Pápai küldöttként Parolin bíboros mutatott be centenáriumi szentmisét a casamari bazilikában

A Rómától száz kilométerre fekvő casamari ciszterci monostor bazilikájának felszentelési évfordulójára küldött latin nyelvű levelében Ferenc pápa megemlékezik elődjéről, III. Honóriusz pápáról, aki 1217. szeptember 15-én személyesen szentelte fel a bazilikát a Boldogságos Szűz Mária, valamint Szent János és Szent Pál római vértanúk tiszteletére, számos bíboros és püspök jelenlétében.

A felszentelt templom a későbbi századok során nemcsak a maga tartományában, hanem Közép- és Dél-Itáliában is nagy tekintéllyel közvetítette a spirituális, morális és istentiszteleti értékeket. A szép épület a ciszterci szerzetesek lelkiségét tárja fel, imádságuk, énekük, elmélkedéseik nagyszerű tanúbizonyságát adva, mely rengeteg zarándok és látogató különleges csodálkozását váltotta ki – fogalmaz a Szentatya.

A monostor krónikája, a Cronaca casamarensis így számol be az alapításról: „A casamari templomot 1217. szeptember 15-én szentelték fel Raniero da Ponza földesúr közbenjárására, aki aztán 1206-ban szentség hírében hunyt el. A templom alapkövét 1203-ban III. Ince pápa úr áldotta meg, Cencio Savelli bíboros támogatásával, akinek presbiter-kardinális címtemploma a római Caelius dombon a Szent János és Szent Pál római vértanúk tiszteletére emelt bazilika. Az alapkőmegáldás után a monostortemplomot pompásan felépítették, ám az 1216-ben elhunyt III. Ince helyett az időközben III. Honóriusz néven pápává választott egykori Cencio Savelli bíboros szentelte fel”.

A római pápák kezdettől fogva előszeretettel támogatták a túl hatalmassá lett cluny szerzetesközpont szellemiségéből 1098-ban kivonuló bencés reformkezdeményezést. Ennek révén a molesmi Róbert és Alberik, valamint az angolszász Harding István szerzetesek vezette új és radikálisan elkötelezett megújulás a burgundiai Dijon környékén Citeaux-ban – latin nevén Cistertium, ahonnét a ciszterci név is ered – vert gyökeret.

Amikor Szent Bernát csatlakozott az új rendhez, valójában annak lelkiségét mélyítette el, illetve szorgalmazta a ciszterci rend gyors elterjedését. Először Észak-Itáliában telepedtek meg, majd a Róma környéki Latium tartományban, ahol Fossanova, Casamari, Trisulti, Valvisciolo, Sora helyein építették fel az előszeretettel völgybe telepített monostoraikat.

Kezdetben a ciszterci monostor alapítások gyakran hanyatló bencés kolostorok átalakításából születtek. Casamariban is hasonlóan alakult a helyzet, ahol Szent Benedek fiai 1003-ban telepedtek le, mégpedig egy régi római kori templom romjaira, ahol egykor Mars hadistent tisztelték. A helység neve Gaius Marius hétszeres római konzulhoz kapcsolódik, aki a Krisztus előtti korban volt Silla ellenlábasa. Az ő nevét őrzi a Frosinonét Soráig összekötő út, a Via María (értsd máriuszi út), illetve saját háza, a Casa Marii, amelyből később a Casamari név született.

1140 és 1155 között érkeznek a casamari bencés kolostorba ciszterci szerzetesek, közvetlenül a burgundiai anyamonostorok szervezésében. Ebből a jelenlétből született meg az igény a századforduló táján egy nagyobb kolostor alapítására, amire a mostani centenáriumi ünnepségsorozat emlékezik. A casamari monostor a 13–15. században élte virágkorát, majd hanyatlásnak indult. 1623-ban már csak nyolc ciszterci szerzetes élt a falai között, mígnem 1717-ben a reform-ciszterci rend, a trappisták kezébe került. A nagy francia forradalom alatt kirabolták és feldúlták. Az olasz állam születésével 1874-ben nemzeti emlékké nyilvánították, majd 1929-ben ismét elindult a ciszterci monasztikus élet, amikor Casamari az általa alapított monasztikus közösségekkel együtt önálló ciszterci kongregáció lett.

Jelenleg tizenhat szerzetes alkotja a casamari ciszterci közösséget.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: a ciszterci apátság Facebook-oldala

Magyar Kurír