Erdő Péter: Isten megszabadít és szabaddá tesz a kiszolgáltatottság kötelékeitől

Jézus nevében kezdjük az új évet. Az ő neve üzenetet hordoz a számunkra, azt jelenti: Isten megszabadít. Az egyház karácsony nyolcadnapján hajdan elsősorban Jézus nevét ünnepelte, a névadást és az ebben rejlő titkot –mondta el homíliájában Erdő Péter.

A mai liturgia Szűz Máriát mint valóságos istenszülőt állítja figyelmünk középpontjába. Ő együttműködött Isten szabadító tervével. Bizalommal hagyatkozott Isten akaratára és kutatta, hogy az élet részleteiben hogyan mutatkozik meg, és mit kíván tőlünk ez a nagyszerű isteni szándék. Szívébe véste a pásztorok szavait is. A pásztorok voltak tanúi az angyalok békeszózatának. Karácsony ünnepe és a megtestesülés titkát kibontó további ünnepnapok, újév és vízkereszt, bemutatják Isten megtestesülésének következményeit az emberiség számára – emelte ki a bíboros.

Nagy Szent Leó pápa mondja, hogy Isten adományai közül karácsony ünnepének leginkább a béke ajándéka felel meg. „A békesség sajátos eredménye és egészen különös ajándéka pedig az, hogy egybekapcsolja Istennel mindazokat, akiket ő választott ki ebből a világból”. Krisztus kibékíti Istent az emberiséggel, de békességet teremt ember és ember között is. Ebből a hitből fakad az egyház egysége, amely a kezdet kezdetén azt jelentette, hogy a választott nép soraiból kikerülő tanítványok és a pogányból lett keresztények nem két különböző gyülekezetet alkotnak, hanem egyetlen egyház tagjai. Szent Pál szerint Krisztus „a mi békességünk, aki a kettőt eggyé forrasztotta” (Ef 2,14). Amikor tehát a Hiszekegyben megvalljuk, hogy hiszünk az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban, mindig gondoljunk erre: Krisztus egyházában egyetlen új népet alkotunk –hangsúlyozta a főpásztor.

Erdő Péter emlékeztetett: ha Krisztus hitében egy nép, egy közösség vagyunk, ha ő megtestesülésével belépett az egész emberiség közösségébe, akkor mi, keresztények mindnyájan testvérek vagyunk, sőt, az egész emberiség nagy családját is testvéri kötelék fűzi egybe. Ahogyan Nagy Szent Leó pápa írja: „a hívő ember újjászületve új emberré válik; többé már nem a testi atya leszármazottja, hanem az Üdvözítő édestestvére”.

Csakhogy a béke, amelyet Krisztus hozott, ebben a világban még alig látható –tette hozzá a bíboros. – A mi szívünkből, a mi életünkből kell kisugároznia. Mert háborúk szabdalják a föld arcát, kegyetlen gyilkosságok, gyűlölködő polgárháborúk pusztítják az emberi életeket. Nekünk kell hirdetni és tanúsítani Krisztus szeretetét és a teljes igazságosságot, amely nem vakon érvényesíti az erősebb jogát, hanem a gyengét védi. Az igazságosság műve a béke. Ellenkezik tehát vele a féktelen elnyomás és a kizsákmányolás. Erről a kizsákmányolásról mondja Ferenc pápa mai békeszózatában, hogy mindinkább elterjed a Földön, és „súlyosan megsebzi a közösségi életet és az ember hivatását, hogy a tisztelet, az igazságosság és a szeretet jegyében építsen kapcsolatokat”.

A Szentatya idei újévi üzenete középpontjába méltán állítja a rabszolgaság problémáját. Az igazságosság ugyanis, mely elválaszthatatlan Isten békéjétől, minden ember méltóságának megbecsülését kívánja. Ezt tiporja sárba nemcsak a formális rabszolgaság, amely egyik embert úgy kezeli, mint a másik ember tulajdonát, hanem a mai világban előforduló helyzetek hosszú sora is –szögezte le a főpásztor.

A feketén foglalkoztatott menekültek, akiknek még a dokumentumait is elkobozzák, a nagy nyugati üzletláncok és vállalatok éhbérért termelő egységei a legszegényebb országokban, amelyek dolgozóiknak annyit sem fizetnek, hogy belőle a napi élelmüket megvegyék, a szervkereskedelem, a prostitúció, de még a nálunk is előforduló, rászoruló embereket külföldi munkával hitegető bandák tevékenysége is, mindez éppen a szabadságot veszi el az embertől – hangsúlyozta Erdő Péter.

Márpedig a szabadság felbecsülhetetlen érték. Tudták ezt már a rabszolgatartó rómaiak is, akik jogszabályokban rögzítették, például olyan esetekben, amikor valaki végrendeletileg szabadította fel a rabszolgáit, hogy a szabadságnak nincs becsértéke, mert pénzben ki nem fejezhető. Maga a természetes erkölcsi érzék tiltakozott tehát az ő szívükben is a rabszolgaság ellen, pedig az részét alkotta mindennapi életüknek – mondta a bíboros.

Szent Pál apostol Filemonhoz írt levelében Onezimuszról, a szökött rabszolgáról írja volt gazdájának, hogy fogadja szeretettel a hajdani szolgát, aki közben megkeresztelkedett, és tekintse testvérének őt (vö. Fil 15,16). És itt érkeztünk vissza Jézus nevének üzenetéhez. „Isten megszabadít. Szabaddá tesz a kiszolgáltatottság kötelékeitől is. Lélekben azonnal kiszabadít minket bűneink rabságából, ha hiszünk benne, ha megkeresztelkedünk, vagy megújulunk a kegyelemben a bűnbánat szentségében. De meg akar szabadítani minket a bűn struktúráitól is, amelyek egész társadalmakat tartanak fogságban. Ezt azonban nem varázsütésre teszi” – emlékeztetett a főpásztor.

Jézus azt akarja, hogy mi legyünk ebben a munkatársai. Nem pusztító és gyűlölködő erőszakkal, hanem a segítő szeretet tetteivel és azzal, hogy egyházközségeinket, katolikus közösségeinket a testvéri szeretet központjaivá tesszük. Ismerjük, segítjük és szeretjük egymást. Így sugározzuk magunk körül a világban Krisztus örömét és szeretetét – hangsúlyozta újévi szentbeszédében Erdő Péter.

Erdő Péter bíboros szentbeszédének teljes szövege megtalálható ITT.

Fotó: Tóth János

Magyar Kurír
(ki)