Cúthné Gyóni Eszter: „Nem harcolunk, de nem is búcsúzunk…”

Kultúra – 2018. július 14., szombat | 12:58

A fiatal egyháztörténész – egykori ciszterci diák – terjedelmes, 353 oldalas, tudományos igénnyel megírt monográfiájában a Magyarországon élő legnépesebb férfi ciszterci közösség, a Ciszterci Rend Zirci Apátságának modern kori történetét dolgozza fel.

A könyv alcíme: A Ciszterci Rend Zirci Apátságának története a második világháború végétől Endrédy Vendel apát haláláig. A szerző azonban nem csupán az 1945 és 1981 közötti időszakot tárgyalja, hanem leírja Endrédy Vendel zirci apáttá választását 1939-ben. Könyvét pedig nem az apát 1981-es halálával fejezi be, ami emberileg még meglehetősen reménytelen helyzet volt, hanem elviszi a történetet egészen Kerekes Károly 1987-es benediktálásáig – prézes apátként látta el szolgálatát –, majd 1990 első hónapjáig, amikor Zircen négy ciszterci szerzetes indította újra a szerzetesi életet.

Könyvében Cúthné Gyóni Eszter kiemelkedően foglalkozik Endrédy Vendel (1895–1981) személyével, aki 1939 és 1981 között volt a Ciszterci Rend Zirci Kongregációjának elnök-apátja, és a kommunista párt diktatúrája idején pozíciójából, valamint az általa kitartóan képviselt politikai irányvonalból és ellenálló magatartásból adódóan a hatalom szemében a „legkompromittáltabb személyisége” volt a magyarországi cisztercieknek. Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártjának teljhatalmú vezetője például 1950 nyarán – tehát a szerzetesrendek feloszlatásának idején – így nyilatkozott róla: „A ciszterciek rendfőnöke, Endrédy 1945 nyarán azt kérte, azonnal adjuk vissza az erdeiket és 4000 hold szántót, mert ők mangalicatenyésztők és ők megegyeztek a jobbágyaikkal, hozott egy listát erről. Később Mindszenty rossz szelleme volt. Ő volt az utolsó időkig a legaktívabb békeellenes. 70 rend közül az ő rendjét, melyet egy ilyen ember vezet, nem tudom támogatni.”

Endrédy Vendel felajánlotta lemondását a rendnek, amikor érzékelte Rákosi Mátáys személyes ellenszenvét irányába. A rend a lemondást nem fogadta el. Ezzel kifejezték egyetértésüket és támogatásukat az általa képviselt irányvonallal.

Endrédy Vendelt 1951-ben koncepciós perben tizennégy év börtönre ítélték. Az ígérettel ellentétben a kihallgatások alatt kegyetlenül megkínozták. Kínzásai alkalmával összerugdosták, megverték, nagyfeszültségű áramot vezettek egyes testrészeibe, megalázó gyakorlatokat kellett végeznie, injekcióval kábították el. Gyötrelmei idején felidézte emlékeiben az erőt adó eseményeket. „Minden, ami jó és szép volt az életemben, azt többször átéltem. Így duplázódott meg bennem az Isten kegyelme, amely állandóan erősített a rabéletben.” Endrédy Vendel 1957-ben szabadult véglegesen, ezt követően a pannonhalmi szociális otthon „kényszerű” lakója lett, innen csak az állambiztonság engedélyével távozhatott, és élete végéig megfigyelés alatt tartották. A kötet szerint a zirci apát többször is elhagyhatta volna Magyarországot, de nem élt a lehetőséggel. Az 1961–1962-es persorozat hatására az addig mindig optimista, még a börtönévek megpróbáltatásai után is bizakodva tekintő, idős apát lelkileg megtört, és minden reményét elvesztette arra, hogy rendje legális működése visszaállhat. Ezt a lelkiállapotát csak felerősítette egészségének fokozatos romlása, továbbá több barátjának, rend- és munkatársának a halála. Ez azonban nem jelentett apátiát nála. Miközben az apátság tagjai között kezdte elveszíteni vezető szerepét, figyelmét más irányba fordította. Pannonhalmi évei alatt végig folytatta tudományos tevékenységét, a római és a dallasi rendtársaktól folyamatosan kért matematikai, fizikai és teológiai szakirodalmat és nyelvtudását is állandóan fejlesztette.

A képanyagban és forrásokban rendkívül gazdag kötet – összesen 1377 lábjegyzet szerepel benne – a ciszterci rend rövid történeti áttekintése után korrajzot is ad, részletesen bemutatva, hogyan próbálta a kommunista hatalom szovjet mintára ellehetetleníteni az egyházak helyzetét Magyarországon. Cúthné Gyóni Eszter emlékeztet rá, hogy az 1961-ben elítélt ciszterciek szabadulása után, a rendtagok közül egyre többen fejezték ki elégedetlenségüket Endrédy Vendel apáti tevékenységével. Többen is hangoztatták, hogyha magatartása nem lett volna annyira merev, és nem ragaszkodott volna Mindszenty József irányvonalához, nem politizál nyíltan, akkor „talán – legalább részben – megmaradhattak volna a ciszterciek és az iskoláik”. A könyv szerzője elismeri, hogy volt igazság a bírálatban, de a történelmi tények, dokumentumok alapján állítja: a végkifejlet ugyanaz lett volna, „egy simulékonyabb magatartás sem változtatott volna az állami egyházpolitika stratégiáján, lényegén, azaz a vallás és intézményeinek elsorvasztását célul tűző gyakorlaton”.

A zirci apátság az 1989-es rendszerváltással visszanyerte működési szabadságát, és az 1970-es évek közepére vezető tisztségbe kerülő rendtagok irányításával „lendületesen” fogtak hozzá az újjáépítés munkájához. Cúthné Gyóni Eszter rámutat: bár a pártállami évek megtorlási hullámai és elsősorban a szabad működés akadályozása nem múltak el nyom nélkül, „de a titkos rendi összetartás, amelynek legfőbb szervezői a tanúságtevő rendi vezetők, Endrédy Vendel apát és ’Sigmond Lóránt provizor voltak, szilárd alapot és komoly lelki erőforrást biztosítottak az újrainduláshoz”.

*

Endrédy Vendel boldoggá avatását 2012-ben kezdeményezte a rend generálisa.

Cúthné Gyóni Eszter: „Nem harcolunk, de nem is búcsúzunk…”
A Ciszterci Rend Zirci Apátságának története a második világháború végétől Endrédy Vendel apát haláláig

Zirci Ciszterci Apátság, 2018

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria