Zsákutcákból irányfények – „Beszélgetőkönyv” Balás Béla püspökkel

„Isten nem volt skizofrén. Szerintem nem a püspöknek, hanem az Egyház, a vallás üzenetének kellene megnyilvánulni. Isten nem teremtett két világot. Karácsony nem árokásás volt, hogy szétválassza az eget és a földet, hanem éppen fordítva: Jézus a kettőt akarta összekötni. A püspököt én inkább amolyan magától értetődő szakembernek érzem, úgy mint a péket, a fogorvost, a tanárt vagy a patikust. Az a lényeg, hogy természetesen képviselje a természetfelettit, és ügyesen segítse papjait. Olykor-olykor úgy tűnik, a tudatlanság tudatos támadással találkozik, amikor a papot, a püspököt a tanításával együtt ki akarják nyomni a közéletből. Így azonban istenmentessé és ezáltal embertelenné válna a világ.”

Balás Béla kaposvári megyéspüspök gondolatai ezek a Kairosz Kiadó Miért hiszek? című sorozatának legújabb kötetéből. Zsákutcákból irányfények címmel Lőrincz Sándor faggatta a főpásztort gyökerekről, hitről, meghívásról, a Kaposvári Egyházmegye két évtizedéről, a jó papok ismérvéről, politikáról és ünnepekről. A Beton atyaként ismert megyéspüspök sorra megjelenő köteteiről is szó esik a „beszélgetőkönyvben”.

„Az Úr kegyelme, hogy találkozásaink, beszélgetéseink, évődéseink alkalmával hiteles főpapot ismerhettem, érthettem és szerethettem meg, s ugyan gyakran szemben úszva az árral, értetlenséggel vagy éppen tanító kritikával szembesülve, de legtöbbször örömmel övezve képviselhettük az Örömhírt – írja Lőrincz Sándor a kötet bevezetőjében, majd így folytatja: – A főpásztorról szóló tudósítások, riportok, portrék, arcképvázlatok, nyílt színi beszélgetések tucatjai révén az olvasókkal és a nézőkkel együtt magam is gazdagodtam, hiszen próbáltam gyorsan ráhangolódni különös lelki alkatára, s a tiszta szó közegében, az Ige üzenetével időről időre felfénylett mindaz, ami az emberi élet legfontosabbja. Isten hozzánk hajló jósága, bátorító jelenléte a mindennapokban, a Hozzá térés, az Elébe borulás nyughatatlan vágya – letelepedve a csönd küszöbére, és tetten érve a kegyelem „áramütéseit”. Így nyert értelmet a lét, a szolgálat, így érthettük meg: csak „szent őrülettel” szabad belefogni bármibe, s akkor valóban megnyílik az ég. A langyosság, a távolságtartás, az elharapott szó, a százszor meggondolt, ám ki nem mondott kritika – ahogy ő fogalmaz –, sehova nem vezet, legfeljebb az értelmiség árulásához…

Akik ismerik Beton atyát, tudják róla, irtózik minden feltűnéstől. Beleőrülne, ha papi ruhában kellene üldögélnie a kaposvári sétálóutca egyik kávéházi teraszán, miközben mások futnak a gyerekük után vagy indulnak a hivatalba. Rejtőzködő volt egész élete, így nem látja értelmét annak, hogy változtasson rajta. Úgy van, mint a sportoló, aki a hegyek között egy edzőtáborban, újságíróktól elzárva készül, s remélhetőleg az elsők között fut be a célba. Azt vallja: rejtve többet tud használni, s úgyis kötelező a liturgiákon, egy-egy falugyűlésen, iskolai műsorok kapcsán kiállni az emberek elé.

Mindeközben imában, szóban, tettekkel folyamatosan erősítette lélekben a híveket, s építette az egyházmegyét. Teljes lett a katolikus oktatás köre, több új templom épült, s még több régi megújult és a plébániaépületek is megszépültek. Sok helyen gazdag programokkal nyitnak a világ felé a plébániai közösségek, önkéntesek bevonásával működik a Karitász, a cigány-, a kórház-, s a börtönpasztoráció.

Balás püspök keze alól már a kezdetek óta igényes stílusban kerültek ki nemcsak idehaza, hanem messze földön is ismert paptoborzó levelei, így nem véletlen, hogy erdélyi, csángó fiatalokat is szentelt már. Az ifjú korosztály egyébként is közel áll hozzá; nem hegyi beszédet mond, csupán empátiával közelítve hozzájuk nyitja fel szemüket a keresztény értékekre.

A meglehetősen fiatal – mindössze huszonegy éves – Kaposvári Egyházmegye főpásztora ifjúkorát éli újra, amikor katolikus gimnazista diákok gyűrűjében, idehaza vagy Taizében, emmánueles, antióchiás vagy egy-egy bérmálás előtti találkozón beszél Istenről, szentségekről, tisztaságról, barátságról, szerelemről, hazáról, politikáról. Azt tanítja: az egyetlen, aki tönkre tudja tenni az Isten tervezte „tavaszt”, az a szabad akaratú ember. Sem a kozmikus sugarak, sem a frontátvonulások, sem a politikusok nem képesek erre.

Egyetlen esélyünk a szép és teljes életre, ha elfogadjuk az Úr hívását.”

A kaposvári főpásztor és a szerző június 13-án 16-17 óra között a Kairosz Kiadó sátránál az Ünnepi Könyvhét alkalmából dedikálja a kötetet Budapesten a Vörösmarty téren.

Magyar Kurír