Csordás Gábor egyházmegyei karitászigazgató: A menekült családok önkéntesként segítik honfitársaikat

– Mára már beállt minden, olajozottabban működik a menekültek fogadása, az adományok szállítása a megfelelő helyekre. Mondhatni zökkenőmentes. Nem tudjuk, meddig tart az orosz–ukrán konfliktus, de az önkénteseket továbbra is várjuk, akiktől azt kérjük, hogy a Katolikus Karitász honlapján való előzetes regisztrálás után induljanak el.

– Tudvalevő, hogy a határokat felosztották az országos segélyszervezetek között. A Katolikus Karitász bázisán, Barabáson mennyi önkéntes segítőre van szükség naponta?

– A Katolikus Karitásznak van a legkomolyabb önkéntes bázisa, ez országszerte nagy potenciál, ahonnan egyből lehetett mozgósítani az önkénteseket, hiszen ők egész évben teszik a dolgukat, folyamatosan benne vannak a szeretetszolgálat vérkeringésében, így szinte a kezdetektől fogva jelen voltak a határoknál is.

Bármikor kimegyek Barabásra, mindig találkozok legalább tíz önkéntessel. Bár a Református Szeretetszolgálat és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat is komoly infrastruktúrával rendelkezik, kicsi az önkéntes bázisa, így ők is kértek már tőlünk segítséget.

A tuzséri Páduai Szent Antal Karitász, Tóth Tiborné Veronika és segítői napok óta személyesen viszik át a határ túloldalára az adományokat

(…) Ha valaki önkéntes munkára jelentkezik, akkor vagy határt vagy szervezetet választ, de mindenképpen informálódjon és regisztráljon az adott segélyszervezet honlapján. (…)

– Hogyan alkalmazkodik ehhez a helyzethez az egyházmegye karitászszervezete?

– Továbbra is jelen vagyunk a határon, de a helyzet sok háttérmunkát is ad a nyíregyházi karitászközpontunkban, amelyben egyházmegyénk önkéntesei dolgoznak. Mindennap 10-12 fős önkéntes csapat, köztük a helyi egyházközségek hívei válogatják, rendszerezik a gyakran kamionokkal érkező adományokat.

– Az önkéntesek között a menekültek is felajánlják segítségüket hetente több alkalommal.

– A menekült családok nem tétlenkednek. Azért jönnek önkénteskedni, hogy valamennyit visszaadjanak abból, amit kaptak. Készítik a szendvicseket, a csomagokat a határhoz érkező honfitársaiknak.

A kárpátaljai Beregújfaluból menekült át a családjával Baráth Ferenc, akinek munkájára most már bejelentett munkatársként számíthatunk a karitászközpontban. Fél órával azelőtt jöttek át a határon, hogy az ukrán kormány a sorköteles férfiaknak megtiltotta az ország elhagyását. A kollégánk komoly vállalkozást hagyott maga mögött.

– A Karitász az egész egyházmegye területén segíti a családok további életét.

– Már nemcsak a határon fogadjuk a menekülteket, hanem azoknak az életét is segítjük, akik itt vannak elszállásolva, és úgy tűnik, egyelőre itt maradnak.

Jelenleg 17 csoportunk áll közvetlen összeköttetésben olyanokkal, akik helyben telepedtek le. Hajdú-Bihar megyében is egyre többen vannak. Sokan azért nem utaznak tovább, mert reménykednek, hogy ha véget ér a háború, visszatérhetnek hazájukba.

Éppen ezért továbbra is segítjük őket adományokkal is.

– Míg az első napokban főleg hűtést nem igénylő úti csomagokra volt szükség, most mi az, ami könnyíti a bajba került emberek életét?

– Matracokra, plédekre, ágyneműhuzatokra, tisztálkodási eszközökre (csecsemőknek is), WC-papírra, egészségügyi betétekre, tisztítószerekre, a lelkigyakorlatos házakban hosszabb ideig tartózkodók számára tea- és kávéfőzőre, mikrohullámú sütőre, ruhaszárító állványra, valamint tartós élelmiszerre és konyhai eszközökre is szükségünk lenne.

Az adományozóknak érdemes előzetesen informálódni, mi az, ami még hiányzik ezekből az eszközökből (Roszel Gertrud kapcsolattartó: +36/30/116-5737).

(…)

Most tartalékolunk, telítjük a raktárainkat, mert nem tudjuk, meddig tart a háború. Ha majd visszatérhetnek a családok, akkor is szükségük lesz élelmiszer-adományokra, hiszen ott most gyakorlatilag semmi sincs. A pénzadományokból élelmiszer-utalványokat is osztunk ki a családoknak.

– Vidéken ez hogyan működik?

– A falvakban a helyi karitászcsoport vásárol be, de nagyon jól működik a helyi segítség. A kis települések vállalkozói felkarolják az oda kerülő családokat, a pékségek, boltok ellátják őket élelmiszerrel, orvosi ellátásra is számíthatnak, és a gyógyszertárban sem engedik kifizetni a gyógyszereiket. Ez szintén az önkéntes hálózatunknak a potenciálja, hogy a dolgok 80%-át helyi szinten meg tudják oldani. Felkeresik a vállalkozókat, kereskedőket, a település polgármesterét, ez az, ami pótolhatatlan. Akkor fordulnak hozzánk, ha valamiből kifogynak vagy valamilyen speciális eszközre van szükségük. Helyi szinten a csoportjaink nagyon ügyesek. Vannak települések, mint a leveleki egyházközséghez tartozó Ófehértó, ahol az önkéntes munkatársaink mintegy kétszáz bajba jutott embernek segítik a mindennapjait.

Lassan megismerjük a kárpátaljai családok étkezési kultúráját is. Látva a rengeteg gyereket, csecsemőt, bébiétel-szállítmányokat kaptunk, de kiderült, hogy a kisgyermekek nem fogyasztják a bébiételeket, inkább csak tejtermékeket. A felmerült igényre érkezett az Alföldi Tejtől egy kamionnyi tartós tej, kakaó, ennek egy részét a határhoz visszük, vagy kiosztjuk azoknak a csoportoknak, ahol vannak menekült családok.

Sonia Illán, a spanyolországi Murcia Egyetem újságírója szívébe zárta Mészáros Sebestyént, aki három órán keresztül segített a humanitárius szállítmány átpakolásában

– Rengeteg adomány érkezik külföldről is: Ausztriából, Németországból, Spanyolországból. Az is nagy áldás, hogy a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye éppen egy évvel ezelőtt vette birtokba a 70 négyzetméteres kiszolgálóhelyiségekkel ellátott 3000 négyzetméteres raktárépületét, ami az egyházmegyei Karitász központja lett.

– Éppen egy évvel ezelőtt költöztünk be. Nagy segítséget jelent ez a hatalmas raktárépület, amely mára már megtelt, most egy külső helyiséget is igénybe veszünk, hogy azok az adományok, amelyekre most nincs szükség (nyári holmik, bútorok), ne foglalják a helyet. Elosztó bázisa lettünk a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye Szent Márton Karitászszervezetének is. A múlt héten a spanyolországi Murcia Egyetemtől humanitárius kamionszállítmány érkezett, amit célzottan a kárpátaljai szervezet számára ajánlottak fel, és a munkácsiak itt vették át az adományt. Németországi, ausztriai, valamint hazai cégek is hozzák adományaikat.

Olykor bútorokra is szükség van, hiszen üresen álló egyházi épületeket, plébániákat is lakhatóvá kell tennünk.

– Palánki Ferenc megyéspüspök az első napokban kérte a plébániákat az üresen álló épületek fogadóképessé tételére. Hol tudunk még családokat elhelyezni?

– Jelenleg minden lakható állapotban lévő épületünkben vannak családok. Volt, ahol teljesen be kellett rendezni az épületet, de helyi szinten ehhez is sok segítséget kaptunk. A lelkigyakorlatos házainkba is beköltöztek már a menekülők, a borbányai házban fürdőszobával ellátott szobákban tudjuk őket elhelyezni közös konyhahasználattal. Mindent megteszünk, hogy a gyermekek minél kevesebbet érezzenek meg családjuk nehéz helyzetéből. Játszószobákat alakítunk ki, ahol önkéntes óvónők, pedagógusok is segítségünkre vannak, de nagyon népszerű volt a nyíregyházi Vadasparkban tett ingyenes látogatás is.

– Azt is tapasztaljuk, hogy a helyi vállalkozók, őstermelők munkával is ellátják az embereket. Munkaközvetítéssel is foglalkozik a Karitász ebben a helyzetben? Hogyan?

– Egyrészt személyes ismeretségen keresztül keressük a lehetőségeket a cégeknél, vállalkozóknál, ők szintén nyitottak és mindent megtesznek, hogy munkalehetőséget biztosítsanak. A kistelepüléseken gyakorlatilag már egy férfi sincs otthon, mindenki kapott munkát gyümölcsösökben, építkezéseken. A családok nem válogatnak, minden munkát elfogadnak. Megkezdődnek a tavaszi mezőgazdasági munkálatok, a még több munka a nőknek is biztosít munkalehetőséget.

A magyar kormány is próbál segíteni a határokon információs pontok felállításával, és már ott lehet tájékozódni. A Karitászon keresztül is érdeklődhetnek, de mindez attól is függ, hogy a családok hol, az ország mely szegletében, városában szeretnének akár ideiglenesen is letelepedni. Ha a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye (Hajdú-Bihar megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye közigazgatásilag) területét választják, akkor keressék a Karitászt, és igyekszünk segíteni (Roszel Gertrud kapcsolattartó: +36/30/116-5737).

Ezúton is szeretném kifejezni köszönetemet mindenkinek, akik valamilyen formában segítik a menekült családok életét, hogy önzetlen, tevékeny, szolgáló szeretetükkel példát mutatnak, jelenvalóvá teszik emberségünk legalapvetőbb feladatát; ez minden ember lelki épülésére szolgál.

Az interjú teljes terjedelmében ITT olvasható.

Szerző: Kovács Ágnes

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír