– Érdekes, egyedi programot kínál az egyházmegyei Ifjúsági Iroda a 7 templom zarándoklattal. Hogyan született meg az ötlet, és mire hívja a fiatalokat?
– Németh István atyával beszélgetve közös emlékeinkből született az ötlet. A római tanulmányaink ideje alatt részt vettünk a Német-Magyar Kollégium (Pontificium Collegium Germanicum et Hungaricum) hagyományos nagyböjti, templomokat összekötő zarándoklatán, amelynek végállomása a Szent Péter téren az Angelus imádság volt. Végigjárva a város templomait egy lelkiéletet segítő, belső utat is megtettünk. Hasonló céllal szervezzük a nyíregyházi zarándoklatot is, amely arra hívja a fiatalokat, hogy lépjenek ki a megszokott életritmusukból, álljanak meg, nézzenek rá, hogy hányadán állnak az Istennel, az embertársaikkal és önmagukkal.
Ez a program az eddigi hagyományos, kétnapos ifjúsági nagyböjti lelkigyakorlatot váltja fel, amelyet idén – a járványügyi helyzet előre nem látható alakulása miatt – nem rendezünk meg. Továbbá a szervezésbe az a sajnálatos helyzet is közbeszólt, hogy a lelkigyakorlatos házainkat jelenleg fenntartjuk az orosz–ukrán konfliktus háborús nehézségei elől menekülő testvéreink részére.
A zarándoklat találkozási pont a fiatalok számára. Sokan kisebb egyházközségekből, kis létszámú közösségekből érkeznek, de egy ilyen, egyházmegyei szintű alkalom segít megtapasztalni a két megyén átívelő katolikus közösségi élet erejét és egyetemességét. Szükségünk van ezekre az élményekre, hogy hazaérkezvén, ezekből táplálkozva erősítsük tovább helyi közösségünk működését.
– A szervezés utolsó simításai zajlanak, mi lesz a pontos menete, programja ennek a napnak?
– A mintegy 20 kilométeres gyalogos zarándoklat március 19-én, szombaton 9 órakor indul a Seregély István Papi Szociális Otthon Szent Antal-kápolnájától (Nyíregyháza, Vasgyár utca 1.), ahonnan Bosák Nándor nyugalmazott püspök atya indít útra bennünket. Ezt követően a kertvárosi egyházközségben, a Fatimai Szűz Mária-templomban várják a fiatalokat. A következő állomás a Városi Köztemetőnél lesz, majd a jósavárosi Szent Imre-kápolna, az örökösföldi Isteni Irgalmasság-templom, a borbányai Szent László-templom, végül a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház, ahol Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök atya vár bennünket. A zarándoklat körülbelül délután 4 órakor püspöki szentmisével zárul.
Németh István atya és jómagam leszünk a program lelkivezetői, valamint az érintett helyszínek plébánosai, szolgálattevői is segítik, elmélkedéseikkel kísérik a napunkat. A zarándoklatnak nincs konkrét témája, végiglátogatva a helyszíneket, a házigazda atyák a templomuk védőszentjével ismertetik meg a fiatalokat. A helyi közösségnek is különleges alkalmat jelent ez a találkozás, a fiatalok fogadása. Várakozással tekintünk egy különleges nap elé, bízunk benne, hogy az újszerű élmények kapcsolódási pontok lehetnek az ifjúság számára a Krisztussal való élő találkozásban.
– Mennyien válaszoltak a hívásra?
– Eddig mintegy kétszáz fiatal jelezte a részvételi szándékát. Korosztályt tekintve elég széles a paletta, a résztvevők között vannak 14 éves fiatalok és egyetemisták is. Érkeznek az egyházmegyei plébániákról és a köznevelési intézményeinkből is. Minden intézményünk bővelkedik saját szervezésű lelki programokban, ezért dicséretes, hogy ilyen szép létszámmal képviseltetik magukat egy egyházmegyei szintű zarándoklaton, ahol a fiatalok megláthatják a Katolikus Egyház iskolán kívüli arcát is. (…)
– Az tapasztalható, hogy lendületben van az egyházmegyei ifjúságpasztoráció. Hol tart most, milyen feladatok, tervek körvonalazódnak jelenleg?
– Sokszor megtapasztaljuk, hogy belekövesedünk, beleöregszünk a struktúráinkba, nehezen válunk meg a megszokott keretektől, még akkor is, ha azok már kevésbé működnek, kiüresedtek. Talán azért van ez, mert az új lehetőségekben még ott van az ismeretlentől való félelem, a bizonytalanság, a kockázat. A templomos zarándoklat is egy új kezdeményezés.
A szinodális útnak lényeges mozzanata, hogy új utakat fedezzünk fel. Ez az ötlet, elképzelés az együttgondolkodás során született meg, közösen tervezzük, építjük, látjuk jónak, a felelősség is közös, de a benne rejlő öröm is az lesz. (…)
– A szinodális folyamat során kitöltött kérdőívekben az emberek megfogalmazták véleményüket, vágyukat az Egyházzal kapcsolatban. Mennyire vannak jelen a fiatalok az Egyházban, mit várnak ettől a közösségtől?
– Mi az egyetemi lelkészség keretein belül töltöttük ki a kérdőíveket a fiatalokkal. Szembetűnő volt, hogy nem ismerik magát az Egyházat, nem azonosítják magukat annak közösségével. Tulajdonképpen ez arra figyelmeztet bennünket, hogy mutassuk meg, beszéljünk az Egyház üzenetéről, alaptanításáról, az ember nagy egzisztenciális kérdéseiről: Ki az Isten? Mi az ember életének a célja? A fiatalok, fiatal felnőttek nincsenek ezekkel tisztában. Kötelességünk erről beszélni és tanítani őket, de az idősebbeket is, mert ha nem ismertek az alapok, akkor nagyon nehézzé válik – különösen a napjaink kihívásainak közepette – az Egyház létjogosultságának, fontosságának és közösségének megértése.
Alapvetően ez volt tehát az egyik nagy tapasztalat, hogy az Egyház és az egyén kapcsolata hogyan jelenik meg, működik a gyakorlatban, és ebben milyen felelősségünk van.
Az is nehézséget okoz, hogy az embereknek nincs meg az egy közösséghez való tartozás élménye. A városban a fiatalok templomról templomra járnak, nem alakul ki egyházi közösségi élmény, egyházi szinten sem tudnak elköteleződni. Ez nyilván azért is van, mert védik magukat a közösségben fellelhető nehézségekkel, konfliktusokkal szemben, viszont így kimaradnak abból az élményből, gazdagságból, tapasztalatból, amit a közösséghez való tartozás szenvedései, áldozatvállalásai hoznak meg.
Pozitív megtapasztalás volt, hogy a fiatalok számítanak az Egyházra, benne viszonyítási pontot, kapaszkodót, világos tanítást keresnek, az Egyház atyai, tanítói szerepe több fiatal számára fontos érték. (…)
A teljes interjú ITT olvasható.
Szöveg és fotó: Kovács Ágnes
Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria

