A valóság szeretete és a teológiai látásmód – domonkos nővérek előadása a Sapientián

2016. március 11. péntek 12:35

„A valóság szeretete és a teológiai látásmód” címmel tartotta meg Petres Lúcia OP és Deák Hedvig OP a Sapientia Szabadegyetem soron következő előadását március 10-én. Az alkalom egyben a domonkos jubileumi előadás-sorozat részét is képezte.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Petres Lúcia OP előadásában a filozófiai, azon belül fenomenológiai megközelítésből indult ki. Kiemelten foglalkozott két keresztény filozófus, Max Scheler és Jean-Luc Marion munkásságával. Scheler a lételmélet elsőbbsége mellett érvelt; nézete szerint megelőz minden kérdést az az evidencia, hogy „valami van”, a lét evidenciája a semmivel szemben. A második fontos belátás: kell hogy legyen abszolút létező – mert a tapasztalt létet esetlegesnek látjuk, és ami esetleges, az valamilyen támogatásra szorul. Minden létező léttel és lényeggel bír, érthető tartalommal; be tudjuk azonosítani a valóságba.


Lúcia nővér elmondta, Jean-Luc Marion néhány éve Rómában tartott előadást, ahol felmerült a kérdés: mit vár a teológia a fenomenológiától? A válasza rövid volt: „Semmit.” Majd a francia filozófus kifejtette, mégiscsak kölcsönös ez a kapcsolat, tudnak adni egymásnak, és nem csak fogalomtárat. A teológia számára a filozófia szükséges eszköz, segíti a megértést. A filozófia az emberi értelem erőfeszítése megérteni a valóság lényegét, megismerni az igazságot. Van egy határ azonban, ahonnan a teológia nélkül a filozófia nem tud továbbmenni, „hogy megnyissa a megjelenésnek olyan tereit, ahova magától nem nyerhet bepillantást”.

Lehetséges olyan filozófia, amely nyitott a kinyilatkoztatásra – hangsúlyozta az előadó. – A teológia és a filozófia kétféle látásmódot képvisel, melyeket ha összerakunk, gazdagabbá válunk – egyiknek sem kell azt követelnie a másiktól, hogy adja fel magát.

Isten ott adja a kegyelmet, ahol most vagyunk – a valóságban; a filozófiának pedig szintén a valóságból kell kiindulnia. A megismerés mindig az érzékelésből indul, de képes fölé emelkedni – ez ott van már a görög filozófiában is. A látható valóság utal a láthatatlan alapra – hasonlóan Aquinói Szent Tamás a teremtett világról szóló tanításához: a teremtett világ utal a Teremtőre; az okozatok általában hasonlítanak az okra, tehát vissza tudunk következtetni a Teremtőre – mondta Lúcia nővér.

Majd Jean-Luc Marion elsőre meglepően hangzó mondatát idézte: „mindaz, ami megjelenik, adja magát, bár nem minden jelenik meg, ami adja magát” – vagyis van olyan, ami úgy adja magát, hogy nem jelenik meg közvetlenül, hanem mint a láthatóban valami láthatatlan plusz. Ilyenek a szentségek is, amelyekben a láthatatlan kegyelem látható jelekben adja magát.”

A kinyilatkoztatásra nyitott filozófiának a lét valóságán kell alapulnia. A lét valósága kettős: véges és örök (abszolút), és mindkettőt meg kell próbálnia megismerni. Alapjaiban kell vizsgálni a létet: miért van valami? Nem szabad megkerülnie az igazság kérdését, nem szabad leszorítania a relatív igazságok szintjére – mutatott rá Petres Lúcia.

Az előadók többször idézték, és a téma iránt érdeklődők figyelmébe ajánlották II. János Pál Fides et ratio kezdetű enciklikáját, mely szerint a Szent Tamás-i filozófia a legjobb út a hit tanulmányozása felé.

Deák Hedvig előadásában hangsúlyozta, hogy Aquinói Szent Tamás elsősorban teológus volt, számára a teológiából következett a filozófia. Szent Tamást doctor communisnak, mindenki tanítójának nevezték. Jóllehet Szent Ágoston izgalmasabbnak tűnik, személyes hang és élettörténet társul hozzá – Szent Tamás viszont idővel átadja olvasójának a nyugalmat, a békét, mely a benne lévő rend eredménye. A doctor communis integrálni tud olyan dolgokat, melyek más rendszereket szétfeszítenek. Ágostont lehetett eretnek módon értelmezni (lásd például a janzenistákat) – Tamást nem, ő a széttartó szempontokat képes volt egyben látni, így jött létre az életművére jellemző szemlélődő nyugalom, béke, rendezettség.

A teológia alapvető feladata az isteni igazság szemlélése, mint ahogy az élet célja a visio beatifica (istenlátás) – a teológusnak nem egy egyházpolitikai agendát kell bebizonyítania – hangsúlyozta Deák Hedvig.

A Szent Tamás teológiai látásmódját alkotó alap kegyelem és természet viszonya, amit ő harmóniában lát. Deák Hedvig idézte a Fides et ratio 43–44. pontját, melyben Tamásról ír a pápa: „E hosszú úton Szent Tamást egészen különleges hely illeti meg, nemcsak tanításának tartalma miatt, hanem a dialógus jellegű kapcsolat miatt is, melyet kora arab és zsidó gondolkodásával föl tudott venni. Abban a korban ugyanis, amikor a keresztény gondolkodók újra fölfedezték az ókori, pontosabban az arisztotelészi filozófia kincseit, az ő legnagyobb érdeme, hogy kiemelte az ész és a hit közötti összhangot. Azzal érvelt, hogy mind az ész, mind a hit fénye Istentől származik, ezért nem állhatnak szemben egymással.”

Szent Tamás értelembe vetett bizalmát az is tükrözi, hogy művei kérdésekből állnak: mer gondolkodni – emelte ki a domonkos nővér. – Világosság, „célra irányultság” érzékelhető benne és műveiben; megtanítja olvasóit gondolkodni, helyes kérdéseket föltenni. Fordítója, Edith Stein is kiemelte a Szent Tamáshoz köthető rendezettség-tapasztalatot, bár elismerte, elsőre nehéznek és szőrszálhasogatónak tűnik. Tamás azonban igazi pedagógus, aki konkrét pedagógiai programmal rendelkezik, és az a célja, hogy megértsék (ezt mutatja egyszerű latinsága is).

Szent Tamás látásmódja szisztematikus és szinkretikus, szemben a későbbi (és a mai) teológiával, amely specializálódott, a történeti dimenzió és részletkérdések kerültek előtérbe – viszont gyakran elsikkad, hogy valójában a részigazságnak mi köze van az egészhez. Szent Tamás mindezt még egyben látta.

Kegyelem és természet kérdését illetően legfontosabb axiómája így szól: a kegyelem nem szünteti meg a természetet, hanem tökéletesíti, fölemeli. Tamás hangsúlyozza: a világnak van értelmessége önmagában, ezért tudunk dialógust folytatni a kinyilatkoztatásban nem hívőkkel – mutatott rá Deák Hedvig.

Sokféle válasz született az évszázadok során a kegyelem és természet viszonyát illető kérdésekre. Aquinói Szent Tamás realista felfogásában kegyelem és természet harmóniában működik; nem szünteti meg a teremtmény jóságát, hanem kiegészíti – azonban a kettő továbbra is megkülönböztethető (nem szétválasztható, hanem megkülönböztethető); nincs köztük ellentét. Az emberségből adódik a vágy Isten iránt, amit az Isten beteljesít.

Az újkori filozófia Isten és ember valóságát konkurensnek látja, fenyegetőnek érzi Istent; mintha Isten a szabadságunkat akarná megrövidíteni; mintha minden a parancsok teljesítésén múlna. Ezzel szemben Szent Tamás azt tanítja, minél közelebb vagy Istenhez, annál szabadabb leszel. Érdekes megfigyelni – vetette föl Deák Hedvig –, minek alapján tanítjuk az erkölcsöt: a tízparancsolat alapján, vagy a nyolc boldogság, esetleg a hegyi beszéd alapján?

Szent Tamás erkölcstani felfogása az erényeket tekintette vezérfonalnak; de „ma az erénynek nincs túl jó sajtója” – fogalmazott Hedvig nővér. – Ha szabadon, könnyedén teszi a jót az ember, már a földön átéli a boldogságot. Tamás szerint a kiteljesedett cselekvés azonos az erényes cselekvéssel; az emberi élet folyamatos előrehaladás. Nem erőlködő, szigorú lemondást javasol Szent Tamás – azzal együtt, hogy tudatában van a bűn valóságának –, hanem a gyakorlását, és akkor a bűn elmarad.

Az előadó végül hangsúlyozta: Aquinói Szent Tamás azt tanítja, az ember legnagyobb hivatása már a földön Isten barátjának lenni – egyenlőségben, közelségben, intimitásban.

„E hosszú úton Szent Tamást egészen különleges hely illeti meg, nemcsak tanításának tartalma miatt, hanem a dialógus jellegű kapcsolat miatt is, melyet kora arab és zsidó gondolkodásával föl tudott venni. Abban a korban ugyanis, amikor a keresztény gondolkodók újra fölfedezték az ókori, pontosabban az arisztotelészi filozófia kincseit, az ő legnagyobb érdeme, hogy kiemelte az ész és a hit közötti összhangot. Azzal érvelt, hogy mind az ész, mind a hit fénye Istentől származik, ezért nem állhatnak szemben egymással.

Még alapvetőbb Tamás fölismerése, hogy a természet, ami a filozófia tárgya, hozzásegíthet az isteni kinyilatkoztatás megértéséhez. A hit tehát nem fél az észtől, hanem keresi és megbízik benne. Miként a kegyelem föltételezi és tökéletesíti a természetet, úgy tételezi föl és tökéletesíti a hit az észt. Amikor a hit megvilágosítja, az ész megszabadul a törékenységtől és a bűn engedetlenségéből fakadó korlátoktól, s megkapja a szükséges erőt ahhoz, hogy fölemelkedjék a Szentháromság egy Isten misztériumának megismerésére. Az Angyali Doktor, bár nagyon hangsúlyozza a hit természetfölötti jellegét, nem felejti el a hit ésszerű voltának értékét; sőt, mélyére tudott hatolni és körül tudta írni bölcsességének jelentését. A hit ugyanis bizonyos értelemben »a megismerés gyakorlása«; amikor az ész beleegyezését adja a hit igazságaihoz, nem kerül hatályon kívül, nem is csorbul; de ezek az igazságok csak szabadon és tudatosan érhetők el.”

(II. János Pál pápa: Fides et ratio, 43–44.)

Fotó: Lambert Attila

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Vezető híreink - olvasta már?
maria-maraton-amikor-csak-szived-visz-elore
Mária Maraton: Amikor csak a szíved visz előre

A Mariazellt és Csíksomlyót összekötő Mária Maraton kerékpárosai és futói 23 napra tervezett 1300 kilométeres útjuk 10. napján haladták át Budapesten. Erdő Péter bíboros áldásával indultak tovább céljuk felé, aki azért imádkozott, hogy teljesüljenek a maratonista zarándokok felajánlott kérései.

18:11
jubilans-hazasparok-talalkozoja-szombathelyi-szekesegyhazban-70567
Jubiláns házaspárok találkozója a szombathelyi székesegyházban

A szombathelyi székesegyházban idén négyszázkilencvennégy pár ünnepelte a házassági évfordulóját. Az ünnepi szentmisét Veres András püspök celebrálta.

12:46