Átadták a katolikus líceum által alapított Rákóczi-díjakat Marosvásárhelyen

A szentmisét Kerekes László, a Gyulafehérvári Főegyházmegye segédpüspöke mutatta be, koncelebrált Jakubinyi György nyugalmazott gyulafehérvári érsek, Tamás József nyugalmazott gyulafehérvári segédpüspök és a környékbeli papság.

Mivel az iskola közössége már nem fér el egyszerre a templomban, az általános iskolások a Deus Providebit Tanulmányi Ház nagytermében kivetítőn követték a szentmisét.

Homíliája elején Kerekes László püspök hangsúlyozta: szívből ünnepelni így, közösségben lehet igazán, és az ünnepre felkészülni is egymást támogatva, egymásra és Istenre jobban odafigyelve tudunk a legjobban. Ilyen készületi időszak lelki életünkben a nagyböjti idő is: lelki zarándoklat, amelynek során Isten igéjére csodálkozunk rá újra és újra, hagyva, hogy közelebb vigyen bennünket Istenhez. Megtapasztalva Isten hozzánk lehajló nagy szeretetét, próbálunk visszatalálni a jóságos, irgalmas Istenhez.

A szentmise olvasmányainak tanítása szerint minden alkalommal, amikor a választott nép Isten ellen bűnt követ el, amely megmérgezi az életüket, Isten szabadítót küld nekik Mózes személyében. A nép nem marad a bűnben, nem marad a kígyómarásoknak kitéve, hiszen Isten felkínálja számukra a gyógyulás, a szabadulás lehetőségét.

Hasonlóképpen viseli a mi sorsunkat is szívén a mi mennyei Atyánk. A mi életünkben is megfigyelhetjük azokat az időszakokat, amikor csak negatívan látjuk a világot, amikor elmerülünk a bűnben, vagy a környezetünkben van ilyen személy, és az ő látásmódja mérgezi meg az életünket.

De Isten annyira szeret, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy kivezessen minket a bűneinkből – hangzott el a szentbeszédben. – Ahogyan a rézkígyóra tekintett a választott nép, úgy tekintünk mi rá a keresztre, és ebben a ránézésben megnyílik a szemünk: látjuk a bűneinket, az elesettségünket, és meglátjuk az irgalmas Isten által felkínált szabadulást, a megváltást.

A szentmisét követően a templomban került sor a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum által alapított Rákóczi-díj átadására.

A díjat 2019-ben azzal a céllal alapították, hogy kifejezzék az elismerést és hálát az iskola története során nyújtott segítségért az intézmény tevékeny jóakarói és támogatói felé.

Tamási Zsolt József igazgató köszöntőjében felidézte, hogy a fejedelem a beiktatása után itt, a plébániaudvaron álló egykori fatemplomban vett részt hálaadó szentmisén. Ezért méltó, hogy ezen a helyszínen és ezen a napon történjen az iskola névadójáról elnevezett díjak átadása.

Elsőként Jakubinyi György nyugalmazott érsek vette át a díjat, aki az elmúlt évek során számos alkalommal állt a Keresztelő Szent János-templom oltáránál, mindig akkor, amikor a legnagyobb szükség volt az imában való összefogásra az iskola fennmaradásáért folytatott küzdelemben.

Jakubinyi György nemcsak az érseki palotában, politikusokkal folytatott tárgyalások során, hanem amikor arra volt szükség, akkor személyes jelenlétével is támogatta az iskoláért harcoló helyi közösséget, gyengülő egészségi állapota ellenére is. Mindig szívén viselte a katolikus oktatás sorsát. Ezt köszönte meg a díj átadásakor az iskola közössége nevében Tamási Zsolt József iskolaigazgató.

Laudációjában Hurgoi János irodaigazgató igyekezett összefoglalni a nyugalmazott érsek több mint 75 évnyi életútját. Biblikus teológiai és kimagasló történelmi tudása, teológiai munkássága, tanári tevékenysége és egyházvezetői hivatali tevékenységei mellett megyéspüspökként kiemelt fontosságú kötelezettségnek tekintette az egyházi iskolák alapítását mint értékteremtést és ennek védelmét. „Értéket teremteni egy jogállamban kötelesség és felelősség. Ez az iskola érték mindannyiunknak. Ezt az értéket védenünk kell” (idézet Jakubinyi érseknek az iskoláért szervezett tüntetésen elmondott beszédéből.) A nyugalmazott érsek kitartóan, csendben, imádkozva tette a dolgát mint olyan főpásztir, aki hite alapján mindazt, amit értékesnek tartott, igyekezett lehetősége szerint előmozdítani. A diákokat, tanárokat és öregdiákokat arra buzdította, hogy tegyenek tanúságot életükkel és szavukkal a hitvallásos iskolák áldásos rendeltetése mellett. Ezek a szavak mindannyiunkhoz szólnak: nekünk is feladatunk és erkölcsi kötelességünk életünkkel a vallásos iskolák létjogosultságát bizonyítani, keresztény értékeinket továbbadni – hangzott el a laudációban.

Beszédének végén Hurgoi János a laudáció és laudetur szavakat állította egymás mellé, kiemelve: „fontos tudatosítanunk, hogy a laudált nyugalmazott főpásztor munkássága, érdemei nem öncélúak, hanem embertársai javára és Isten dicsőségére szolgálnak, ez legyen számunkra is követendő példa. Mindannyiunk munkásságának, életének az legyen a fő célja, hogy dicsértessék Jézus Krisztus!”

Jakubinyi György érsek hálásan, a tőle megszokott szerénységgel köszönte meg a díjat, a Szentírásból vett idézettel: „Így ti is, miután megtettetek mindent, amire parancsot kaptatok, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, nem tettünk többet, mint ami kötelességünk” (Lk 17,10). Kedvenc szentjének, Kis Szent Teréznek a szavait idézte: Isten előtt nincsenek nagy és kis tettek, csak nagy és kis szeretet, amelyet a tetteinkbe beleteszünk. Isten ítéletének egyetlenegy mértéke van: a szeretet. Ezt az értékes útravalót véste a jelenlevők szívébe a főpásztor.

Rákóczi-díjjal tüntették ki Novák Csaba Zoltánt is. Az iskolaalapítás törvényes hátterének megtalálásában, a jogi harcokban nagy szükség volt és van az érdekképviseletre, amely a magyar közösség mögé áll a nehéz helyzetekben, és szükség esetén olyan zászlóvivő lesz, aki mögé felsorakozhatunk. Ilyen támogató volt az iskola számára Novák Csaba Zoltán szenátor. Laudációjában Markó Béla a szolgálat nemes voltát emelte ki: nincs nemesebb feladat, mint szolgálni. Ilyen – jó értelemben vett – szolgáló a pap, a politikus, a tanár és az orvos is. Ez a szolgálat nem ér véget soha, igazi hű szolgákra mindig szükség lesz.

Szakmai igényesség, munkabírás és sokszor már felfoghatatlan kitartás jellemzi a harmadik díjazottat, Illés Ildikó helyettes főtanfelügyelőt, akit Kis Tünde szaktanfelügyelő méltatott.

A II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum indulása és működése kapcsán folyamatosan végzett pontos és hiteles tájékoztató tevékenységéért vette át a Rákóczi-díjat Bodolai Gyöngyi újságíró, akit Karácsonyi Zsigmond főszerkesztő méltatott.

Az újságírónak három nagy szívügye volt munkássága során, amelyekért minden feladatra, minden áldozatra kész volt, fáradságot nem kímélt: a mezőségi szórvány, a magyar nyelvű orvosképzés és az anyanyelvi oktatás. A katolikus oktatás újraindításának igényét, szükségességét is az első közt tette szóvá cikkeiben. Fontos szerepe volt az iskola ügyének előmozdításban.

Az ünnepi eseményen zenés-verses műsorral közreműködtek az elemi osztályosok és az iskola citeracsoportja.

A díjátadó után a marosvásárhelyi Rákóczi-szobornál elhelyezték a megemlékezés koszorúit.

Szöveg: Molnár Izabella 

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Molnár Miklós Csaba

Magyar Kurír