„A fény homályt, az árnyak mélye fényt szül...” – összművészeti szimpózium a PIM-ben

Kultúra – 2015. szeptember 22., kedd | 17:03

Szeptember 21-én, hétfőn, az Ars Sacra Fesztivál keretében A fény nemzetközi évéhez kapcsolódóan teológiai-művészeti szimpóziumot rendeztek a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM). Az esten kerekasztal-beszélgetésekre került sor teológusokkal, művészekkel, valamint fellépett a Szent Efrém Férfikar.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Mécsesek fénye vezette a látogatót a Petőfi Irodalmi Múzeum tükörtermébe, ahol este 6 órától Pilinszky János Áldott szédület című versének kezdősorából kiindulva a fényhez a tudományos ismereteken túl teológiai, művészeti szempontból kapcsolódó beszélgetésekre került sor.

Az összművészeti szimpóziumot E. Csorba Csilla irodalomtörténész, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója nyitotta meg köszöntőbeszédével, majd Réthelyi Miklós orvos, anatómus, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke, az est megálmodója szólt a közönséghez.

E. Csorba Csilla kiemelte, hogy a szeptember 21-én megrendezett program az őszi nap-éj egyenlőség időpontjára esik, amely így szorosan kapcsolódik a fény lelki és spirituális megközelítéséhez.

Réthelyi Miklós megnyitóbeszédében Gianfranco Ravasi bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke gondolatait idézte, amelyek a Fény Nemzetközi Évének párizsi megnyitóján, az UNESCO székházában hangoztak el. Réthelyi Miklós ezek közül kiemelte a fény felé való fordulás egyetemes emberi tapasztalatát, valamint utalt a bíboros bibliai alapokon nyugvó megközelítésére. Ennek a mélyén, ahogyan az est kezdetén az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke elmondta, a Krisztus-Nap szimbólum áll, amely fényt ad a Holdnak, az egyháznak, valamint a csillagok, a hívők is tőle válnak ragyogóvá az égen.

Az est első felében Herényi Levente fizikus, az MTA tagja tartott előadást Tudjuk-e, mi a fény? címmel, amelyben közérthető módon mutatta be a fényről alkotott természettudományos elképzelések múltját.

Előadása a görögök fényről alkotott spekulatív elképzeléseiből indult ki, amelyek elsősorban Platón és Püthagorasz nevéhez köthetők. Elgondolásuk szerint a látósugarak a szemből kiindulva találkoznak a tárgyról visszaverődő fénysugarakkal, így hozva létre a látást magát.

Ezután az euklidészi geometriai fénytanra tért ki, a fénysugár tulajdonságainak vizsgálatára, illetve a fénytörés jelenségére, amelyet Descartes fogalmazott meg mint fizikai törvényt. A továbbiakban a fény részecske- és hullámtermészetének vizsgálatáról beszélt, amely Huygens és Newton óta foglalakoztatta a természettudósokat.  A fizika történetén keresztül elemezte és mutatta be a fény e két, egy időben paradox módon megvalósuló tulajdonságát, amelyet a közönség is „megcsodálhatott” az előadó által bemutatott egyszerű kísérletek által. Előadását a fény részecsketulajdonságait elemző kvantum-elektrodinamika kiemelkedő kutatója, Richard Feynman gondolatával zárta: „A valóság sokkal szebb, mint azt bárki elképzelhetné”, utalva arra, hogy a fényt, mint olyat valójában nem vagyunk képesek látni, csak bizonyos intenzitásokat képes érzékelni a szemünk.

A fényről szóló tematikus est második részében Galambos Ádám vezette Fabiny Tamás evangélikus püspök és Korzenszky Richárd OSB tihanyi perjel beszélgetését. Az eszmecsere moderátora első kérdésében a fényről való gondolkodás zsidó-keresztény gyökereire kérdezett rá, idézve a Teremtés könyvének elejét, amelyben Isten elválasztja a sötétséget a világosságtól (Ter 1,1–4). Korzenszky Richárd saját élményéből kiindulva válaszolt, ráirányítva a hallgatóság figyelmét arra, hogy egy szobában felkapcsolt villany fénye árad be a sötét szobába, és nem fordítva. Az idézett szentírási szakasszal kapcsolatban megjegyezte, hogy a fény és a sötétség elválasztása egymástól Isten rendteremtő szándéka, amelybe belehelyezi az embert.

Fabiny Tamás a Biblia első momentumát, „Legyen világosság!” (Ter 1,3), összekapcsolta a Jelenések könyvével, amelyben a világosság mint az üdvtörténet beteljesedésének képe jelenik meg: „Látni fogják arcát, és a homlokukon lesz a neve. Nem lesz többé éjszaka, és nem szorulnak rá a lámpa világítására, sem a nap fényére. Az Úr, az Isten ragyogja be őket, és uralkodni fognak örökkön örökké.” (Jel 22,4–5) Ezáltal kiemelte, hogy az emberi történelem és üdvtörténet a fényből a fény felé tart, amely gondolatot összekötötte Péreli Zsuzsa a PIM-ben rendezett Háborúk és békék című tárlatával. A textilművész egyik alkotására hívta fel a figyelmet, amely éppen a fény felé való haladás jelképeként is megközelíthető.

Galambos Ádám a továbbiakban az egyházi év fényszimbolikájáról kérdezte a meghívott vendégeket. Korzenszky Richárd a katolikus liturgia fénnyel kapcsolatos elemeit idézte fel, kezdve adventtel, a fény ígéretének izajási megjövendölésével („A nép, amely sötétben jár, nagy fényességet lát.” Iz 9,1), rátérve karácsonyra, a legsötétebb éj utáni ünnepre, amelyben Krisztus mint a „világ világossága” születik meg. Majd a húsvéti ünnepkör szimbólumairól szólva idézte a nagyszombati liturgia Exsultetjét, a húsvéti feltámadási öröméneket, amelyet a tűzszentelés után a templomba való bevonulást követően énekelnek. („Az égben immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa, és ujjongjanak Isten csodálatos művei: fölséges nagy Királyunk győzelmét búgó kürtnek hangja áldva áldja! A föld is örvendjen, hogy ekkora fényár sugárzik rája, és a nagy Király örök tündöklése árad el rajta; érezze meg az egész nagy világ: már tovatűnt a bűnnek árnya!…”) 

Fabiny Tamás nagypéntekről beszélt, a sötétség elhatalmasodásáról a földön mint Isten-fogyatkozásról, amit aztán a sötétség és a fény találkozásának képében bontott ki. Ahogyan Lucifer lehullott az égből, úgy tűnt el a világ világossága, Krisztus is. Korzenszky Richárd hozzátette az emmauszi tanítványok evangéliumban elbeszélt történetét is, amelyben a tanítványok kérik Jézust, hogy maradjon velük, „mert esteledik, és a nap már lemenőben van” (Lk 24,29).

Galambos Ádám utolsó kérdésére, amely az est mottójául választott Pilinszky-idézet személyes értelmezésére vonatkozott, Korzenszky Richárd úgy felelt, hogy a sötétségben érzi az ember igazán az igényt és a vágyat arra, hogy lásson, hogy kapcsolatot teremtsen, figyelmeztetve ugyanakkor, „Jól csak a szívével lát az ember” (Antoine de Saint-Exupéry). Fabiny Tamás Szent Tamásnak a feltámadott Krisztusal való találkozására utalt zárszóként, a látás és érzékelés tapasztalatára, és arra, hogy valójában a hittel kell érinteni és látni, ahogyan Jézus mondja Tamásnak: „Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek” (Jn 20, 29).

A szakrális után művészeti témájú beszélgetésre került sor Czigány Tamás építész, Haris László fotóművész, valamint Mengyán András képzőművész részvételével. Czigány Tamás elmondta, hogy az építészet a fénnyel való játék, amelynek időbeli vonatkozásai is vannak, ahogyan azt a veleméri középkori templom esetében is láthatjuk. Hangsúlyozta, hogy a fényt a sötétség ellenében tudjuk meghatározni; igazi sötétség nélkül nem átélhető a fény. Haris László a fényképészetről szólva elmondta, hogy minden feltételezéssel ellentétben a fényképezés sem a teljes valóságot reprezentálja; a fotóművészet használja a fényt, de ismernünk kell a technika határait is. Mengyán András a fény anyagi, mediális, tartalmi vonatkozásairól beszélt, bemutatva néhány kortárs műalkotást, illetve elmondta, hogy a látáshoz nem szükséges a fény. Mindhárom alkotó egyetértett abban, hogy a művészi alkotás sajátja az a belső látás, amelyben „formát és alakot nyer” a mű, ily módon a sötétség és a fény egymással szimbiózisban gondolható csak el.

Galambos Ádám izgalmas kérdésére, hogy a fény és a tisztaság milyen kapcsolatban lehetnek egymással, a meghívott művészek szinte egyöntetűen mutattak rá arra, hogy a kettő viszonya nem olyan egyértelmű, hiszen a fény teljes spektrumát kell figyelembe venni, illetve Czigány Tamás fontos megjegyzése volt a fényszennyezés jelensége, amely átalakíthatja a fényről való gondolkodásmódot.

Az est zárásaként Bubnó Tamás vezetésével a Szent Efrém Férfikar előadását hallgathatták meg az érdeklődők. Elhangzottak az ortodox liturgia fénnyel kapcsolatos énekei, többek közt az exaposztillárion műfajába tartozó fényének, mely a húsvéti virrasztás során csendül fel. A férfikar zsoltárfeldolgozásokat, illetve a vecsernyén énekelt műveket is előadott.

Az esten a két beszélgetés között közreműködött Hámori Gabriella színművésznő, aki többek között Kosztolányi Dezső, Pilinszky János, Petri György és Nemes Nagy Ágnes verseit olvasta fel.

A fény nemzetközi éve, 2015

Az UNESCO, az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete felhívva a figyelmet arra, hogy milyen fontos szerepet játszik a fény életünkben, 2015-öt „A fény nemzetközi évének” jelölte ki. A tematikus évhez kapcsolódó programsorozatot az Európai Fizikai Társulat (EPS) kezdeményezte, s megszerezve az ENSZ és az UNESCO támogatását, világeseménnyé emelte a kezdeményezést.

Forrás és bővebb információ: Eötvös Loránd Fizikai Társulat

Fotó: Lambert Attila

Várkonyi Borbála/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria