Henri Boulad a migránsválság közlekedőedényeiről és az iránytű nélküli Európáról

2016. január 23. szombat 15:15

Politikai, gazdasági és migrációs válságnál sokkal mélyebb belső krízis őrli fel Európát – mutatott rá Henri Boulad SJ a budapesti Párbeszéd Házában január 22-én tartott előadásában. A híres alexandriai jezsuita szerzetes szerint a kivezető út az evangélium alapján megélt kereszténység lehet.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az Európa lelke, kereszténység, migráció című, két teremnyi érdeklődő által követett előadáson Henri Boulad egyiptomi jezsuita hangsúlyozta: Európa – jóllehet mint föld, kontinens régi – mint emberi, kulturális entitás új keletű fogalom. Olyan áramlatok gyűjtőtégelye, mint a római-görög kultúra, a zsidó-keresztény kultúra és a modernitás. Boulad atya feltette a kérdést, hogy egy vagy több civilizáció van-e, illetve hogy Európa egy sajátos eset-e, vagy csak egy a sok civilizáció közül. Hajdanában ugyanis Európa úgy gondolta, hogy a civilizáció csúcsa, ám ötven-hatvan éve elkezdett ebben kételkedni, és arra jutott, hogy végül is minden kultúra egyenlő, hiszen mindegyik ugyanazon emberiségnek az arca. Az európaiaknak ez az önmagukban és értékeikben való kételkedése törékenyebbé tették a kontinenst. Az a veszély származik aztán mindebből, hogy elveszíti a képességét, hogy szembenézzen önmagával.

Azzal a tapasztalattal párhuzamosan, hogy Európa nem hisz önmagában, azt is láthatjuk, hogy a keresztény hit nagymértékben elvész, összeomlik az egyház, ami Európa cementje volt. A mai relativizmus egy töredezett világ tükörképe, amelyben az irány és az értelem is elveszett. Éppen az irány elvesztése, a kapaszkodók megszűnése a nyugati világ legnagyobb válsága – mutatott rá Boulad. Szerinte Európa krízise a politikai, gazdasági, migrációs válságoknál sokkal mélyebb, és belülről őrli fel a földrészt.


Mivel elég negatív kép rajzolódott ki szavai alapján, a jezsuita szerzetes el is ismerte, hogy könnyen lehet őt pesszimistának tartani. Ő azonban optimistának érzi magát, csak nem az ostobák „minden rendben van” optimizmusa hatja át, hanem a túllépett pesszimizmuson, a válságon, kérdéseken keresztülment optimizmus jellemzi. Hiszi ugyanis, hogy az életnek, a világnak, az embernek értelme, végső célja van. Henri Boulad vallja, hogy a világunknak van vezércsillaga. A napkeleti bölcsek csillaga annak a jelképe, hogy a világ megy valamerre, s ahogy a bölcseknek el kellett köteleződniük annak követése mellett, úgy nekünk is el kell.

Hajdanában voltak kész válaszok arra, hogy mi igaz és mi nem, mi valós és mi téves, a mai Európában, ahol nincs iránytű, a dolgok nem ilyen nyilvánvalóak – mondta a szerzetes. Ahogy rámutatott, nem is szeretjük, ha megmondják nekünk, hogy miben higgyünk, ezért nekünk magunknak kell megtalálnunk az ideológiák és vallások piacán az utunkat, nem élhetünk szüleink, családunk, környezetünk, egyházunk jól bejáratott útja szerint. A relativizmussal nem szimpatizáló Boulad atya szerint bizonyos értelemben tényleg nincsenek előre adott válaszok, de ettől még nem kívül, hanem belül, a lelkünkben vannak normák, van fény, és az a bizonyos vezérlő csillag is ott található.


Európát csodának tartja az egyiptomi szerzetes, leginkább abban az értelemben, hogy húsz évszázadnyi csata és öldöklés után a II. világháborút követően létrejött az egyesült Európa, amiben például egy francia szerethet egy németet és fordítva. Valóban ott vannak a gazdasági és politikai érdekek az Unió mögött, de Európa nagy családjáról beszélhetünk, és békességben élünk, ami csoda – hangsúlyozta Henri Boulad.

Az előadó – visszatérve az Európát formáló áramlatokra – arra is rámutatott, hogy kultúránk gyökereit Ázsia mélységeibe ereszti: a kínai, szíriai, babilóniai vagy egyiptomi kultúra ugyanúgy beleépült, mint a jobban kiemelt görög-római, zsidó-keresztény és a modernitás. Az egyiptomi jezsuita szerint nincs is több, csak egy emberi civilizáció, és Európa mindennek az örököse, akkor is, ha nincs ennek tudatában. Azért is nagy veszély Európa belső kétsége, hiszen mindez a hagyomány omolhat össze a relativizmus következtében.

Boulad ezután az egyesült Európa gondolatával folytatta előadását, amit az egyesült világ leképeződésének tart. Hiszen egyetlen világ van, amihez szolidárisnak kellene lennünk jóban-rosszban – ahogy az egyház elve is kimondja: a Föld javainak egyetemesen kell rendelkezésre állniuk. Kié Szaúd-Arábia olaja? Kié Brazília oxigénje? Miért vásároltok olajat dollárért, és oxigént miért nem vesztek? – tett fel a meghökkentő kérdéseket. Arra kívánt ezzel rámutatni, amit már a 4. században Aranyszájú Szent János is megfogalmazott: „A gazdagságotok nem a tiétek”, vagyis hogy minden, ami a szükségleteinken túl van, az a szegényeké, a másoké, Istené.


Ha van egy tartályunk, amelyben sok víz van, és egy másik, amiben kevés, s egy csővel összekötjük őket, akkor a két tartályban lévő víz mennyisége kiegyenlítődik. A migráció ugyancsak a közlekedőedények elve szerint működik – hangsúlyozta az előadó. Ha Európa maga jó szívvel nem ad a többieknek saját gazdagságából, akkor Európát szándékaink ellenére is – pusztán matematikai alapon – el fogja árasztani a harmadik világ népeinek többlete. Lezárhatjátok a határaitokat, úgysem fog sikerülni megállítani a migrációt – jelentette ki Boulad.

A közel-keletiek Európába áramlását egy kicsit máshogy érzékeltette a szerzetes. Irak, Líbia, Szíria megszagolták az olajat, és az Egyesült Államok, Franciaország, Anglia éppen ezekben az országokban kezdte el az emberi jogokat félteni, a demokráciát kiépíteni. Mindezt azzal, hogy elűzték az országok diktátorait, de ezáltal teljes káosz alakult ki, úgy, mint egy hangyabolyban, amit eltaposnak. Miért csodálkoztok akkor, ha a hangyák elindulnak és bemennek hozzátok? – kérdezte az előadó.

Boulad rámutatott, hogy Európa 380 milliós lakosságához képest egymillió menekült számszakilag nem sok, főleg ha összevetjük, hogy a három-négy milliós Libanon másfél millió szíriai migránst fogadott be. Egyiptomban is rengeteg a menekült: csak Alexandriában 35 ezren élnek. A közel-keleti menekültek sorsát Szaúd-Arábia, a gazdag és tágas ország egymaga megoldhatná, ha hazát adna a menekülteknek, akiknek a nagy része ráadásul muszlim – mondta el egy negyven éve Palesztinában élő szír barátja felvetését a szerzetes. Ám ameddig ezt a kézenfekvő megoldást nem akarják, ahogyan nem alkalmazzuk az emberi jogok chartáját, az ENSZ döntéseit és az elmúlt ötven év elhatározásait, addig máshol kell keresni a válaszokat – tette hozzá.


Henri Boulad nem gondolja, hogy a Nyugat önző lenne, de azt igen, hogy a menekültválság megoldása nemcsak az osztozásban és a jótékonyságban van, hanem abban, hogy a problémákkal szenvedőket segítsük abban, maguk vegyék kezükbe a dolgaikat. Hiszen az egykor mélyen levő Kína, India, Dél-Korea vagy Japán is talpra tudott állni, a harmadik világban is megvan az emberi tőke reménysége, ami kivezetheti a nyomorúságból. A muszlim világ kicsit különbözik ettől, a stagnálás a legnagyobb problémája, úgy érzik, túlhaladta őket a világ, ráadásul a modernitás eszméjét ők sem kerülhetik el.

A világban tapasztalható egyenlőtlenségeket Boulad atya szerint a nemzetközi törvényhozás tudná kiegyenlíteni, olyan módon, ahogy egy országon belül az adórendszerrel a gazdagok és szegények közti egyenlőséget csökkentik. Egyfajta tranzakciós adót javasol világszinten, hiszen naponta ezermilliárd dollárnyi adásvétel megy végbe a világon, ha ez után egy ezreléknyit adóznának, már naponta egymillárd dollárt lehetne a világ szegényeire fordítani. Azt azért érzékeltette az előadó, hogy nem feltétlenül a gazdagabb országok jószándéka miatt fog mindez megvalósulni, inkább a kényszer okán. Hiszen a migránsválsággal az európaiak sem foglalkoztak addig, amíg távolinak tűnt. A tévében Irgalommal vagy közönyösen szemléltétek, amikor hallottatok róla, aztán csatornát váltottatok, és átmentetek a focimeccsre vagy a divatbemutatóra, de most már a ti problémátokká vált – fogalmazott Henri Boulad.

Ha a házatokban, a nappalitokban, az étkezőtökben ott lenne egy menekült család, az problémát jelentene – folytatta kérdezve gondolatmenetét az előadó. Ráadásul Egyiptomban ha valakit befogadnak, annak joga van ott maradni bármeddig, nem fog elmenni magától. Ezért is lehet az, hogy Belgiumban azt mondják a muszlimok: ha amit mi csinálunk, nem felel meg, elmehettek, ez a mi országunk. A befogadás buktatói miatt óhatatlanul felmerül, hol van Európa toleranciaszintje. Hiszen ha valami túllépi a toleranciaszintünket, akkor betegek leszünk ugyanúgy, mintha egy kórokozó átlépi az immunitásunk küszöbét. A 380 milliós Európa tehát tényleg könnyedén be tud fogadni egymillió embert, ha nagyon szigorú szabályokat hoz a beilleszkedés érdekében: „Ha be szeretnétek illeszkedni, Isten hozott benneteket, de tanuljátok meg a nyelvünket, fogadjátok el a kultúránkat, dolgozzatok!”


Európa valójában most is bevándorlókból áll, egykori barbárok leszármazottai vagytok – emlékeztetette Boulad atya a jelenlévőket, hozzáfűzve: Európa nemcsak integrálta, de elő is mozdította e népeket. Az integráció legmeghatározóbb tényezője pedig a felemelés, a kereszténység volt. Európának újra meg kell találnia keresztény lelkét; becsületesnek kell lennie, és el kell ismernie keresztény eredetét – véli az egyiptomi jezsuita, aki szerint a kételkedő, beteg Európa nem a hajdani hitét kell, hogy újra megtalálja, hanem az evangélium hitét. Nem az intézményhez, struktúrához kell visszatérni, hanem az evangélium lelkéhez. E folyamathoz kapcsolódva ráadásul az egyháznak is változnia, fejlődnie kell. Keresztények és nem keresztények, európaiak vagy mások, mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy elgondolkozzunk önmagunkon és megváltoztassuk e világot, s ez a változás akkor kezdődik el, ha mi magunk megváltozunk – mondta Henri Boulad.

Az előadás után három rövid hozzászólás következett: Pasquale Ferrara, az Európai Egyetemek Intézményének főtitkára, Michele Zanzucchi, a Fokoláre mozgalom olaszországi Città Nuova lapjának főszerkesztője és Hegyi László, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára fűzött pár gondolatot Henri Boulad szavaihoz.


Az est házigazdája Sajgó Szabolcs jezsuita, a Párbeszéd Háza vezetője volt. A francia nyeven megtartott előadás tolmácsa Madocsai Bea volt.

Fotó: Lambert Attila

Agonás Szonja/Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Nézőpont
hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
a-magyar-katolikus-puspoki-konferencia-kozlemenye-az-olaszorszagi-foldrenges-kapcsan
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közleménye az olaszországi földrengés kapcsán

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Állandó Tanácsának augusztus 24-én kiadott közleményét olvashatják.

2016. augusztus 24. szerda
ferenc-papa-engedjuk-hogy-jezussal-egyutt-mi-is-megrenduljunk
Ferenc pápa: Engedjük, hogy Jézussal együtt mi is megrendüljünk!

A Szentatya augusztus 24-én kivételes módon nem tartott katekézist a szerdai általános kihallgatás keretében, hanem az olaszországi földrengés áldozataiért imádkozott.

2016. augusztus 24. szerda