Ecuadorban az egyház is segítséget nyújt a földrengés sújtotta térségben

Április 16-án a Richter-skála szerinti 7,8-as erejű földrengés következtében 33 kórház, 560 iskola és 10 ezer épület dőlt romba vagy szenvedett komolyabb károkat. Még mindig mintegy 120 ezer gyermek nem részesül oktatásban. Emberek ezrei laknak sátorvárosokban, és mintegy 30 ezren átmeneti szállásokon. A gyerekek sokasága alultáplált, a rossz körülmények miatt járványok fenyegetik őket.

Pünkösdhétfőn, május 16-án országszerte szabadtéren felállított oltároknál gyűltek össze emlékezni az ecuadoriak.

Az egyház a kezdetektől részt vesz segítségnyújtásban. Walter Coronel atya például naponta bejárja a földrengés sújtotta Portoviejo utcáit. Ez a Csendes-óceán partja közelében fekvő negyedmilliós város azok közé a települések közé tartozik, melyek pusztasággá váltak április 16-án.

Coronel atya több pappal, hitoktatóval, önkéntes segítővel látogatja a hajléktalanná vált családokat. Az egyház a túlterhelt hatóságok felkérésére vállalta a segélyszállítmányok szétosztását is. Walter Coronel csapata naponta oszt élelmiszert, gyógyszert, higiéniai eszközöket, de gumimatracokat is, hogy könnyebbé tegyék a szabad ég alatt való éjszakázást. Személyes kapcsolatuk a lakossággal segít abban, hogy észrevegyék, hol a legnagyobb a szükség. Az elesettebbekhez és az idősebbekhez ugyanis gyakran nem jutottak el a segélyszállítmányok.

Az atya szerint a test szükségleteinek kielégítése mellett az embereknek fontos, hogy meghallgassák őket.

Egész családok váltak hajléktalanná, gyakran teljesen magukra maradnak. Tömegével vesztették el mindenüket, nemcsak az otthonukat, hanem a város infrastruktúrájának megsemmisülésével a jövőjükről való gondoskodás lehetőségét is. Egyszerre kell táplálnunk a testet és a lelket – fogalmazott Walter Coronel.

A Portoviejo reptere melletti területen egész sátorváros létesült. Itt, ahogy a helyiek nevezik, „Tendopolis”-ban alakult ki a romba dőlt város új központja. Az élelmiszer-ellátást sikerült megszervezni, de a higiéniai viszonyok drámaiak, és járványok fenyegetnek.

Pedro Jesús Arsenal szerzetes atya is itt teljesít szolgálatot. A földrengést követően azonnal ideküldte rendje, a Jézus Szent Szívének Papjai közösség. „Az emberek többsége most kezdi felfogni, mi történt. Nemcsak szeretteiket, házaikat veszítették el, hanem létfenntartásuk eszközeit is. Már a földrengés előtt is nehéz volt itt az élet, de most a szegénység nyomorrá változott. A kétségbeesés kézzelfoghatóvá vált. Sokan lopással próbálnak boldogulni, más kiutat nem látnak” – írta le a helyzetet a szerzetes.

Pedro atya is azt hangsúlyozza, az egyház jelenléte nagyon fontos az emberek számára: vigasztalást, érzelmi támogatást nyerhetnek általa.

„Örömteli jelenségeknek is tanúi lehetünk: erős az emberek közötti szolidaritás, a sátorvárosban élők együtt főznek, a lakók megosztják egymással azt a keveset, amijük van. Nehéz a helyzetük, de az arcokon ott a mosoly, a szívekben él a remény” – mondja Pedro Jesús Arsenal.

Lorenzo Voltolini Esti, Portoviejo érseke a nemzetközi szolidaritást méltatta: „Már a földrengést követő napokban megjelentek a segélyszervezetek, és azóta is folyamatos a támogatás. Fel akarunk állni, újjá szeretnénk építeni, amit a katasztrófa elvett tőlünk” – fogalmazta meg sokak eltökéltségét a főpásztor.

Forrás és fotó: Zenit, Unicef

Magyar Kurír
(té)