Stefano Ferrando érsek közelebb került a boldoggá avatáshoz

2016. március 8. kedd 11:46

Ferenc pápa március 3-án délután magánkihallgatáson fogadta Angelo Amato szalézi szerzetes bíborost, a Szentek Ügyeinek Kongregációja prefektusát. Az audiencián a pápa többek között jóváhagyta a Stefano Ferrando szalézi érsek hősies erényeinek elismerésére vonatkozó dekrétum kihirdetését.

Isten Szolgája Stefano Ferrando az indiai Shillong szalézi püspöke volt és a Mária Keresztények Segítsége Missziós Nővérek (MSMHC, „ferrandínák”) alapítója. Pierluigi Cameroni szalézi egyetemes posztulátor kiemelte, hogy a Positio mély és kritikus módon mutatja be a dokumentumokat és tanúvallomásokat, amelyek bizonyítják Isten Szolgájának hősies erényeit.

Stefano Ferrando 1895-ben született Rossiglionéban, Genova tartományban. Kisgyermek korától a szaléziak iskolájába járt Fossanóban, később Torinóban, ahol lenyűgözte Don Bosco életpéldája. 1912-ben szerzetesi fogadalmat tett, de tanulmányait erőszakkal megszakította az I. világháború kitörése, amelyben tisztként szolgált és helytállásáért ezüst érdemrendet is kapott.

1923-ban, teológiai tanulmányainak befejezése után pappá szentelték, és misszióba küldték India északkeleti részére, a Tibettel, Kínával és Burmával határos Asszám államba. Ő lett a szalézi missziós tevékenység egyik nagy úttörője a térségben.

Tíz éven keresztül a novíciusok tanára, valamint a filozófiai és a teológiai tanszék vezetője volt, közben a szalézi fiatalokkal járta a környékbeli dombok közt elszórt falvakat, és vasárnapi oratóriumot szervezett a gyerekeknek.

Nagyon meglepődött, amikor XI. Piusz pápa 1934-ben kinevezte Krishnanagar püspökének. Ünnepélyes püspökké szentelésére egy évvel később, 1935-ben került sor Shillongban. Stefano Ferrando a szertartás során megcsókolta a földet, és a megfeszített Jézusra bízta a sorsát.

Shillong harmincöt éven át volt  minden gyümölcsöző apostoli és evangelizáló akció központja. A püspök folyamatosan úton volt, végezte lelkipásztori munkáját, a szalézi lelkiség jegyében, amelyet az öröm, az egyszerűség és az emberekkel való közvetlen viszony jellemez. Odafigyelt a gyerekekre, a szegényekre és a szükséget szenvedőkre, és mindenki felé szeretettel fordult.

Indiai katekista lányok csoportjából 1942-ben megalapította a Mária Keresztények Segítsége Missziós Nővéreit, akiknek Jézus, Szűz Mária, Don Bosco, a missziók és a szegény emberek szeretetét tanította.

1969-ben benyújtotta lemondását, és visszatért Olaszországba. Az idős misszionárius a Genova-Quarto szalézi intézetbe vonult vissza, ahol 1978-ban hunyt el.

1970-ben a következőket írta: „Itt, Olaszországban gyakran megkérdezik tőlem, miért hagytam ott Asszámot negyvenhét év missziós munka után. Végre eljött az a nap, amire negyvenhét éve vágytam; az indiai egyház magától is képes működni!”

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Kitekintő
hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
a-szentsegekre-valo-felkeszitesrol-tartottak-szakmai-napot-papok-szamara
A szentségekre való felkészítésről tartottak szakmai napot papok számára

Május 24-én, kedden a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia székházában a szentségekre való felkészítésről hallgathattak meg előadásokat és személyes tanúságtételeket a magyarországi és külhoni egyházmegyékből érkezett résztvevők az Országos Lelkipásztori Intézet által szervezett szakmai napon.

2016. május 24. kedd
bakos-rafael-ocd-marton-marcell-atya-elete-pelda-arra-hogyan-nyilik-meg-az-ember-isten-irgalmara
Bakos Rafael OCD: Marton Marcell atya élete példa arra, hogyan nyílik meg az ember Isten irgalmára

A budapesti Huba utcai kármelita templomban május 28–29-én konferenciával emlékeznek az ötven évvel ezelőtt elhunyt Marton Marcell OCD szerzetes papra. Ebből az alkalomból jelenik meg a róla szóló „Isten irgalmának tanúja” című könyv. Bakos Rafael kármelitát, a kötet szerkesztőjét kérdeztük.

2016. május 24. kedd