Ferenc pápa vasárnap délben: Osszuk meg másokkal Jézussal való találkozásaink élményét!

Ferenc pápa – 2024. április 14., vasárnap | 18:14

A Szentatya április 14-én délben arról elmélkedett, hogy az Emmauszból visszatérő tanítványok elmondták a többieknek az Úrral való találkozásuk élményét, így mi is azzal adhatunk legtöbbet másoknak, ha megosztjuk hitélményeinket, beszámolunk a Jézussal való találkozásainkról, Jézus irántunk tanúsított jóságáról.

Az alábbiakban Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot és szép vasárnapot kívánok!

A mai evangélium visszavisz bennünket húsvét estéjére. Az apostolok együtt vannak az imateremben, amikor Emmauszból visszatér a két tanítvány, és elmesélik találkozásukat Jézussal. És miközben megosztják örömteli élményüket, a feltámadt Jézus megjelenik az egész közösségnek. Jézus épp akkor érkezik, amikor ők a vele való találkozásuk történetét mesélik el. Ez arra irányítja gondolatainkat, hogy jó megosztani, fontos megosztani a hitet. Ez a történet elgondolkodtat bennünket arról, milyen fontos, hogy megosszuk a feltámadt Jézusba vetett hitünket.

Naponta ezernyi üzenettel bombáznak bennünket. Sok közülük felszínes és haszontalan, mások indiszkrét kíváncsiságról árulkodnak, vagy ami még rosszabb, szóbeszédből és rosszindulatból származnak. Az ilyen hírek nem szolgálnak semmire, sőt ártalmasak.

De vannak jó, pozitív, építő jellegű hírek is, és mindannyian tudjuk, milyen jó érzés jó dolgokat hallani, és mennyivel jobban érezzük magunkat, amikor ez történik. Az is jó, ha megosztjuk másokkal azokat a dolgokat, amelyek kedvezően vagy fájdalmasan érintették az életünket, hogy így segítsünk másokat.

Mégis van egy dolog, amiről sok esetben nehezen beszélünk. Miről beszélünk nehezen? A legszebb dologról, amiről beszélnünk kell: a Jézussal való találkozásunkról. Mindannyian találkoztunk már az Úrral, és küzdünk azzal, hogy beszéljünk róla. Mindannyian nagyon sokat tudnánk beszélni róla: emlékezzünk vissza, hogyan érintett meg bennünket az Úr, és osszuk meg másokkal, nem kioktatóan, hanem úgy, hogy megosztjuk azokat az egyedülálló pillanatokat, amikor az Urat elevenen, közelről érzékeltük, amikor örömöt gyújtott a szívünkben vagy letörölte könnyeinket, amikor bizakodást öntött belénk és megvigasztalt, amikor erővel és lelkesedéssel töltött el bennünket, vagy amikor megbocsátást és gyengédséget közvetített felénk.

Ezeket a találkozásokat, melyeket mindannyian átéltünk Jézussal, meg kell osztani és tovább kell adni. Fontos megtenni ezt a családban, a közösségben, a barátaink felé.

Mint ahogyan jó beszélni azokról a jó törekvésekről is, amelyek irányítottak bennünket életünkben, a jó gondolatokról és érzésekről, amelyek oly sokat segítenek az előrehaladásban, sőt azokról az erőfeszítésekről és fáradozásokról is, amelyeket azért teszünk, hogy megértsük a dolgokat és fejlődjünk a hitéletben, esetleg azért is, hogy magunkba szálljunk és visszatérjünk arra az útra, amelyen járnunk kell. Ha ezt megtesszük, Jézus, ahogyan az emmauszi tanítványokkal tette húsvét estéjén, meg fog lepni bennünket, és még szebbé teszi találkozásainkat és életünk közegeit.

Próbáljuk hát felidézni életünk egyik jelentős mozzanatát, egy meghatározó fontosságú találkozást Jézussal! Mindenkinek volt már ilyen, valamennyiünknek volt már találkozása az Úrral. Tartsunk egy kis csendet, és gondolkodjunk el:

mikor találtam rá az Úrra? Mikor jött hozzám közel az Úr? Gondolkodjunk csendben! És ezt a találkozást az Úrral megosztottam-e, hogy megdicsőítsem az Urat?

És meghallgattam-e másokat, amikor meséltek nekem a Jézussal való találkozásukról?

A Szűzanya segítsen bennünket abban, hogy megosszuk hitünket, és így közösségeinket egyre inkább az Úrral való találkozás helyszíneivé tegyük!

A Szentatya szavai a Regina caeli elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Imádkozva, aggódva és szomorúan követem a híreket, melyek az elmúlt órákban érkeztek hozzám az izraeli helyzetnek az iráni beavatkozás miatti súlyosbodásáról. Sürgető felhívást teszek közzé, hogy állítsanak le minden olyan műveletet, amely az erőszak spirálját táplálhatja, és azzal a veszéllyel jár, hogy a Közel-Keletet még nagyobb háborús konfliktusba sodorja.

Senki sem fenyegetheti mások létét! Inkább az összes nemzet álljon a béke oldalára, és segítse az izraelieket és a palesztinokat, hogy két államban, egymás mellett, biztonságban éljenek. Ez az ő mély és jogos vágyuk, és az ő joguk! Két szomszédos állam.

Minél előbb tartsanak tűzszünetet a Gázai övezetben, és elszántan haladjanak a tárgyalások útján. Kapjon segítséget a humanitárius katasztrófába sodródott lakosság, engedjék szabadon a hónapokkal ezelőtt elrabolt túszokat! Mennyi szenvedés! Imádkozzunk a békéért! Elég a háborúból, elég a támadásokból, elég az erőszakból! Mondjanak igent a párbeszédre és igent a békére!

Olaszországban ma rendezik meg a Szent Szív Katolikus Egyetem 100. nemzeti napját, melynek témája: „Jövőigény. A kiábrándultság és vágyakozás között vergődő fiatalok.” Arra bátorítom ezt a nagyszerű egyetemet, hogy folytassa fontos képzési szolgálatát, hűen küldetéséhez és figyelve a mai ifjúságra és a társadalmi szükségletekre.

Szeretettel üdvözöllek mindannyiatokat, rómaiak, Olaszországból és számos országból érkezett zarándokok. Külön is köszöntöm az Amerikai Egyesült Államokból, konkrétan Los Angelesből, Houstonból, Nutleyből és Riverside-ból érkezett hívőket; valamint a lengyeleket, különösen – mennyi lengyel zászló! – a bodzanówiakat és az Aid to the Church of the East csapatának fiatal önkénteseit. Üdvözlöm és bátorítom azokat, akik a Szent Egyed közösségek vezetői néhány latin-amerikai országban.

Köszöntöm az ACLI önkénteseit, akik jótékonysági intézményekben dolgoznak egész Olaszországban. Köszöntöm a Traniból, Arzachenából, Montelibrettiból érkezett csoportokat; a milánói San Silvestro e Martino-plébániának a hitvallást letevő fiataljait; a pannaranói bérmálkozókat; és a Szent Dorottya Nővérek „Művészet és hit” ifjúsági csoportját.

Szeretettel köszöntöm a világ különböző tájairól érkezett gyermekeket, akik azért jöttek, hogy emlékeztessenek bennünket arra, hogy az Egyház május 25-26-án tartja a gyermekek első világnapját. Köszönjük!

Arra kérek mindenkit, hogy kísérje imáival az ehhez az eseményhez – a gyermekek első világnapjához – vezető utat, és köszönetet mondok mindazoknak, akik az előkészítésén dolgoznak.

Nektek pedig, gyerekek, azt mondom: várlak benneteket! Mindannyiatokat! Szükségünk van az örömötökre és a jobb világot, békés világot álmodó vágyatokra! Imádkozzunk, testvéreim, a háborúkban szenvedő gyermekekért – sok helyen dúl háború: Ukrajnában, Palesztinában, Izraelben, a világ más részein, például Mianmarban. Imádkozzunk értük és a békéért!

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Köszöntöm a Szeplőtelen Szűzanya-plébániáról érkezett fiatalokat is! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria