Ferenc pápa: Ki az közülünk, akinek ne lenne „öt kenyere és két hala”?

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai vasárnap evangéliuma (Jn 6,1–15) a kenyérszaporítás nagy jeléről szól, János evangélista beszéli el nekünk. Jézus a Galileai-tó partján van, „nagy tömeg” veszi körül, az embereket a „betegeken végbevitt csodajelei” vonzották (2. vers). Jézusban Isten irgalmas hatalma működik, Istené, aki minden testi és lelki bajból meggyógyít. Jézus azonban nemcsak gyógyító, hanem tanító is: felmegy a hegyre ugyanis, és leül, ez a tanítók tipikus testhelyzete, amikor tanítanak: Jézus tehát fellép arra a természetes „katedrára” (tanítószékre), amelyet mennyei Atyja teremtett. Jézus, aki jól tudja, mit fog tenni, próbára teszi tanítványait. Mit lehet tenni, hogy az összes embernek enni tudjanak adni? Fülöp, egyik a tizenkét apostol közül, gyors számítást végez: ha gyűjtést rendeznek, legfeljebb kétszáz dénárt tudnak összegyűjteni, hogy kenyeret vásároljanak, de ez nem lenne elég ötezer ember jóllakatására.

A tanítványok a „piac” kategóriáiban gondolkodnak, Jézus azonban a vásárlás logikáját az adás logikájával cseréli fel. András, egy másik apostol, Simon Péter testvére bemutat egy fiút, aki hajlandó rendelkezésre bocsátani, amije van: öt kenyeret és két halat, de nyilvánvaló – mondja András –, hogy ez semmi ekkora tömegnek (vö. 9. vers). Jézus viszont épp erre várt. Meghagyja a tanítványoknak, hogy ültessék le az embereket, ő pedig fogja a kenyereket és a halat, hálát ad az Atyának, és kiosztja az ételt (vö. 11. vers). E mozdulatai elővételezik az utolsó vacsora gesztusait, amelyek megadják Jézus kenyerének legigazibb jelentését. Isten kenyere maga Jézus. Amikor szentáldozáshoz járulunk, amikor közösségre lépünk vele, az ő életét fogadjuk magunkba, a mennyei Atya gyermekeivé és egymás testvéreivé válunk. Amikor szentáldozáshoz járulunk, a valóságosan élő, feltámadt Jézussal találkozunk. Az Oltáriszentségben való részesedés azt jelenti, hogy belépünk Jézus logikájába, az ingyenesség és a megosztás logikájába. És bármennyire szegények vagyunk is, mindnyájan tudunk adni valamit. A szentáldozás, a Jézussal való közösségre lépés azt is jelenti, hogy Krisztusból merítjük a kegyelmet, amely képessé tesz minket, hogy megosszuk másokkal azt, amik vagyunk és amink van.

A tömeg döbbenten látja a kenyérszaporítás csodáját, de Jézus valódi ajándéka az élet teljessége az éhező embernek. Jézus nemcsak a testi éhséget csillapítja, hanem azt a mélyebbet, az élet értelmére, az Istenre irányuló éhséget. Látva sok ember szenvedését, magányát, szegénységét és nehézségeit, mit tehetünk? A panaszkodás semmit sem old meg, de odaadhatjuk azt a keveset, amink van, mint az a fiú az evangéliumban. Bizonyára van néhány óránk, van valamilyen tehetségünk, szaktudásunk… Ki az közülünk, akinek ne lenne „öt kenyere és két hala”? Mindnyájunknak van! Ha készek vagyunk arra, hogy az Úr kezébe helyezzük, elég lesz arra, hogy a világban egy kicsit több szeretet, béke, igazságosság és főleg egy kicsit több öröm legyen! Mennyire rászorul a világ az örömre! Isten képes arra, hogy megsokszorozza a mi együttérzésből tett apró gesztusainkat, és részesítsen bennünket ajándékából.

Imádságunk támogassa közös elköteleződésünket, soha senki ne legyen híján az örök életet adó mennyei kenyérnek és a szükséges betevő falat a méltó élethez, és imádkozzunk, hogy egyre erősebb legyen a megosztás és a szeretet logikája. Szűz Mária kísérjen minket anyai közbenjárásával.

Ferenc pápa szavai az Úrangyala (Angelus) után:

Kedves testvéreim!

Ma nyitják meg a feliratkozás lehetőségét a harmincegyedik ifjúsági világnapra, amely jövőre lesz Lengyelországban. Szerettem volna én elkezdeni a feliratkozást, ezért kértem meg egy fiút és egy lányt, hogy legyenek itt mellettem, amikor itt, szemetek láttára elindítom a feliratkozást. [A szentatya egy tableten klikkel néhányat.] Most tehát feliratkoztam zarándokként az ifjúsági világnapra ezzel a készülékkel. Mivel ezt a világnapot az irgalmasság jubileumi évében tartjuk, ez bizonyos értelemben az ifjúság jubileuma lesz, a fiataloké, akiknek az lesz a feladatunk, hogy a találkozó témáját végiggondolják: „Boldogok az irgalmasak, mert ők is irgalomra lelnek” (Mt 5,7). Hívom a világon élő összes fiatalokat, hogy vegyenek részt ezen a zarándoklaton, akár úgy, hogy eljönnek Krakkóba, akár úgy, hogy saját közösségük körében vesznek részt ezen a kegyelmi eseményen.

Néhány napon belül második éve lesz annak, hogy Szíriában elrabolták Paolo Dall’Oglio atyát. Fájó szívvel sürgető felhívást teszek közzé ennek az igen tisztelt szerzetesnek a szabadulása érdekében. Nem feledkezhetem meg a Szíriában elrabolt ortodox püspökökről sem, és a többi emberről sem, akiket a konfliktuszónában elfogtak. Kérem, hogy a helyi és nemzetközi hatóságot újult erővel tegyenek meg mindent, hogy e testvéreink visszakapják szabadságukat. Szeretettel osztozva szenvedéseikben, szeretnénk megemlékezni róluk imáinkban. Mondjuk el értük az üdvözlégyet. [Üdvözlégy, Mária…]

Szívből köszöntelek mindnyájatokat, Olaszországból és más országokból érkezett zarándokokat! Köszöntöm a Szent Félix Nővéreinek nemzetközi zarándoklatát, a salamancai híveket, a bresciai fiatalokat, akik a római Caritas szegényeinek ellátásában segédkeznek, valamint a Ponte San Giovanniból (Perugia mellől) érkezett fiatalokat.

Ma, július 26-án az egyház Szent Joachimra és Szent Annára, a Boldogságos Szűz Mária szüleire, vagyis Jézus nagyszüleire emlékezik. Ebből az alkalomból szeretnék köszönteni minden nagymamát és nagypapát, és szeretnék köszönetet mondani nekik értékes jelenlétünkért a családok és az új nemzedékek életében. Köszöntsük közösen nagy tapssal az összes nagyszülőket, az élőket és azokat is, akik már az égből néznek minket…

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóközpont

Fotó: Zenit

Magyar Kurír