A valóság szeretete és a teológiai látásmód – domonkos nővérek előadása a Sapientián

2016. március 11. péntek 12:35

„A valóság szeretete és a teológiai látásmód” címmel tartotta meg Petres Lúcia OP és Deák Hedvig OP a Sapientia Szabadegyetem soron következő előadását március 10-én. Az alkalom egyben a domonkos jubileumi előadás-sorozat részét is képezte.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Petres Lúcia OP előadásában a filozófiai, azon belül fenomenológiai megközelítésből indult ki. Kiemelten foglalkozott két keresztény filozófus, Max Scheler és Jean-Luc Marion munkásságával. Scheler a lételmélet elsőbbsége mellett érvelt; nézete szerint megelőz minden kérdést az az evidencia, hogy „valami van”, a lét evidenciája a semmivel szemben. A második fontos belátás: kell hogy legyen abszolút létező – mert a tapasztalt létet esetlegesnek látjuk, és ami esetleges, az valamilyen támogatásra szorul. Minden létező léttel és lényeggel bír, érthető tartalommal; be tudjuk azonosítani a valóságba.


Lúcia nővér elmondta, Jean-Luc Marion néhány éve Rómában tartott előadást, ahol felmerült a kérdés: mit vár a teológia a fenomenológiától? A válasza rövid volt: „Semmit.” Majd a francia filozófus kifejtette, mégiscsak kölcsönös ez a kapcsolat, tudnak adni egymásnak, és nem csak fogalomtárat. A teológia számára a filozófia szükséges eszköz, segíti a megértést. A filozófia az emberi értelem erőfeszítése megérteni a valóság lényegét, megismerni az igazságot. Van egy határ azonban, ahonnan a teológia nélkül a filozófia nem tud továbbmenni, „hogy megnyissa a megjelenésnek olyan tereit, ahova magától nem nyerhet bepillantást”.

Lehetséges olyan filozófia, amely nyitott a kinyilatkoztatásra – hangsúlyozta az előadó. – A teológia és a filozófia kétféle látásmódot képvisel, melyeket ha összerakunk, gazdagabbá válunk – egyiknek sem kell azt követelnie a másiktól, hogy adja fel magát.

Isten ott adja a kegyelmet, ahol most vagyunk – a valóságban; a filozófiának pedig szintén a valóságból kell kiindulnia. A megismerés mindig az érzékelésből indul, de képes fölé emelkedni – ez ott van már a görög filozófiában is. A látható valóság utal a láthatatlan alapra – hasonlóan Aquinói Szent Tamás a teremtett világról szóló tanításához: a teremtett világ utal a Teremtőre; az okozatok általában hasonlítanak az okra, tehát vissza tudunk következtetni a Teremtőre – mondta Lúcia nővér.

Majd Jean-Luc Marion elsőre meglepően hangzó mondatát idézte: „mindaz, ami megjelenik, adja magát, bár nem minden jelenik meg, ami adja magát” – vagyis van olyan, ami úgy adja magát, hogy nem jelenik meg közvetlenül, hanem mint a láthatóban valami láthatatlan plusz. Ilyenek a szentségek is, amelyekben a láthatatlan kegyelem látható jelekben adja magát.”

A kinyilatkoztatásra nyitott filozófiának a lét valóságán kell alapulnia. A lét valósága kettős: véges és örök (abszolút), és mindkettőt meg kell próbálnia megismerni. Alapjaiban kell vizsgálni a létet: miért van valami? Nem szabad megkerülnie az igazság kérdését, nem szabad leszorítania a relatív igazságok szintjére – mutatott rá Petres Lúcia.

Az előadók többször idézték, és a téma iránt érdeklődők figyelmébe ajánlották II. János Pál Fides et ratio kezdetű enciklikáját, mely szerint a Szent Tamás-i filozófia a legjobb út a hit tanulmányozása felé.

Deák Hedvig előadásában hangsúlyozta, hogy Aquinói Szent Tamás elsősorban teológus volt, számára a teológiából következett a filozófia. Szent Tamást doctor communisnak, mindenki tanítójának nevezték. Jóllehet Szent Ágoston izgalmasabbnak tűnik, személyes hang és élettörténet társul hozzá – Szent Tamás viszont idővel átadja olvasójának a nyugalmat, a békét, mely a benne lévő rend eredménye. A doctor communis integrálni tud olyan dolgokat, melyek más rendszereket szétfeszítenek. Ágostont lehetett eretnek módon értelmezni (lásd például a janzenistákat) – Tamást nem, ő a széttartó szempontokat képes volt egyben látni, így jött létre az életművére jellemző szemlélődő nyugalom, béke, rendezettség.

A teológia alapvető feladata az isteni igazság szemlélése, mint ahogy az élet célja a visio beatifica (istenlátás) – a teológusnak nem egy egyházpolitikai agendát kell bebizonyítania – hangsúlyozta Deák Hedvig.

A Szent Tamás teológiai látásmódját alkotó alap kegyelem és természet viszonya, amit ő harmóniában lát. Deák Hedvig idézte a Fides et ratio 43–44. pontját, melyben Tamásról ír a pápa: „E hosszú úton Szent Tamást egészen különleges hely illeti meg, nemcsak tanításának tartalma miatt, hanem a dialógus jellegű kapcsolat miatt is, melyet kora arab és zsidó gondolkodásával föl tudott venni. Abban a korban ugyanis, amikor a keresztény gondolkodók újra fölfedezték az ókori, pontosabban az arisztotelészi filozófia kincseit, az ő legnagyobb érdeme, hogy kiemelte az ész és a hit közötti összhangot. Azzal érvelt, hogy mind az ész, mind a hit fénye Istentől származik, ezért nem állhatnak szemben egymással.”

Szent Tamás értelembe vetett bizalmát az is tükrözi, hogy művei kérdésekből állnak: mer gondolkodni – emelte ki a domonkos nővér. – Világosság, „célra irányultság” érzékelhető benne és műveiben; megtanítja olvasóit gondolkodni, helyes kérdéseket föltenni. Fordítója, Edith Stein is kiemelte a Szent Tamáshoz köthető rendezettség-tapasztalatot, bár elismerte, elsőre nehéznek és szőrszálhasogatónak tűnik. Tamás azonban igazi pedagógus, aki konkrét pedagógiai programmal rendelkezik, és az a célja, hogy megértsék (ezt mutatja egyszerű latinsága is).

Szent Tamás látásmódja szisztematikus és szinkretikus, szemben a későbbi (és a mai) teológiával, amely specializálódott, a történeti dimenzió és részletkérdések kerültek előtérbe – viszont gyakran elsikkad, hogy valójában a részigazságnak mi köze van az egészhez. Szent Tamás mindezt még egyben látta.

Kegyelem és természet kérdését illetően legfontosabb axiómája így szól: a kegyelem nem szünteti meg a természetet, hanem tökéletesíti, fölemeli. Tamás hangsúlyozza: a világnak van értelmessége önmagában, ezért tudunk dialógust folytatni a kinyilatkoztatásban nem hívőkkel – mutatott rá Deák Hedvig.

Sokféle válasz született az évszázadok során a kegyelem és természet viszonyát illető kérdésekre. Aquinói Szent Tamás realista felfogásában kegyelem és természet harmóniában működik; nem szünteti meg a teremtmény jóságát, hanem kiegészíti – azonban a kettő továbbra is megkülönböztethető (nem szétválasztható, hanem megkülönböztethető); nincs köztük ellentét. Az emberségből adódik a vágy Isten iránt, amit az Isten beteljesít.

Az újkori filozófia Isten és ember valóságát konkurensnek látja, fenyegetőnek érzi Istent; mintha Isten a szabadságunkat akarná megrövidíteni; mintha minden a parancsok teljesítésén múlna. Ezzel szemben Szent Tamás azt tanítja, minél közelebb vagy Istenhez, annál szabadabb leszel. Érdekes megfigyelni – vetette föl Deák Hedvig –, minek alapján tanítjuk az erkölcsöt: a tízparancsolat alapján, vagy a nyolc boldogság, esetleg a hegyi beszéd alapján?

Szent Tamás erkölcstani felfogása az erényeket tekintette vezérfonalnak; de „ma az erénynek nincs túl jó sajtója” – fogalmazott Hedvig nővér. – Ha szabadon, könnyedén teszi a jót az ember, már a földön átéli a boldogságot. Tamás szerint a kiteljesedett cselekvés azonos az erényes cselekvéssel; az emberi élet folyamatos előrehaladás. Nem erőlködő, szigorú lemondást javasol Szent Tamás – azzal együtt, hogy tudatában van a bűn valóságának –, hanem a gyakorlását, és akkor a bűn elmarad.

Az előadó végül hangsúlyozta: Aquinói Szent Tamás azt tanítja, az ember legnagyobb hivatása már a földön Isten barátjának lenni – egyenlőségben, közelségben, intimitásban.

„E hosszú úton Szent Tamást egészen különleges hely illeti meg, nemcsak tanításának tartalma miatt, hanem a dialógus jellegű kapcsolat miatt is, melyet kora arab és zsidó gondolkodásával föl tudott venni. Abban a korban ugyanis, amikor a keresztény gondolkodók újra fölfedezték az ókori, pontosabban az arisztotelészi filozófia kincseit, az ő legnagyobb érdeme, hogy kiemelte az ész és a hit közötti összhangot. Azzal érvelt, hogy mind az ész, mind a hit fénye Istentől származik, ezért nem állhatnak szemben egymással.

Még alapvetőbb Tamás fölismerése, hogy a természet, ami a filozófia tárgya, hozzásegíthet az isteni kinyilatkoztatás megértéséhez. A hit tehát nem fél az észtől, hanem keresi és megbízik benne. Miként a kegyelem föltételezi és tökéletesíti a természetet, úgy tételezi föl és tökéletesíti a hit az észt. Amikor a hit megvilágosítja, az ész megszabadul a törékenységtől és a bűn engedetlenségéből fakadó korlátoktól, s megkapja a szükséges erőt ahhoz, hogy fölemelkedjék a Szentháromság egy Isten misztériumának megismerésére. Az Angyali Doktor, bár nagyon hangsúlyozza a hit természetfölötti jellegét, nem felejti el a hit ésszerű voltának értékét; sőt, mélyére tudott hatolni és körül tudta írni bölcsességének jelentését. A hit ugyanis bizonyos értelemben »a megismerés gyakorlása«; amikor az ész beleegyezését adja a hit igazságaihoz, nem kerül hatályon kívül, nem is csorbul; de ezek az igazságok csak szabadon és tudatosan érhetők el.”

(II. János Pál pápa: Fides et ratio, 43–44.)

Fotó: Lambert Attila

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Vezető híreink - olvasta már?
zarandokhazat-adtak-at-hajduszoboszlon
Zarándokházat adtak át Hajdúszoboszlón

Elkészült a hajdúszoboszlói Szent László római katolikus plébániához tartozó Wesselényi utcai zarándokház és kápolna, amelyet Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök ünnepi szentmisén szentelt fel szeptember 24-én.

09:55
fajdalmas-szuzanya-bucsu-gyongyoson-mariahoz-hasonloan-legyunk-jelen-szenvedes-pil
Fájdalmas Szűzanya-búcsú Gyöngyösön – Máriához hasonlóan legyünk jelen a szenvedés pillanataiban

Szeptember 25-én tartották a Fájdalmas Szűzanya-búcsút a gyöngyösi Sarlós Boldogasszony-templomban. Az ünnepre az egész ország területéről és számos határon túli településről érkeztek zarándokok, akik magukkal hozták közösségük hordozható Mária-szobrát. A szentmisét Dobszay Benedek OFM celebrálta.

2016. szeptember 25. vasárnap