Újabb száz menekült érkezett a humanitárius folyosón keresztül Olaszországba

A humanitárius folyosón keresztül Olaszországba fogadott menekültek második csoportját – egy iraki család kivételével – szírek alkotják, keresztények és muszlimok is vannak közöttük. Homsz, Aleppó, Hamá és Haszaka városból menekültek Libanonba, és a bejrúti táborban jutottak be azok közé, akik Olaszországba indulhattak repülőgéppel, elkerülve az életveszélyes útvonalakat.

A katolikus és protestáns közösségek által létrehozott ökumenikus kezdeményezés elsőként a leginkább rászorulókat menti meg: előnyt élveznek a betegek, az idősek, a gyermekek, a fogyatékkal élők. Negyvennégy gyerek van az újonnan érkezettek között, sokan csak édesanyjukkal jöttek, édesapjukat elvesztették a háborúban. A gyerekek közül tizennégyen orvosi ellátásra szorulnak, súlyos betegek vagy fogyatékkal élők.

A repülőtéren a protestáns egyházak képviselője felhívta az újságírók figyelmét a bőröndökre: milyen más a tengeren át érkezni, szinte mezítelenül. A most érkezők viszont bőrönddel utaztak, amelyben benne van egy egész élet.

Sokan vártak a menekültekre, számos keresztény közösség tagjai, képviselői. „Ők azok, akik Európa igazi arcát tükrözik. Nem a falak, hanem a hidak Európája ez, amely hű marad identitásához” – fogalmazott Andrea Riccardi, a Szent Egyed közösség alapítója, aki szintén jelen volt a menekültek fogadásakor.

* * *

Az egyik szír édesapa, Számi negyvenéves, sofőr volt Homszban, a szíriai háború egyik legtöbbet szenvedett városában. Felesége és egyik gyermeke beteg, szervezetük nem képes megfelelő hemoglobin előállítására, ezért súlyos vérszegénység alakulhat ki náluk (a betegség neve thalassemia). A háború előtt hazájukban részesültek ingyenes orvosi ellátásban, de azóta komoly nehézségbe ütközött a kezelésük.

Kevork aleppói örmény, aki feleségével, Tamarával 2014-ben hagyta el Szíriát abban a reményben, hogy egy európai országba költözhetnek. Fiatalkorában rövid ideig ferences szerzetes volt, jól megtanult olaszul. Tamara tanítónő, Kevork műszerészként dolgozott Aleppóban egy elektronikai cégnél, amíg a katonaság az ellenőrzése alá nem vonta a várost. Ezt követően az élet egyre nehezebb lett, nem volt ennivaló, víz, elektromos áram – úgy döntöttek, elmenekülnek. Libanonban azonban nem tudta eltartani a családját – köztük felesége édesanyját és Parkinson-kórban szenvedő, 83 éves édesapját.

* * * 

Andrea Riccardi üdvözlőbeszédében a lisszaboni szerződés kezdő sorait idézte: „Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul.” Hozzátette: a humanitárius folyosók megmutatják, hogy létezik egy olyan Olaszország, amely gyakorolni akarja a befogadás jogát.

Az olasz kormány részéről Mario Giro külügyminiszter-helyettes fogadta a menekülteket. Jelen volt Luca Maria Negro, az Olaszországi Protestáns Egyházak Szövetségének elnöke is: támogatásáról biztosította Riccardit, aki ökumenikus szinódus összehívását javasolta a menekültkérdésben.

Forrás és fotó: Repubblica.it; Santegidio.org; Huffingtonpost.it

Magyar Kurír
(tzs)