Vietnami menekültből ausztrál szalézi szerzetes

„Amikor nyolcéves voltam, apám elvitt a nagybátyám házába vidéken, mert megtudta, hogy a nagybátyám a halászhajóján el akarja hagyni Vietnamot. A nagybátyám azt mondta, hogy még túl fiatal vagyok, hogy egyedül induljak útnak, és hazaküldött. Két-három hét múlva érkezett a szörnyű hír, hogy a nagybátyám hajója elsüllyedt. A baleset, amelyben meghaltam volna, megerősített abban, hogy Isten védett meg, és hálát adok Istennek, hogy éltet a mai napig” – így kezdi Thuy Nguyen szalézi testvér az élettörténetét.

„Amikor körülbelül tizenegy éves voltam, apám elvitt egy rendházba Saigonban, hogy csatlakozzak hozzájuk. Nagyon féltem még a gondolatától is annak, hogy elhagyjam a családomat. Szerencsére, miután beszélgetett a papokkal, apám hazavitt.

Amikor tizenöt éves voltam, apám megkérdezte, nem akarok-e elmenekülni az országból az egyik nagybátyám hajóján. Megpróbáltam, és végül három próbálkozás után sikerült elmenekülnöm Vietnamból. 1987 novemberében a nagybátyám családjával – 54 fő, összezsúfolva egy kis fa, 2×3 méteres horgászcsónakon – elhagytuk a hazánkat. Egy malajziai menekülttáborban töltött hét után a szívemet elöntötték a legszomorúbb érzések. Sírtam, és a könnyek folyamatosan a szemembe tolultak, amikor megírtam az első levelemet vissza, Vietnamba.

A táborban volt egy katolikus és egy buddhista templom, valamint más egyházak és különböző vallások képviselői is. Nagybátyám családjával én is elmentem a tábori templomba. Egy nap, a szentmise után a nagybátyám mindannyiunkat megkérdezett, hogy nem akarunk-e csatlakozni a vietnami ifjúsági csoporthoz. Vonakodva bár, de beleegyeztem. Közel három év alatt, amit a táborban töltöttem, sok barátot szereztem. Az ifjúsági csoport csodálatos környezet volt számomra, tele örömmel, még a mi menekültéletünkben is. Az életem tele volt örömmel és nevetéssel, ami reményt és erőt adott. Ily módon sikerült legyőznöm a menekültek életének minden nehézségét.

Nagyon szerettem azokat az önkéntes vezetőket, akik segítettek vezetni a tábort és a programokat. Számomra ők hősök voltak, örökre a szívemben hordozom őket. Ifjúsági vezetőnek lenni vagy az ifjúsággal foglalkozni nem való mindenkinek. Ha valaki vezető lesz, akkor a fiatalok példaképévé válik és megváltoztathatja az életüket, mint ahogy azok a vezetők a menekülttáborban segítettek nekem megváltoztatni az életemet.

Három évvel később, 1990-ben megérkeztem Ausztráliába, kiváló tapasztalatokkal, amelyeket a menekülttábor ifjúsági csoportjában szereztem. Ugyanakkor szerettem volna tenni valamit annak érdekében, hogy visszaadjam azt, amit kaptam az ifjúsági csoporttól. Csatlakoztam a helyi vietnami Eucharisztikus Ifjúsági Egyesülethez (Toma Thien) Keysborough-ban, Victoria államban, és így telt el újabb tíz év.

Az egész 1998-as évben gondolkodtam az életemen, és folyamatosan kértem Istent, hogy mutassa meg, mi kellene lennem. Az eredmény az lett, hogy csatlakoztam a Don Bosco Szaléziakhoz, akik a fiatalokkal, különösen a szegényekkel és az elhagyatottakkal foglalkoznak. Már több mint harmincéves voltam, és biztos voltam benne, hogy Isten mindig mellettem állt az utamon.

Teljes szívemből szeretném megosztani mindezt veletek, és azt akarom, hogy mindig tartsatok a szemetek előtt egy dolgot – ha bármit megtehettek, hogy segítsetek a fiataloknak, akár egy kis dolgot is, akkor már vezetők vagytok, akkinek hatalmuk van, hogy megváltoztassák valakinek az életét. És mint vezetőknek, nekem és neked is egy nagy-nagy vezetőnk van, Jézus.”

Thuy Nguyen 2011. január 31-én tette le szerzetesi örökfogadalmát North Brunswickban, Ausztráliában – az ő hosszú útja befejeződött. Erre az ünnepi eseményre sok régi barátja eljött, hogy újra találkozzon vele. Megható pillanatok voltak.

Miután több évig dolgozott asszisztensként az ifjúsági központban, Thuy befejezte posztgraduális képzését információs technológiából, és egy Glenorchyban, Hobart egyik legszegényebb területén található nagy szalézi iskola informatikai csapatának a tagja lett. 2013-ban elöljárói Thuy-t New South Walesbe irányították, ahol ő a szerzetesi közösség legfiatalabb tagja. Úgy érzi, Isten mindig mellette állt.

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír