Könyvbemutatókkal és kiállításmegnyitóval emlékeztek Mindszenty Józsefre a Párbeszéd Házában

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Kovács Gergely történész, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány képviselője, a bíboros, hercegprímás szenttéavatási eljárásának viceposztulátora bevezetőjében emlékeztetett rá, hogy hatvan évvel ezelőtt, november 4-én verték le a szovjetek az 1956-os forradalmat. Kovács Gergely kiemelte, a rendezvény célja az, hogy a gyásznapból örömünnepet varázsoljon, hiszen a hatvanadik évforduló is azt mutatja: Magyarország számára győztessé vált a szabadságharc.

Sajgó Szabolcs SJ, a Párbeszéd Házának igazgatója felidézte, hogy Mindszenty bíboros halálának tizedik évfordulóján az amerikai emigrációban élő Füzér Julián ferences szerzetes több szerzőt is felkért, hogy írjon a hercegprímásról. A Szentnek kiáltjuk! című kötet 1987-ben jelent meg Ohióban. Sajgó Szabolcs Helyét keresi bennünk címmel írt tanulmányt a kötetbe. A jezsuita szerzetes kifejtette, Mindszenty József megítélése az emigrációban is kettős volt: vagy kritikátlanul elfogadták személyét és munkásságát, vagy ugyanilyen elfogultan elutasították, bár ez a külföldön élő magyarok kisebb részére volt csak jellemző. Sajgó Szabolcs az említett írásban idézett a bíboros 1947-ben, a Szent István Társulat közgyűlésén tartott előadásából, amelyben arról beszélt, mit jelent a történelmi felelősség, ennek szellemében gondolkodni, írni, beszélni, cselekedni, szemünk előtt tartva, hogy mivel tartozunk a közösségnek. Ez mindig aktuális – emelte ki a Párbeszéd Házának igazgatója. Mindszenty József legfőbb üzenete, hogy minden tettünket hassa át a felelősségteljes hozzáállás, legyünk tisztában azzal, hogy az élő Isten színe előtt gondolkodunk, beszélünk, cselekszünk, mindenkor az Ő jelenében zajlik az életünk. A bíboros, hercegprímás munkássága minden gondolkodó ember számára kihívás, mert az önmagunkkal való szembenézésre, közös ügyeink elemzésére ösztönöz bennünket: képesek vagyunk-e legyőzni emberi gyengeségeinket, hogy a köz érdekében cselekedjünk?

A Prímás album (Mindszenty Alapítvány) és A szent életű bíboros (Mindszenty Alapítvány – Új Ember Kiadó) című kötetek szerzője, Török Csaba teológus elmondta, hogy 2008-ban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia kongresszust rendezett a bíboros, hercegprímás letartóztatásának hatvanadik évfordulójára emlékezve. A teológus a konferencia előadójaként nem Mindszenty József politikai szerepvállalására helyezte a hangsúlyt, hanem a lelkipásztori tevékenységét emelte ki. Mindszenty József életútja és munkássága kapcsán felvetődött a szentté avatás és az életszentség kérdése is. Török Csaba álláspontja szerint a szentté avatás nem arról szól, hogy valaki üdvözült-e vagy sem. Az életszentség nem a mindennapi életben megvalósíthatatlan filozófiai tökéletességet vagy bűntelenséget jelent. Az életszentség sokkal alázatosabb fogalom, olyan, mint maga Krisztus, aki azt mondja: „szelíd vagyok és alázatos szívű” (Mt 11,29). Az életszentségben lévő személy ugyanígy szólal meg, nagy szelídséggel, hiszen bűnös ember szól a bűnös emberhez, a tetteivel, a szavaival, a tanításával. Az életszentség egy sorsba beleírt isteni szó, isteni megmutatkozás. Török Csaba felidézte, hogy kamaszkorában Mindszenty Józsefről egy túlidealizált kép alakult ki benne. A kutatás során azonban jobban megismerte az életét és a munkásságát, s ennek köszönhetően az elfogultan kialakított fekete-fehér kép ezer árnyalatot kapott.

Török Csaba Mindszenty Józsefet Avilai Szent Terézzel állította párhuzamba. A szerző elmondta, hogy korábban Avilai Szent Terézzel is foglalkozott, és felszabadító élmény volt számára az egyháztanító bűneivel, gondjaival való találkozás. Álláspontja szerint Avilai Szent Teréz írásai humorról, szeretetről és emberségségről tanúskodnak. Ezek által képes volt számot vetni saját gyarlóságával is, és gyengeségeivel együtt egész életét Istennek ajánlotta. A Mindszenty Józsefről szóló könyvén dolgozva Török Csaba is felvetette: tudunk-e egy olyan életrajzot írni róla is, amelyben nem mentegetjük őt, hanem megpróbáljuk Teréz szabadlelkűségével elfogadni a maga esendőségében, s végső soron azzal a tudattal, hogy egész életét az Isten kegyelmébe kapaszkodva próbálta leélni, s a kegyelemre adott válaszként próbált hűséges maradni. Az előadó rámutatott arra, hogy sem egy politikai harcost, sem egy nemzeti hőst, de még egy kulturnagyságot sem lehet szentté avatni. Szentté avatni csak egy embert lehet, aki találkozott az útján az ő Istenével, és teljes létezését annak minden bűnével és töredékességével elhelyezte ennek az Istennek a kezébe, aki Megváltója és Üdvözítője lett. Így juthat el az ember az életszentségre, ez az a teljesség, ez az a tökéletesség, amiről Jézus beszél. Ezt támasztják alá Mindszenty József emlékiratainak záró sorai: „A számkivetésben sem érzek keserűséget. A hit állandó öröme indít arra, hogy dolgozzam a lelkekért a menekült magyarság körében. Ezt kezdtem meg Zalaegerszegen, folytattam Veszprémben, Esztergomban és az országban. Ez a feladat hárul rám most is: keresni, vigasztalni és erősíteni enyéimet. »Nem azt keresem, ami nekem hasznos, hanem ami másoknak van javára, hogy üdvözüljenek« (1Kor 10,33). Mindszenty József ezekkel a mondatokkal válaszol arra, hogy mi az életszentség. Egy élet áll előttünk: azokkal a keresztekkel és áldásokkal megterhelve, amelyeket kapott. Végül úgy érkezett el az utolsó szakaszhoz, hogy hitelesen tudta ezeket a szavakat leírni, az élete teljesen Isten kezébe került.

Kuzmányi István, hírportálunk és az Új Ember Kiadó igazgató-főszerkesztője emlékeztetett rá, hogy az irgalmasság évében vagyunk, kiemelt figyelemmel olvassuk Lukács evangéliumát, amely az irgalmasság evangéliuma. Arra is választ ad, hogy Isten egy statikus Isten-e, vagy egy felénk elinduló, állandóan úton lévő, dinamikus Isten? Lukács evangéliuma szerint egyértelmű a válasz: Isten mindig úton van. Kuzmányi István rámutatott arra, hogy az egyház is folyamatosan zarándokol minden tagjával együtt. Mindszenty József is mindvégig úton volt, a Jóisten és az emberek felé is. Ezt az úton levést fejezi ki A szent életű bíboros című kötet borítója. Az igazgató-főszerkesztő kitért arra, hogy Mindszenty József hosszú életének utolsó állomásán a bogotai székesegyház Szent Erzsébet-ereklyéje előtt imádkozott a magyarságért, kérve Szent Erzsébet pártfogását.

A Szépmíves Kiadó Mindszenty-kötetéről a szerkesztő, Kovács Attila Zoltán tartott ismertetőt. A kiadvány Mindszenty József hetven, 1956-tal kapcsolatos írását tartalmazza, amelyek részben a forradalom alatt születtek, részben pedig annak leverése után, 1957 és 1959 között. Érdekes kettősség jelenik meg azáltal, hogy a bíboros egyrészt a kortárs szemével láttatja a forradalmat, másrészt pedig annak eltiprását követően emlékszik vissza, értékeli az eseményeket. A kötethez 814 lábjegyzet készült, amely segíti az olvasót a tájékozódásban. Az irodalomtörténész rávilágított arra, hogy Mindszenty József hiába volt félig rabságban az amerikai nagykövetségen, sokkal többet tudott a forradalomról, mint az odakint élők, ugyanis folyamatosan olvasta a külföldi lapokat, jelentéseket, amelyek 1956-ról szóltak. Az események tekintetében világosan látta, hogy függetlenül a szuezi válságtól, a magyar vezetésnek nem volt semmiféle mozgástere, a legcsekélyebb esély sem volt a forradalom győzelmére, a szovjetek ugyanis egyetlen pillanatig sem gondolták komolyan, hogy lemondanak Magyarország megszállásáról.

Kovács Gergely, a Mindszenty Alapítvány képviselője az elhangzottakhoz hozzászólva kiemelte, hogy Mindszenty József milyen szeretettel ír Nagy Imréről, aki még 1947-ben hazaárulónak nevezte őt. A mártír miniszterelnököt, aki hatalmas utat tett meg a vérpadig, a bíboros a szívébe zárta.

A könyvbemutatót követőn Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök nyitotta meg a Mindszenty – egy különleges PROFIL – 1956–2016 című kiállítást. Török Csabához hasonlóan a főpásztor is kiemelte, hogy Mindszenty József valójában egész életében plébános volt. Kérelmezte, hogy hadd legyen a nyugati magyarság plébánosa, de a Vatikán ehhez nem járult hozzá. Mégis, a vállára vette a nyugati magyarok, „a hulló falevelek” sorsát. Cserháti püspök kiemelten beszélt Mindszenty József és a bajor főváros, München szoros kapcsolatáról. Amikor még a negyvenes évek második felében megalakult Münchenben a Patrona Hungariae, levélben köszöntötte az ottani magyar egyházközséget, ugyanígy üdvözölte a Magyar Karitász Szolgálat müncheni létrejöttét. Magyarországról való távozását követőn, amikor Bécsben telepedett le, müncheni cserkészek keresték fel, és 1972 januárjában pásztorjátékot mutattak be a tiszteletére. Cserháti püspök tapasztalata szerint Mindszenty József tisztelete világszerte töretlen. Cserháti Ferenc megemlítette, hogy a közelmúltban Madrid érseke, Carlos Osoro Sierra az egyik prédikációját teljes egészében neki szentelte. Külföldön elsősorban a szabadság szimbólumát látják benne.

A tárlat egyik kiemelt darabja az a palást, amelyet VI. Pál pápa ajándékozott Mindszenty Józsefnek, amikor Magyarországról való távozását követően fogadta őt. Kovács Gergely elmondta hogy a Szentatya a következő szavakkal adta át a palástot: „a hideg bécsi napokra”.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír