Ezüstmiséjén búcsúzott el Kapin István atya a debreceni főszékesegyház híveitől

„Vannak olyan nevek, amelyek fogalommá válnak. Úgy hiszem a »Kapinpisti« neve ilyen fogalom görögkatolikus egyházunkban” – így méltatta tavaly Mező-Halász Krisztina István atyát, miután a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.

Kapin István atyának az idei augusztus is fordulópontot hozott életében: a főszékesegyház parókusi feladataitól hat év után most elköszönt, egyben számot is vetett, hiszen huszonöt éve annak, hogy Isten szolgálatába állt.

Úrszínváltozás ünnepe jó alkalom volt arra, hogy elbúcsúzzon a Debreceni Görögkatolikus Parókia közössége István atyától, és megünnepelje a jubileumot. Augusztus 6-án az Egyház arról emlékezik meg, hogy Jézus három apostolt magával visz a Tábor hegyére, hogy ott az Ószövetség két jeles alakjával, a törvény és a próféták képviselőjével, Mózessel és Illéssel együtt láthatóvá tegye az ő istenségének dicsőségét.

A liturgiában mindig megéljük – ha nem is ezzel a rendkívüli magasztossággal, de mégis szívünk örömével – ezt a Tábor hegyi fényt. Amelyet, lássuk be, hogy akkor tudunk igazán átélni, amikor nemcsak néhány ember lézeng a templomban, nemcsak vékony hangon énekel egy-egy kántor, hanem együtt ünneplünk – világított rá Kocsis Fülöp metropolita prédikációjában. A főpásztor örömmel nyugtázta, hogy milyen szépen megtelt a templom hívekkel, akik István atyát is megtisztelték jelenlétükkel.

A papi jubileum nem születésnap, nem születésnapi ünnep – hangsúlyozta a metropolita, aki szerint a huszonöt év „papi életfordulónak” tekinthető, hiszen ennyi év papság után nagyjából még legalább ugyanennyi következik.

„Sok idős paptestvérünket köszöntjük aranymiséjén, amikor ötvenedik évfordulójukat ünneplik. Nem biztos, hogy már szolgálatban, ez egészen ritka, hiszen manapság már hetvenéves korban nyugdíjba mennek a paptestvérek, de csak a papi szolgálatból, papságból nem lehet nyugdíjba menni. Amikor a püspök fölteszi a kezét a diakónusra, akit pappá szentel, akkor azt az örök életre szenteli föl” – emlékeztetett Kocsis Fülöp, és a zsoltáros sorát idézte: „Pap vagy te mindörökké, Melkizedek rendje szerint.”

Eltörölhetetlen jegy, mint a keresztelés és a bérmálás. Nem megismételhető, mert az örök életre szól. Nehéz megfogalmazni, mitől más, miért számít sajátosnak a papi hivatás, de abban talán mindenki egyetérthet, hogy különleges. A huszonötödik papi évforduló megállás, visszatekintés, de egyben előretekintés is. Negyed évszázad nagyon sok mindent hozott és hozhat az ember életében – mondta az érsek-metropolita.

A Szent Liturgia után agapén látta vendégül a híveket Kapin István atya az Attila téri közösségi házban, ahol folytatódott az ünneplés.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye

Magyar Kurír