Neked mi az Egyház? – Egyetemisták tették fel katolikus intézményekben kérdéseiket

„Remek lehetőséget kaptunk, hogy bemutassuk az Egyház valódi arcát, hogy mennyit és hol segít. Bejárhatunk különböző helyszíneket az országban, sok embert megismerhetünk” – mondja egybehangzóan a négy diák, Kernya Sarolta, Pongrácz Gergő, Erdész Ágnes és Jámbor Keve. Kik ők, hogyan kerültek a kampányba, és mit tapasztaltak – erről kérdeztük őket.

Az egyetemisták hat helyszínen – Kunadacs, Vác, Budapest, Eger, Csorna, Bajót – kerestek fel oktatási-nevelési intézményeket. Az volt a feladatuk, hogy az adott hely életébe tekintsenek be, szólaltassák meg az ott dolgozókat, a gyerekeket, diákokat, szülőket. Mindenütt arra keresték a választ, mi neked az Egyház, mit ad a felkeresett katolikus intézmény a rá bízottaknak, mi az a többlet, amit a katolikusság hordoz.

„Belecsöppentünk az adott intézmény életébe. Vártak minket, megszervezték számunkra a látogatást.

Mi igyekeztünk nyitottak lenni, fogadni a lehetőségeket ebben a találkozásban” – mondják az egyetemisták.

Jámbor Keve: Élveztem minden pillanatát

„Az Egyház mindig életem része volt” – kezdi a beszélgetést Keve. A Szentendrén élő fiú gyakorló keresztény nagycsaládban nőtt fel, a Szent András Katolikus Általános Iskola és Óvodában, majd a Ferences Gimnáziumban tanult. A család rendszeres templomba járó. „Nekem az Egyház közösség, az egységben az erő megtapasztalása. Az a támogatás, hogy az ember sokkal kitartóbb tud lenni, ha körbeveszik. Hálás vagyok, hogy nekem megadatott a közösséghez tartozás lehetősége, úgy a gimnáziumban, a cserkészetben, mint az egyetemen is. Ferences osztálytársaimmal négy évvel a végzés után is havonta találkozunk, és megosztjuk, kivel mi történt.

Az Egyház számomra élő valóság, hivatást, lelkiséget és hitet ad, ami számomra az élet legfontosabb része. Így azonnal közel állt hozzám a feladat” – mondja.

Keve a PPKE Régészettudományi Intézetében tanul, jelenleg a mesterképzést végzi. Az intézetvezető-helyettes ajánlotta neki a feladatot. „Felbuzdultam, jelentkeztem, elkészítettem a bemutatkozó videómat, bekerültem a válogatásba, és végül beválasztottak a csapatba” – írja le a folyamatot. S bár eddig semmi kapcsolata nem volt a filmes világgal, úgy érezte, jó lehetőség ez számára fejlődni, amit majd szakmai életében is kamatoztatni tud. „Volt bennem stressz, új volt a szituáció. Szerencsére gyorsan megszoktam a kamerát. Segített, hogy az előkészületek alatt beszélgettünk a riportalanyokkal, így mindkét fél könnyen feloldódott. Igazából kellett is az a kis lámpaláz. Ahogy a csapat egyre jobban összeszokott, már csak azt láttam, hogy izgalmas és élvezetes a feladat. Mindig nagyon vártuk, hova mehetünk még, kikkel találkozunk. Sok és jó beszélgetésben volt részem. Az intézményvezetők örömmel fogadtak, megtiszteltetésnek élték meg a bemutatkozás lehetőségét. Őszintének éltem meg őket.

Azt tapasztaltam, amit az Egyház a feladatuk végzéséhez biztosít, abszolút jó kezekbe kerül. Mindenkit buzdítok arra, hogy támogassa a Katolikus Egyházat” – tekint vissza.

Pongrátz Gergő: Többet tesznek, mint amire számítottam

A politikatudományt hallgató Pongrátz Gergő számára ez az országjáró kampány hozta az első személyes találkozásokat a Katolikus Egyházzal. Gergő nem vallásos családban nőtt fel, a Pázmányt kifejezetten tanulmányi céllal választotta. A feladatra sem magától jelentkezett, az egyetem vezetősége ajánlotta, hogy kapcsolódjon be. Amint megismerte a terv részleteit, megjött a kedve. „Volt tudásom arról, milyen feladatokat végez az Egyház, de ez remek lehetőség volt, hogy személyesen megismerjem ezt” – mondja. A látogatások tovább erősítették a pozitív tapasztalatot: „Láttam, milyen sokat ad az Egyház a gyerekeknek, akik katolikus intézményekben tudnak felnőni. Engem is feltöltött, hogy láttam, milyen boldogok az emberek, milyen jó infrastruktúra adott a számukra” – értékeli a látogatást.

Gergő pályaválasztásában meghatározó volt a történelem és a társadalomismeret iránti érdeklődés. A politológus hallgató szerint a generációja meglehetősen apolitikus, de pozitívnak látja, hogy az elmúlt néhány évben erősödött a fiatalok kíváncsisága, egyre több téma esetében érzik az érintettségüket. Gergő fel is hívja barátai figyelmét, hogy állampolgári kötelesség a tájékozódás. „Tudnunk kell, mi zajlik körülöttünk. Érdemes legalább havonta átböngészni, mi történt.”

A politológus hallgató szerint a magyar társadalomban a polarizáció az egyik legkomolyabb probléma.

„Buborékokban élünk, olyan emberekkel vesszük magunkat körül, akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak. Nagyon zavar, hogy nem tudunk igazán beszélgetni. Bennem nagy a nyitottság, örülök, hogy az egyetemi órákon teret kapunk megvitatni dolgokat. Nálunk az órákon nincsenek tabuk. Vitatkozhatunk. Ezt szeretem, mert azt mutatja, van jövője a párbeszédnek. Fontos így felnőni” – hangsúlyozza.

A kérdésre válaszolva, hogy mit jelentett számára egy markáns világnézet mellé odaállni, pozitív élményekről számol be. „Azzal a szándékkal mentem, hogy szeretném jobban megismerni, belülről látni, megérteni, mit ad ez azoknak, akik mindennapjaikat a katolikus világban élik. Rácsodálkoztam, milyen szépen karol fel az Egyház hátrányos helyzetű embereket. Többet is tesznek, mint amire számítottam.”

A katolikus egyetemet összetartó közegként éli meg. A Nekem az Egyház… kérdésre így válaszol: „közösség, biztonság, segítőkészség”. A politikatudomány szak vonzotta a Pázmányra, de már az első évben nagy fordulatot vett itt az élete. „Minden gólya mellett van a szakunkon egy mentor. Az enyém sokat segített nekem. Általa belekerültem a közösségi élet sűrűjébe, a HÖK-ben bizottságvezető lettem, mentorságot vállaltam. Bizalmat kaptam, amit a jövőben is meg akarok szolgálni. A második évre valóban megérkeztem az egyetemre.”

Kernya Sarolta: Minden intézménynek saját varázsa van

„Hálás vagyok, hogy bekapcsolódhattam a feladatba” – kezdi a beszélgetést az elsőéves hallgató.

„Eddig is pozitív képem volt arról, mivel foglalkozik az Egyház, de most ez a kép sokkal összetettebb, sokszínűbb lett.

Mindenütt kicsit más világot ismertünk meg, de mindenütt megéreztük, hogy az intézménynek van egy saját varázsa.”

Sári – ahogy társai szólítják –, határozott abban, hogy „jó az Egyházhoz tartozni. Számára az élet az Egyházban az összetartásról, közösségről, elfogadásról szól.

Sári katolikus iskolákban – Szent Angéla Ferences Általános Iskola, majd a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium – tanult, a családban is katolikus szellemben nevelkedett. Már a gimnáziumban is jó barátokat szerzett, ősz óta pedig csatlakozott egy Antióchia közösséghez is, „Ez számomra a leginkább meghatározó élmény, itt lett részem igazi közösségben” – mondja.

Az egyetemen a nemzetközi tanulmányok szakot választotta, az első évet végzi. „Széles az érdeklődési köröm gyerekkoromtól kezdve. Ez azt is jelenti, hogy sok bizonytalanság kísérte a gimnazista életemet, sok pályán gondolkodtam. Nehéz volt meghozni a döntést, túl sok mindent szerettem volna egyszerre csinálni. A nemzetközi tanulmányok szak sokfajta lehetőséget kínál: foglalkozunk történelemmel, diplomáciával, tanulunk közgazdaságtant, intenzív a nyelvi képzés. Eddig egy féléven vagyok túl, nem látom még, mit szeretnék majd csinálni. A szak megadja azt, hogy többféle irányban, különböző intézményekben lehet majd folytatni a tanulmányokat. Jók ebben az első évben az alapozó tárgyak, várom a specializációkat. Így remélem, jobban rálátok majd a választási lehetőségekre.”

Erdész Ágnes: A világ tele van egymást segítő emberekkel

„Az az Ági, aki az első forgatást végzi, nem ugyanaz az Ági, aki az utolsót befejezi – ezzel biztatott a stáb, mikor látták, hogy tartok a szerepléstől” – elevenítette fel Erdész Ágnes a forgatás kezdetét. Ez be is igazolódott, Ágnes barátságot kötött a kamerával.

Ágnes katolikus családban nevelkedett, de ahogy elmondja, alapvetően azért járt a templomba, mert a szülei elvitték. Mikor bekerült egy közösségbe, ahol az „evangélium tanítása, a szolgálat, a béke általi példamutatás” volt a legfontosabb, kezdődött el benne a megtérés.

„Fiatalként könnyen el lehet veszni, ha nincs társaságunk, ahol mélyebben élhetjük meg a mindennapokat.

A mély kapcsolatokhoz azonban komoly elköteleződésre van szükség” – fogalmazza meg, milyen fontos számára a közösség mellett meghozott döntés.

Sokat köszön az alma maternek, a szentendrei Ferences Gimnáziumnak. Kiemeli a ferences lelkiség megismerését, és magyartanára, Soós Sándorné Veres Rózsa szerepét pályaválasztásában.

A katolikus egyetemről így vall: „Megérkeztem, kiteljesedtem, boldog vagyok, felfedeztem önmagamat, nyitottabb lettem. Az egyetemi hittancsoport hűséges tagja vagyok, szolgálatot teljesítek heti rendszerességgel. Hit, közösség, támasz – ez lett nekem az Egyház.”

Ágnes is megtiszteltetésnek éli meg, hogy bekerülhetett a kampányba: „Életem legszebb napjainak tartom a forgatással eltöltött napokat, mert igazi csodákat láttam.

Az Egyház keze elér olyan helyekre, amelyeket jómagam is támogatnék. Jó tudni, hogy a világ tele van egymást segítő, támogató, összefogó emberekkel.”

Fotó: Merényi Zita; vágóképek: MKPK Sajtószolgálat

Trauttwein Éva/Magyar Kurír