Ferenc pápa szentmisét mutatott be a domonkos rend alapításának 800. évfordulójára emlékezve

Ferenc pápa – 2017. január 23., hétfő | 13:35

Ferenc pápa január 21-én, szombaton a Lateráni Keresztelő Szent János-bazilikában szentmisét mutatott be annak a nemzetközi konferenciának a résztvevői számára, amellyel a római Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetemen lezárták a domonkos rend jubileumi évét.


A szentatya homíliája elején arra hívta fel a figyelmet, hogy az emberi élet – ahogyan Szent Domonkos idejében és kétezer évvel ezelőtt is, amikor Pál apostol azt a levelet írta Timóteusnak, amelyből a szentmisén felolvastak egy részletet – két ellentétes jelenet között ingadozik: egyfelől a sokszínű világi karnevál, másfelől pedig az Atya megdicsőítése között jó cselekedeteken keresztül.

Pál apostol arra figyelmezteti Timóteust, hogy az evangéliumot egy olyan környezetben kell majd hirdetnie, melyben az emberek mindig új mestereket, új meséket, különféle tanításokat és eszméket keresnek, ahogy az apostol mondja, „fülcsiklandoztató” eszméket (2Tim 4,3) követnek. Ez a világi kíváncsiság, a csábító karnevál – magyarázta a pápa. Éppen ezért oktatja a tanítványát erőteljes szavakkal arra, hogy sürgessen, intsen, figyelmeztessen, buzdítson, őrködjön, viselje el a szenvedéseket.

Érdekes azt látni – állapította meg a pápa –, hogy az apostolok már kétezer évvel ezelőtt szembesültek azzal, ami napjainkban már a szubjektív relativizmus csábító ereje miatt kifejlett és globalizált módon van jelen. Az ember hajlamos arra, hogy mindig az újdonságot keresse, és ez a tulajdonság manapság ideális környezetre lel a látszat társadalmában, a fogyasztói társadalomban, melyben gyakran újra felhasználnak régi dolgokat, de úgy, hogy azok újnak és vonzónak tűnjenek. A valóságot „kisminkelve” látjuk. Az úgynevezett „folyékony modernitás” társadalma felé tartunk, melyben nincsenek többé szilárd sarokpontok, amely híján van minden stabil és erős viszonyítási pontnak; amelynek kultúrája tiszavirág-életű, eldobható – mondta a szentatya.

Ezzel a karneváli világiassággal szemben áll Jézus szava: Dicsőítsétek az Atyátokat, aki a mennyben van! (Mt 5,16). Mindez pedig azoknak a jó cselekedetein keresztül valósul meg, akik Jézus tanítványaiként só és világosság lettek. Ezeket a tetteket Krisztus és a Szentlélek által tudjuk megvalósítani. Ezek a tettek hálát ébresztenek az Atyaisten iránt, és csodálkozást keltenek, megszületik az emberekben a kérdés: „Vajon ez az ember miért viselkedik így?” – izgatottságot kelt a világban a keresztény tanúságtétel. De ahhoz, hogy ez megtörténjen, szükséges, hogy a só el ne veszítse az ízét! – intett a pápa, majd a résztvevőket arra buzdította, hogy adjanak hálát a mennyei Atyának Szent Domonkosért, aki valóban fény és só volt, telve volt Krisztussal, akit szavaival és életével szolgált. Segített az embereknek, hogy ne vesszenek el a világ sokszínű karneváljában, hanem megérezzék az evangélium vonzását, ők maguk is fény és só legyenek, igaz testvérek, akik jó cselekedeteket hajtanak végre és másokat is megtanítanak Isten dicsőítésére.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va; Pust.it

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria