Bencés öregdiákok találkoztak Győrben

Megszentelt élet – 2016. május 21., szombat | 21:01

A Bencés Diákok Győri Egyesülete május 21-én tartotta hagyományos összevont érettségi találkozóját. A győri Loyolai Szent Ignác bencés templomban Veres András püspök, az MKPK elnöke főcelebrálásával bemutatott szentmisét díszközgyűlés és a jubiláns évfolyamok „osztályfőnöki órái” követték.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium és Kollégiumban hagyomány, hogy minden évben közös érettségi találkozóra hívják össze a volt bencés diák paptestvéreket és a kerek évfordulós öregdiákokat. Ezúttal 15 évfolyam diáksága gyűlt össze.

Tóth József személyében a találkozó legidősebb, 1938-ban érettségizett tagját köszönthették. A résztvevők megemlékeztek Szent Mártonról is, kifejezve tiszteletüket a Pannonhalmáról a találkozóra elhozott szent ereklye előtt. Mint Sárai-Szabó Kelemen OSB templomigazgatótól megtudtuk, az ereklyét gyalogos zarándokolaton viszik el Vénekre, a Pannonhalmi Területi Apátsághoz tartozó plébániára. 


A találkozó szentmisével kezdődött. A Loyolai Szent Ignác bencés templomot zsúfolásig megtöltötték az érettségi találkozóra érkezett öregdiákok és hozzátartozóik. A szentmise főcelebránsa és szónoka Veres András kinevezett győri püspök, egykori bencés diák volt, számos paptestvér koncelebrált, köztük Horváth Dori Tamás, a bencés közösség győri perjele és Fazakas Zoltán Márton OPraem, a Csornai Premontrei Apátság elöljárója.

„Szent Benedekhez szálljon fel az ének” – hangzott fel a szentmise kezdőénekeként a Szent Benedek-himnusz. Több száz öregdiák zengő férfihangja töltötte be a templomot. Majd Horváth Dori Tamás köszöntötte az egybegyűlteket.

A Loyolai Szent Ignác bencés templom felszentelésének 375. évfordulóján és az irgalmasság évében gyűltünk össze ünnepelni. Abban a templomban, amely diákéveink egyik meghatározó helyszíne volt – emlékezett vissza Veres András püspök, egykori bencés diák a szentélyben imádsággal eltöltött órákra. A kinevezett győri püspök a templom fontosságát hangsúlyozva Plutarkhoszt idézte: „Senki sem látott még és nem is fog látni sosem templom nélküli várost.”

Az ember eredendően vágyik Isten közelségére, fontos számára, hogy legyen egy olyan hely, amely egyedül Isten számára lefoglalt. Tudnunk kell, hogy erre az embernek van szüksége – emelte ki a püspök, majd felidézte a templomban imával eltöltött esti csendes órákat, rámutatva, mennyire fontos az ember számára az Istennel megélt meghitt együttlét, és annak a lehetősége, hogy összegyűlhetünk, és közösen imádhatjuk Istent.

Együtt ünnepeljük az eucharisztiát, amelyben az egyház közössége születik. A létünk fenntartójával való kapcsolat nélkül élt élet szegényessé, értelmetlenné válik, míg Isten jelenlétében az élet békésebb, kiegyensúlyozottabb, a szenvedés elfogadhatóbb lesz – hangsúlyozta Veres András Isten jelenléte keresésének fontosságát örömben, bánatban.

Minden élethelyzet megélésében segít, ha Istennel tesszük – folytatta a szónok Nagy Gáspár Belátás című versét idézve: „Nem lehet a világot Isten nélkül fölnevelni / nem lehet a világot Isten nélkül megérteni / nem lehet a világot Isten nélkül szóra bírni / illetve lehet / csak az olyan rémült magánkaland / melyet a kétségbeesés kormányoz / s végkimenetele fölöttébb kétséges” 

Veres András a 2007-ben elhunyt diáktárs soraival fogalmazta meg, hogy Isten segítségével vagyunk képesek tisztábban látni a világot, majd az irgalmasság szentévére tekintve arra mutatott rá, hogy a szentév az újjászületés lehetőségét kínálja, amire mindenkinek szüksége van.

„Találjunk alkalmat, hogy letérdelve az oltár előtt felidézzük egykori elhatározásainkat, álmainkat. Nézzünk szembe önmagunkkal, van, amiért hálát kell adni, van, amit meg kell bánni – kérte az ünneplőket a diáktárs-püspök. – Ne hitegessük magunkat, hogy ráérünk ezzel.”

A szentmise során a részt vevő osztályok képviselői mécseseket helyeztek el elhunyt tanáraik, diáktársaik emlékére a szentélyben. Végül Sárai-Szabó Kelemen OSB templomigazgató, alperjel köszönetet mondott a Bencés Diákok Győri Egyesületének a templom felszentelési évfordulójára adományozott kehelyért.  

Az összevont érettségi találokozó a Czuczor Gergely Bencés Gimnázium dísztermében tartott ünnepséggel folytatódott.

Az ötven éve érettségizettek nevében Gyurácz-Németh Ferenc diakónus és Lázár Ádám újságíró mondtak beszédet. 

Gyurácz-Németh Ferenc beszédében felidézte, hogy egyik ismerőse az idegösszeroppanás küszöbére került a munkahelyi hajszoltság, az őrmesterként viselkedő főnöke miatt. A fiú imádkozni kezdett, a főnöke ettől ugyan nem változott meg, de ő „új szemüveget kapott”, melyen keresztül Jézust nagynak látta, a főnökét kicsinek. A dolgok helyükre kerültek, és megtalálta a nyugalmat.

Miért vagy más, mint a többi? – idézte Gyurácz-Németh Ferenc az élete során sokaktól megkapott kérdést. – Meg vagyunk keresztelve, bérmálkoztunk, bencés diákok voltunk. Tele vagyunk Szentlélekkel, kérdés, észre lehet-e venni rajtunk?

Milyen volt a város, milyenek voltak tanáraink, milyenek voltunk mi magunk? – idézte fel a kort és benne önmagát, iskoláját az ötven éve érettségizett Lázár János. A ma pályakezdő diáktársakhoz fordulva így fogalmazott: „Válasszatok olyan hivatást, amelynek végzését nem tekintitek munkának, hanem szinte hobbiként végzitek. Visszanézve majd azt érzitek, jó helyen voltatok, azt tettétek, amit kellett. Gondolkozzatok el, milyen emberként szeretnétek itt állni 30-40 akár 50 év múlva. Mit hagytatok hátra? Legyetek a magyarság és a bencés diákok nagykövetei tudásotokkal, sikereitekkel, életviteletekkel!”

A díszközgyűlésen átadták a „Győri Bencés Diákokért” elnevezésű díjat, melyet ebben az évben az 1965-ben érettségizett Horváth Istvánnak, az egyesület vezetőségének legidősebb, ma is aktív tagjának, valamint az 1986-ban érettségizett Nagy Jenőnek ítéltek oda. A győri bencés diákokért és öregdiákokért végzett önzetlen társadalmi munka elismerését kifejező díjat Kőrösi Tamás, a Bencés Diákok Győri Egyesületének elnöke adta át.

Az 1951-ben érettségizettek nevében Palla Dénes szólt a díszközgyűlés résztvevőihez. Elsőként a legidősebb öregdiákot, a 96 éves Tóth Józsefet köszöntötte, majd felidézte, hogy 66 évvel ezelőtt, hét változatos év után osztályának külső behatásra meg kellett válnia a gimnáziumtól, és az utolsó, 1950/51-es tanévet a Révai Miklós Gimnáziumban fejezték be.

Szétszóródtunk, de mindig tudtunk egymásról – fogalmazta meg Palla Dénes a diáktársak közötti összetartozás fontosságát, majd hangsúlyozta: kiváló alapot kaptunk, helyt tudtunk állni az életben. Végül így búcsúzott: „Legközelebb ugyanitt, ugyanígy!” 


Tóth Konstantin OSB, a Czuczor Gergely Bencés Gimnázium és Kollégium igazgatója dióhéjban szólt az iskoláról. Elmondta, a koedukáció bevezetése sikeresnek bizonyult, jövőre már érettségi találkozóra jön az első vegyes osztály, akik 4 éve érettségiztek. 

Örvendetes, hogy ma is megvan az érdeklődés a Czuczor iránt, túljelentkezésről beszélhetünk. Ugyanakkor nem a létszámbeli növekedés az elsődleges, belső építkezésre van szükség – mutatott rá az igazgató. 

Ezt követően minden osztály a számára kijelölt tanteremben tartott „osztályfőnöki órát”.

Péter Tamás, a Bencés Diákok Győri Egyesülete főtitkára kérdésünkre bemutatta a diákszövetség életét: „Minden rendű és rangú ember segíti egymást az élet legkülönbözőbb területein.” Közösség vagyunk, a missziónk egymás segítése. Figyelemmel kísérjük, ki beteg, segélyezési alapunk anyagi támogatást nyújt a válságba került diáktársaknak. Ösztöndíjat adunk évente a gimnázium egy-egy kiváló tanulójának, így a Luif Otmár-díj a biológia terén kiváló diákot, egy másik elismerés pedig a sportban és tanulásban kiemelkedő teljesítményt jutalmazza. 

Az 1993-ban alakult szövetség élete 2013-ban az új vezetőség munkába állásával vett lendületet. Hagyományos programjaink mellett – szabadaegyetem, összevont érettségi találkozó, bál – több nagyobb megmozdulásunk volt. Felújítottuk a győri köztemetőben álló keresztet, mely a 20. század minden magyar áldozatáról való megemlékezés szimbóluma. Konferenciát szerveztünk a három Jáki testvérről, a szülői házban emléktáblát helyeztünk el emlékükre. Jelenleg a bencés kripta felújításán dolgozunk, mely mindenszentek ünnepére készül el. Szeretnénk valamit visszaadni abból, amit kaptunk – mondta Péter Tamás.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria