Kiss János püspöki helynökre emlékeztek Székesfehérváron

A Jézus Szíve templom korábbi plébánosára, Kiss János atyára emlékezve sokan eljöttek a szentmisére, akik életük személyes kísérőjét, a szeretetteljes lelkipásztort látták benne. Jelen voltak az idén újjáalakult 125. Szent István Cserkészcsapat tagjai is, hogy megemlékezzenek hajdani pártfogójukról.

A szentmisében imádkoztak az egykori püspöki helynök lelki üdvéért, és hálát adtak papi életéért, szolgálatáért.

Dózsa István plébános, visszatekintve elődjére, kiemelte: Kiss János atyai szeretettel fordult káplánjai felé. A városban ma is mindenki nagy tisztelettel és szeretettel emlékezik rá – tette hozzá.

Spányi Antal püspök Kiss János atyáról mint a papi hivatás példaképéről, a békesség, az elfogadás és a megbocsátás emberéről beszélt. Mindenkivel személyes lelkipásztori kapcsolata volt – emlékezett a főpásztor. Kiváló szónoki tehetsége mellett hivatali, püspöki tanácsosi és helynöki munkáját emelte ki, amelyet lelkiismeretesen elvégzett, és hangsúlyozta példaértékű papi szolgálatát.

Úgy emlékezünk rá, mint „rendelkezésre álló emberre, aki készséges volt mindenben Istennek és embernek egyaránt. Imádságos lelkű pap volt; szerette papi hivatását. Példakép ma is a szentmisék bemutatásában, amiket az emberek igényeihez igazítva hűségesen megtartott – idézte fel a székesfehérvári megyéspüspök. – Kivételes kapcsolatteremtő készséggel rendelkezett, és nem szégyellt mások segítségét kérni. Papként buzgón fohászkodott híveiért. Megérezte, ha valakiért imádkozni kellett, és rögtön érdeklődött az iránt, aki elmaradt a templomból. De nemcsak a templomba járókat szolgálta, hanem mindenkihez volt egy kedves szava, a templom körül sokszor megjelent hajléktalanokhoz is.

Mindenkinek mindene akart lenni, amit kértek tőle, igyekezett teljesíteni.

Az élet minden dolgában lehetett rá számítani, sokan fordultak bizalommal hozzá, bíztak jóságában és segítségében”.

Spányi Antal püspök arról is szólt, hogy Kiss János atya élete utolsó szakaszát sok szenvedés kísérte, amelyet a gyengeség és vaksága okozott számára. Mégis élete végéig dolgozott és szolgált, kitartott a felebaráti szeretetben, a kötelességteljesítésben, a helytállásban.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye / Berta Kata

Fotó: Kovács Marcell, Horváth István

Magyar Kurír