Olasz misszionáriusok, akik Krisztust hirdetik a világban

A konferencia első felében az üdvözlésekre és az intézményi beszédekre került sor, majd a misszionáriusok tanúságtétele következett, akik nagyrészt a saját missziós országukról beszéltek.

Az olasz államfő is kifejezte háláját a misszionáriusok munkájáért, ezt Luigi Maria Vignali, a külföldön élő olaszok és migrációs ügyek főigazgatója olvasta fel, aki a reggeli esemény moderátora volt.

„A misszió annyit jelent, mint tudni, hogyan kell a biztosat magunk mögött hagyni, és máshol biztonságot építeni. Ebben a perspektívában még jobban megértjük az idézetet, melyet Ferenc pápa a 95. missziós vasárnapra választott: »Hisz lehetetlen nekünk, hogy el ne beszéljük, amiket láttunk és hallottunk!« (ApCsel 4,20). Ferenc pápa az apostolokról és a korai keresztényekről emlékezett meg, akik tanúságot tettek a csodáról, melyet láttak és hallottak.”

Az öt tanúságtétel a konferencia szívét jelentette – köztük Anna Molinari nővéré, aki 1978 óta kanossziánus nővér, és aki jövőre Ausztráliában folytatja missziós tevékenységét. Bonyolult út vezetett idáig, mely nem volt mentes a nehézségektől, és amelyet a nővér különböző tapasztalatai köveztek ki: az olasz közösségek szolgálata, az afrikai menekültek segítése és végül kongregációjában az általános tanácsosi tisztség, melynek köszönhetően Brazíliától Kínáig meglátogathatta a kanossziánus közösségeket.

A misszionárius létet nem a szolgálat mértéke vagy a szükség határozza meg – mondta Anna nővér –, hanem az, hogy Jézussal vagyok, az Ő szavait hirdetem mindenhol és mindenkinek.”

Livio Maggi atya, a Pápai Missziós Művek tagja, és aki 1994-től pap, Yangonból csatlakozott a konferenciához. Maggi atya Thaiföldön is dolgozott, most Mianmarban tartózkodik, és a fogyatékkal élők támogatása mellett az oktatás, a társadalmi integráció és a mezőgazdasági fejlesztések területén dolgozik, a New Humanity International (Az Új Emberiségért Nemzetközi Szervezet) szolgálatában. „A misszió elköteleződés amellett, hogy egy embert mindig a maga valójában, szükségleteinek fényében lássunk” – fogalmazott Maggi atya. Beszédében név szerint megemlékezett az Ázsiában dolgozó misszionáriusokról.

Luca Bergamaschi atya először 1992-ben mint laikus utazott Peruba, két évig önkéntesként szolgálva a szegényeket. 2000-ben szentelték pappá, 2006-ban Shilla, majd Chacas plébánosa lett. „A misszionárius olyan, mint kavics a cipőben – mondta Bergamaschi atya. –

Hálával tartozom a szegényeknek, akik megtanítottak szeretni. Azért, hogy találkozhassunk velük, meg kell tanulnunk a végsőkig elmenni.”

Maria Lurdes Lodi Rissini scalabriniánus nővér Afrikából, Johannesburgból érkezett. 1998 és 2001 között a Fülöp-szigeteken szolgált, ahol iskolát alapított és a menekült gyermekek oktatásáért dolgozott. 2007-ben a spanyolországi időseknek segített, 2018 óta a dél-afrikai püspöki konferenciánál dolgozik. „Egy, a háború elől menekülő nőket és gyermekeket befogadó központ felelőse voltam. Ez a központ abban nyújtott segítséget a nőknek, hogy újra felfedezzék a bennük rejlő erőt, és szembenézhessenek a szegénységgel” – mondta a mostani migrációs krízishelyzetben való tapasztalatai kapcsán.

Legvégül Benedetta Carugati, a Szeretet Misszionáriusai (Teréz anya nővérei) rend tagja tett tanúságot, aki Örményország fővárosából, Jerevánból érkezett. Orvosi diplomája megszerzése után, 1991-ben tette le szerzetesi fogadalmát. Ettől kezdve 1999-ig Libanonban, majd 2000-től 2012-ig Jordániában szolgált orvosként. Most egy fogyatékkal élő gyermekek számára fenntartott árvaházban dolgozik Örményországban:

Nem az a küldetésünk, hogy beleavatkozzunk a politikába vagy nagyra törő terveket szőjünk, hanem az, hogy emberekkel találkozzunk, és elmondjuk nekik: Isten szeret téged.”

Fordította: Baranyai Judit

Forrás és fotó: fides.org

Magyar Kurír