Részesei Krisztus megváltásának... – A radi vértanúkra emlékeztek Sátoraljaújhelyen

Talán egy átlagos olvasó kevéssé ismeri a radi minorita kolostor és az ottani novícius, Iglódi Illés István vértanúságának történetét, ezért érdemes róluk néhány szót szólni.

Rad a Felső-Bodrogköz északnyugati szögletében fekszik, közel a Latorca és az Ondava folyók összefolyásához – ezt a Bodrogköz bölcsőjének is szokták nevezni. Első írásos emléke a kilencedik századból ismert Raad néven. A településnek az 1600-as években már saját temploma és plébániája volt. Amikor Briberi Melith György, a szerednyei vár ura lett a település kizárólagos birtokosa, 1637-ben négy minorita szerzetes részére kolostort alapított a településen. A környék katolikus szempontból missziós terület volt, hiszen a környéken nagyon erős volt a protestáns jelenlét. A radi minorita szerzetesek sikeresen folytatták lelkipásztori szolgálatukat, bár gyakran érték őket zaklatások. Ennek első drámai jele volt Iglódi István Illés brutális meggyilkolása.

Iglódi Illés kálvinista nemes szülök gyermekeként Rozvágyon született. Földesura, a katolikus Nyáry István gróf hatására 16 évesen katolikus hitre tért, és a gróf szolgálatába állt. Két évvel később a radi kolostorban belépett a ferences rendbe, és az István nevet vette fel. Mint magyar alkalmas volt arra, hogy a környék katolikus nemeseivel kapcsolatot alakítson ki, s tőlük alamizsnát kérjen a szerzetesek számára. Hat hónappal azután, hogy belépett a rendbe, 1639. november 6-án Klus Krizosztom atya, a radi kolostor gvárdiánja Lónyay úrnőhöz küldte István testvért. Kisgéres kálvinista falu közelében két odavalósi ember megtámadta, leszállították a lováról, és egy fához kötözték. „Tudjuk, hogy egy kálvinista fia vagy – mondták –, ha nem térsz vissza a hitünkre, megölünk. Vedd le a barátcsuhát, gyere velünk!” István testvér ezt megtagadta, mire egyikük a szablyájával rávágott a fejére, a másik elvette tőle a rózsafüzérét, és kereszt formájában a fejére vágott, majd egy késsel elvágta a szerzetes torkát.

Néhány héttel a minorita vértanú halála után Giovanni Battista Astori da Ferrara, a magyarországi konventuális ferences tartományfőnök erről szóló jelentését megküldte a Kongregációnak. A boldoggáavatási per XIV. Kelemen pápa idejében, 1773-ban indult el. Mivel a vértanúság tanúkkal nem volt bizonyítható, a hivatalos boldoggá avatás nem történhetett meg. Iglódi Istvánt nem avatták szentté vagy boldoggá – talán azért nem, mert az erdő sötétjében lezajlott támadásnak nem volt tanúja, csak a két rablógyilkos ijedt vallomása volt a bizonyíték, hogy valóban a katolikus hitéért ölték meg a ferencest. A konventuális ferences rend azonban hamar felvette mártírjai közé, és a mai napig így tiszteli. Több szerzetestársa jutott hasonló sorsra. 1639 és 1710 között többször el kellett hagyniuk a rendházat, mert az megsérült, leégett. Végül a gyakori árvizek miatt 1767-ben a Bodrog másik oldalára, a magasabb fekvésű Imregre költöztek, így a radi kolostor pusztulásnak indult.

2000 óta Iglódi Illés István és mártírtársainak megünneplésére minden év novemberében sor kerül, de év közben is érkeznek zarándokok, hogy imáikban a vértanúk segítségét kérjék.

2008-ban a radi plébános, Böőr Roland garázst akart a plébánia épülete mellé építeni. A munkálatok közben régi téglákra, kövekre bukkantak. Azóta régészek vezetésével sikerült feltárni az egykori minorita kolostort. A szentélyben sírokat is találtak, melyek közül az egyikben Iglódi István teljes csontváza feküdt, de találtak más lengyel és olasz minoritákat is, köztük több vértanú földi maradványait is. A konferencián elhangzott, hogy a sírokban feltárt csontok ünnepélyes újratemetése 2019-ben lesz Radon.

E hátteret ismerve érthetjük hát meg a sátoraljaújhelyi konferencia jelentőségét, ahol többek közt Molnár Antal, az MTA Bölcsészettudományi Központ, Történettudományi Intézet főmunkatársa, egyetemi docens és Somorjai Ádám OSB emeritus vatikáni levéltárosok tartottak előadást.

Ternyák Csaba egri érsek köszöntőjében többek közt arról beszélt, hogy már az ősegyház tagjait is sokszor érte üldöztetés, vértanúság, melyet az üdvösségtörténet folytatásának tekinthetünk. A vértanúk tanúvallomása kiegészül Isten tanúvallomásával – Jézuséhoz hasonlóan. Miközben életük árán is kitartanak Krisztus mellett, részeseivé válnak megváltásának.

Zombori István történész kiemelte annak fontosságát, hogy az 1630-as években vértanú halált szenvedett minoritákról szóló konferencia révén – amelyen egyházi méltóságok, kutatók, történészek és sok érdeklődő vesz részt – az egykor élt szerzetesek életét megismerhesse a nagy nyilvánosság is. Hozzátette, azt is nagyon fontos látni, hogy egy vallás hívői egy másik vallás hívőit saját hitbeli meggyőződésük miatt ölték meg. Mindez nem egyedi eset, hiszen évszázadokra, évezredekre visszatekintve számos hasonló tragikus példát láthatunk.

A konferencia résztvevőit a város polgármestere, Szamosvölgyi Péter is köszöntötte.

Molnár Antal történész az 1639. november 6-án történt gyilkossághoz – vértanúhalálhoz vezető utat mutatta be, ismertetve a török hódoltság utáni időket, a protestantizmus terjedését, a Pázmány Péter nevéhez fűződő rekatolizálást, a szerzetesrendek újjáéledését. Kiemelte, hogy az ország keleti része megőrizte protestáns jellegét, ezért a vértanúk földjének is lehet azt nevezni. Szólt arról is, hogy ezen a területen is voltak katolikus családok, akiknek a lelkipásztori ellátása sokszor veszélyt jelentett a papság számára. Róma döntése volt, hogy külföldi papokat, szerzeteseket küld erre a vidékre, de Róma döntött arról is, hogy 1654-ben visszavonják innen fönnhatóságukat.

A konferencián elhangzott egy Iglódi István életét bemutató előadás, valamint a minorita kolostor feltárásának számos részlete, eredménye is.

Az utolsó előadásban Somorjai Ádám OSB példákat sorolt, melyek azt bizonyítják, hogy sokszor a fontos dolgok a látható dolgok mögé rejtőznek, ezzel is bizonyítva, hogy ha valami Istentől való, az megmarad, minden más múlandó. Ilyen Iglódi Illés István mártíromsága is, mely vértanú halála után elindult a kanonizáció útján. Nem véletlen – mondta az előadó –, hogy a Vatikán egykor ötven esztendőre eltette az életszentségről szóló iratokat, mondván, ami Istentől való, az megmarad; ami embertől, az nem marad meg. Iglódi István esetében nem volt olyan tanúja a vértanúságnak, csak a két gyilkos vallomása, melyet hitelt érdemlőnek fogadott volna el Róma, ezért évszázadok után lehet az aktákat újból elővenni, a pert újrakezdeni és várni imameghallgatásokat. Somorjai Ádám OSB kiemelte, hogy a konferencia nemzetközi konferencia, hiszen két ország állampolgárainak összefogásából született; köszönetet mondott a radi plébános munkájáért, de a Kassai Egyházmegye támogatásáért, a szlovák régészek, szakemberek munkájáért is.

A konferencia végén felszólalt és köszöntötte a jelenlévőket Pásztor Zoltán, a Kassai Főegyházmegye helynöke. Mint mondta, egyházmegyéjük a vértanúk egyházmegyéje. Megemlítette a kassai vértanúkat, Boldog Salkaházi Sárát és a közelmúltban Kassán boldoggá avatott Koleszár Annát. „Ők példaképek – hangsúlyozta –, utat taposnak, melyen mi is eljuthatunk Krisztushoz.”

Fotó: Lambert Attila

Bókay László/Magyar Kurír