A bécsi Pázmáneum is csatlakozott az Ars Sacra Fesztiválhoz

A Collegium Hungaricumban szeptember 17-én Százgyökerű szív címmel megtartott összművészeti nyitórendezvényt a Pázmáneumban négy olyan impozáns kulturális programból álló rendezvénysorozat követte, amelyben a színművészet, a képzőművészet, a zene és a költészet egyaránt jelen volt.

Szeptember 18-án a Pázmáneum dísztermében a Soproni Petőfi Színház művészei mutatták be a Babits Mihály műve nyomán színpadra állított Jónás könyve című előadásukat. Az olvasók az elmúlt évtizedekben sokféleképpen értelmezték ezt a verset, amely erős vízióban mutatja be a feladat elől elbújni igyekvő, majd felelősségére rádöbbenő próféta magányosságát. Az előadó, Ács Tamás színművész úgy gondolja, hogy Babits Mihály alkotása olyan örök értékeket megmutató mű, amely mindazoknak szól, akik szeretnék megismerni a kényelmes gyávából küldetéses hőssé nemesülő emberi lélek mélységeit. A Pataki András igazgató-főrendező szervezésében és közreműködésével bemutatott előadást mozgásszínházi elemek tették izgalmassá, cselekményessé, ezek megalkotásában Demcsák Ottó Harangozó-díjas koreográfus, a Sopron Balett vezetője segítette a színművészt.

„Molnár-C. Pál korának és a hit témájának hiteles ábrázolója és közvetítője” – ezekkel a szavakkal nyitotta meg a szeptember 21-i rendezvényt Varga János, a Pázmáneum rektora, majd egy, az intézetben őrzött Molnár-C. Pál-alkotást is bemutatott a közönségnek: a Golgota című festményt, amelyen elsötétül az ég, de a kereszt mögött különleges fény jelenik meg, így az alkotás a dráma mellett a remény üzenetét is hordozza. A kép bemutatása a művész szemlélet- és alkotói világának megismeréséhez járult hozzá, hiszen Molnár-C. Pál – mint unokájától, Csillag Pétertől hallhatták az érdeklődők – leginkább a bizakodást, a derűt igyekezett sugározni alkotásain keresztül. Néhány kisebb eredeti kép bemutatása után Csillag Péter vetített képes előadása során végigvezette a hallgatóságot a neves festőművész életútján és különösen annak „bécsi szeletén”, majd bepillantást nyújtott az alkotó témában, stílusban és technikai megoldásban is változatos művészeti világába, különös tekintettel annak egyházművészeti területére.

A Római Magyar Akadémia egykori ösztöndíjasa Magyarországra való hazatérése után sorban kapta a nagy egyházi megrendeléseket. Kőszegtől Budapesten át Battonyáig országszerte számos templomban láthatók szárnyasoltár-képei; több mint harminc freskót és oltárképet festett. Szokatlanul merész és közvetlen stílusban ábrázolta a szenteket, emberközelbe hozta őket. Csillag Péter végül szólt arról is, hogy ott, ahol e gazdag életmű megszületett, a Gellért-hegy oldalában, a Ménesi úti villában, az egykori műteremben, ahol a művész ötven éven át alkotott, ma családi gondozású, látogatható és rendszeres programokat kínáló magánmúzeum várja az érdeklődőket.

Szeptember 22-én Dombó Dániel, a bécsi Cantus Arcis kórus alapító karnagya A szent zene múltja és jelene a 130 éve elhunyt Liszt Ferenc munkásságának tükrében című multimédiás, zenei illusztrációkkal, videó- és filmbejátszással, sőt énektanítással is színesített előadásán úgy vitte közelebb az érdeklődőket a Liszt Ferenc alkotói világát meghatározó látásmódhoz, hogy közben az egyházzene és elsősorban a gregorián ének liturgiával szorosan összefüggő szerepét is áttekintette. A „Liszt 130” elnevezésű programsorozathoz is kapcsolódó rendezvény egyben megemlékezés volt a zeneszerző halálának 130. évfordulójáról.

Az estet megnyitó beszédében Varga János rektor kiemelte: a művészetek szükségesek a megszentelődéshez. A művészet olyan metanyelv, amely hitünk tartalmát láthatóvá, megfoghatóvá, továbbadhatóvá teszi számunkra, a művészeti ágak közül pedig a zene – miként a képzőművészet is – Istennek azt a kimondhatatlan szentségét közvetíti, amit szavakkal nehezebb megfogalmazni. Hozzátette: Magyarországról azt tartjuk, hogy Kodály országa, de ugyanannyira Liszt országa is. „Zenei nemzet vagyunk. Ha nem őrizzük a saját hagyományainkat, nem jutunk igazán messzire” – szögezte le Varga János. A nagy zeneszerzőről megjegyezte: „Liszt Ferenc magyar volt és katolikus – ő maga is ennek vallotta, tudta és érezte magát, egész életét teljesen őszinte szívvel Istennek szentelte.” Dombó Dániel ezt azzal egészítette ki, hogy a zenészeket és zeneszerzőket több írásában Liszt Ferenc maga is papokhoz hasonlította, akik erkölcsnemesítő tevékenységük által a társadalmi különbségeket legyőzve segítenek felemelni a lelkeket egy magasabb szférába. Elhangzott: Liszt összetett és sokszínű zeneszerző, akinek a vallásosság és az egyházzene már gyermekkorától jelen volt az életében, ebben a szellemben nevelték, és ez az indíttatás egész életében végigkísérte. A kisebb papi rendeket is felvette 1865 nyarán. Legjelentősebb egyházi művei a Krisztus-oratórium, a Szent Erzsébet legendája, az Assisi Szent Ferenc prédikál a madaraknak, a befejezetlen Szent Szaniszló-oratórium, öt misekompozíció, Mária-imádságok, zsoltárfeldolgozások és több kisebb motetta. A gregorián ének szerepét bemutatva Dombó Dániel a Vexilla regis prodeunt – Király zászlói lengenek című, a Szent Keresztről szóló gregorián himnuszt is megtanította a jelenlévőknek.

Az Ars Sacra Fesztivál célja a remény jeleinek felmutatása a kultúrában, a művészet eszközeivel Európa segítése, hogy visszataláljon gyökereihez, a zsidó-keresztény értékekhez. Az ennek jegyében Bécsben szervezett programsorozatban a líra megjelenítésének meglehetősen rendhagyó módját választotta a Pázmáneum rektora: szeptember 24-e szombat estére versvirrasztást szervezett az intézet kápolnájában. A résztvevőktől azt kérte: istenes költeményeket hozzanak magukkal. Bevezető szavaiban Halmai Tamás Lovaink homloka című írását idézte: „Nem írni és olvasni és szeretni nem tudunk hit nélkül, hanem hit nélkül nincs, aki írjon, olvasson és szeressen”, majd sorban léptek az ambóhoz az istenes lírára fogékony és a versek felolvasását is vállaló jelentkezők. Volt köztük egy tizenkét éves kisfiú is, aki ekkor olvasott fel először magyar nyelven közönség előtt. Reményik Sándor, Mécs László, Sík Sándor, Túrmezei Erzsébet mellett József Attila, Szabó Lőrinc és más költők versei – összesen harminchárom, többségében magyar klasszikus költemény – hangzott el az est folyamán, amit Varga János rektor végül így értékelt: „Csodálatos verseken keresztül kerültünk közelebb Isten titkához”, egyben reményét fejezte ki, hogy a kezdeményezést jövőre hasonlóan sikeres folytatás követi.

Forrás és fotó: Varga Gabriella

Magyar Kurír