ elsősorban a szolgálat, a diakónia újszövetségi vonatkozásairól kérdezte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem biblikus teológus professzorát.

Kocsis Imre, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara Újszövetség tanszékének biblikus teológia professzora január végén Rómában, a Biblikus Intézetben szakmai továbbképzésen vett részt. A múlt évben jelent meg új könyve Szolgálatok és szolgálattevők az Újszövetségben címmel a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat gondozásában. Vértesaljai László a szolgálat, a diakónia újszövetségi bibliai vonatkozásairól kérdezte a szerzőt.

– Imre atya, egyik kedvenc teológiai kutatási területed a páli és lukácsi teológián belül a diakónia, amit magyarul egyszerűen szolgálatnak fordítunk. A dolog azonban annál sokkal bonyolultabb, semmint hogy azt egyetlen szóval vissza tudnánk adni…

– A diakónia szó használata az Újszövetségben változatos és érdekes, ahogy Szent Pál leveleiben találjuk a legtöbbször a diakónia főnevet és a vele összefüggő szavakat, mint a diakoneó ige, vagyis szolgálatot teljesíteni, vagy a diakonosz főnevet, ami szolgálattevőt jelent. Nagyon érdekes, hogy Szent Pál a legtöbbször saját apostoli tevékenységét jelöli ezzel a diakónia szóval és azt érti rajta, amit tesz. Először is az evangélium hirdetését és azon belül is elsősorban a megbékélésnek, a kiengesztelődésnek a szolgálatát. A második korinthusi levél ötödik fejezetében apostoli tevékenységét úgy nevezi, hogy „az újszövetség szolgálata, a Lélek szolgálata és a kiengesztelődés szolgálata”. Vagyis ő az újszövetség szolgálattevője, a Szentlélek irányítja, a cél pedig, hogy közvetítse azt a kiengesztelődést, ami létrejött Jézus Krisztus által az Isten és az emberek között. A diakónia alapjában véve általános szolgálatot, szolgálattételt jelent, és a görög világban nagyon sokféle módon használták, például asztalszolgálat jelölésére. De Szent Pálnál az egész diakónia az üdvösség szolgálatában áll. Nem általános értelemben vett szolgálatot jelent, nem is csak kizárólagosan szeretetszolgálat a szegények megsegítésére, hanem az ő tevékenysége alapvetően az üdvösség munkálása. De hozzá kell tenni, hogy ez a karitatív jelleg is jelen van. Pál ugyanis gyűjt a jeruzsálemi egyház javára, és azt a tevékenységet is diakóniának, szolgálatnak nevezi. Ugyanakkor ez egy alárendelt szolgálat, egy rész-szolgálat volt. Az igazi szolgálat az, amit ő Krisztus megbízottjaként az emberek üdvösségére tesz. Ez elsősorban az evangélium hirdetése, a kiengesztelődés munkálása, és ha szükségszerű, akkor nyilvánvalóan karitatív jellegű, vagyis földi szükségletekre való odafigyelés is.

– A páli diakóniaértelmezés hogyan fogható fel a Szentírás egészében?

– Nagyon érdekes ez, és lényegében visszatükröződik más újszövetségi könyvekben is. Szent Lukácsnál érdekes, hogy a diakónia az evangéliumban inkább az asztalnál való felszolgálást jelenti, de ezt sem kizárólagosan. Gondoljunk csak Az apostolok cselekedeteinek hatodik fejezetére, ahol hét személy kiválasztásáról olvasunk, amelyben a katolikus hagyomány a diakonátus alapítását látja, vagy inkább úgy mondanám, hogy a diakonátus kiindulópontját, kezdetét. Hét személyt kiválasztanak, mert azt mondják az apostolok, hogy ők az ige szolgálatára vannak rendelve. Tehát nem vállalhatnak föl mindent, meg kell osztani a munkát: keressünk így másokat, akiknél nagyobb hangsúlyt kap az asztalszolgálat, vagyis a karitatív tevékenység. Érdekes, hogy itt az ige szolgálata és a liturgia egyértelműen elsőbbséget élvez az egyéb karitatív tevékenységhez képest. Ez nem leértékelése a másiknak, szó sincs róla, hogy ez másodlagos lenne, de mégis világos, hogy az Egyház küldetése, amit elsődlegesen az apostolok képviselnek, az az üdvösség munkálása, az evangélium hirdetése, a prédikálás és a szentségek kiszolgáltatása által.

– Az első három század kereszténysége hogyan értette a diakóniát?

– Úgy gondolom, hogy hasonlóképpen. Nem vagyok patrológus, és erre nem készültem föl, de az biztos, hogy a diakonátus egy összetettebb feladatkör volt. Lukács itt egy kicsit leegyszerűsít, amikor azt mondja, hogy a hét főből álló diakónusközösség feladata pedig a karitatív tevékenység. Leegyszerűsít Lukács, hiszen a hetes testület egyik tagja, Szent István az egyik legkiválóbb igehirdető, ő ugyanis az első vértanú. A diakonátus viszonylatában is ez a kettő együtt jár. A diakónusok is hirdetik az igét és végzik az asztalszolgálatot, ami nyilván tagadhatatlanul jelen van, és ez a karitatív tevékenység nem csak abban áll, hogy osztom a rászorulóknak és a szegényeknek az ételt, italt, ezt én magam is, személyesen is nagyon fontosnak tartom, de például az asztalszolgálathoz hozzátartozott a diakónusoknál, hogy ők vitték a betegeknek az Eucharisztiát. Illetve a szentmisénél jelen voltak asztalszolgaként a pap mellett, ahol a kétféle szolgálat éppen összeért. Összefoglalva tehát, az ókori egyházban is megvolt ez a kettős fokozat, hogy elsődlegesen a szolgálat az emberek üdvösségének a szolgálata és az a másik szolgálat, mely figyelembe veszi a földi igényeket. Nem lehet úgy munkálni az üdvösséget, hogy a földi igényeket nem veszem figyelembe, de nem teljesítem a Krisztus küldetését, ha én egyszerűen csak jótékonykodom, ha nem áll mögötte az a teológiai háttér, amely az egészet megalapozza.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Nézőpont
Vezető híreink – olvasta már?
varszegi-asztrik-puspokke-szentelesenek-harmincadik-evfordulojat-unnepeltek-pannonhalman
Várszegi Asztrik püspökké szentelésének harmincadik évfordulóját ünnepelték Pannonhalmán

Harminc évvel ezelőtt, 1989. február 11-én szentelte Várszegi Asztrik bencés szerzetest négy paptestvérével együtt püspökké Paskai László bíboros Esztergomban. A pannonhalmi bencés szerzetesközösség február 15-én ünnepi szentmise keretében adott hálát Várszegi Asztrik püspökké szenteléséért.

16:42
a-legfontosabb-amit-tudnunk-kell
A legfontosabb, amit tudnunk kell

Évközi 6. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Lk 6,17.20–26)

16:00
Útravaló – 2019. február 16.

Útravaló – 2019. február 16.

Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Februárban Juhász Ferenc miskolc-mindszenti plébános ad útravalót.

Korábbiak »

Mai evangélium – 2019. február 16.

Mai evangélium – 2019. február 16.

Hogy örömhírrel induljon minden nap… – Mk 8,1–10

Korábbi napi evangéliumok »

hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle