„Nem álláspontunk, hanem küldetésünk van” – A menekültkérdésről szerveztek szakmai napot Budapesten

2017. június 19. hétfő 21:13

Június 19-én, hétfőn a Magyar Máltai Szeretetszolgálat budapesti országos központjában szakmai találkozót tartottak a migrációs válságban segítséget nyújtó egyházak és civil szervezetek képviselőinek részvételével.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A sajtónyilvános kerekasztal-beszélgetést Győri-Dani Lajos, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke nyitotta meg, ismertetve a szervezetnek a menekültválságban végzett munkáját. Kiemelte, hogy körülbelül hatszáz önkéntes segíti a menekülteket a különböző tranzitzónákban, és jelen vannak Szerbiában is. Elmondta: a Magyar Máltai Szeretetszolgálat – egyedüliként a hazai segélyszervezetek közül – államközi szerződést kötött Szerbiával, amelynek értelmében szabadon bemehetnek a szerb menekülttáborokba. Győri-Dani Lajos kifejtette: a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Libanonban is indított egészségügyi programot, illetve terveik között szerepel egy további egészségügyi program megszervezése a szíriai Aleppóban. Ehhez a magyarországi történelmi egyházak és más felekezetek, karitatív szervezetek segítségére is számítanak. A szeretetszolgálat régióvezetője a programmal kapcsolatban elmondta, hogy egy melkita rendi kezdeményezés keretében egy Aleppó keleti részén lévő kis kórházat szeretnének újra üzembe helyezni.

Győri-Dani Lajos rövid ismertetője után Romhányi Tamás, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat kommunikációs vezetője köszöntötte a résztvevőket, majd felhívta a figyelmet a menekültek június 20-i világnapjára, amely a találkozó apropójául szolgált. Mint elmondta, olyan szervezeteket, egyházi és világi képviselőket hívtak meg a tanácskozásra, akik és amelyek az elmúlt három évben aktív szerepet vállaltak a menekültek befogadásában, megteremtve ezzel a közös párbeszéd és a tapasztalatcsere lehetőségét. Romhányi Tamás bevezetőjében Kozma Imrének, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítójának egy 2015-ös mondatát idézte fel, miszerint: „nem álláspontunk, hanem küldetésünk van”, emlékeztetve a délelőtti zárt ülés közös tapasztalatára, amelyen a kerekasztal-beszélgetésben részt vevő valamennyi szervezet képviselője egyetértett a fent idézett mondattal. Romhányi Tamás utalt arra is, hogy a héten kezdődik Kecskeméten annak az ausztriai tragédiának a tárgyalása, melynek során – 2015. augusztus 26-án – hetvenegy menekült halt meg egy zárt kamionban. Amint a beszélgetés moderátora elmondta: bár az ügynek nincsenek magyar érintettjei, mégsem tudunk kívülállók lenni. A beszélgetés fonalát elindítva kiemelte a délelőtti ülésen felmerült szempontokat a menekültekkel végzett munka során, amelynek három alapvető lépcsőfokát nevezte meg: kitért az útonlévők megsegítésére, az itt maradók integrációjára, valamint a még el nem indultak támogatására. Ennek kapcsán Zagyva Richárdhoz, a Katolikus Karitász országos igazgatóhelyetteséhez fordult azzal a kérdéssel, hogy kit tekinthetünk rászorulónak.

Zagyva Richárd elmondta, hogy a menekültkérdés kapcsán is nehezen meghatározható, hogy kit lehet rászorulónak tekinteni, és szükségszerű a tevékenységeket elkülöníteni egymástól. Így „külön kell választani a határ menti krízishelyzetek esetét, külön kell választani az integrációs programot, és külön kell választani a menekültstátuszt kapott családok esetét is” – fogalmazott a Katolikus Karitász igazgatóhelyettese. Elmondta, hogy a karitász kiemelten foglalkozik a menekültstátuszt kapott családokkal, lakhatási és egyéb problémáikon igyekszik segíteni. Az ő esetükben lehetőség van környezettanulmány készítésére és az alapos tájékozódásra is.

Győri-Dani Lajos a kérdés kapcsán utalt az útonlévők megsegítésére, azokra, akik nem szerették volna elhagyni otthonaikat – így ők mindenképpen rászorulónak tekinthetők. Asszonyok és gyermekek esetében soha nem kérdés a támogatás biztosítása – fejtette ki, majd határozottan állította: „Van néhány olyan helyzet, amiben nem kérdezzük meg, hogy rászorul-e a másik: a szomjasnak inni, az éhezőnek enni adunk, és a sebesültet bekötözzük.” Ez az első lépés, magyarázta, amelyet a második követ, a már státuszt kapott menekültek támogatása, akiknél komoly szakmai szempontok alapján kell meghatározni azt, hogy ki milyen segítségre szorul.

Solymári Dániel, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársa Szent Ágoston egy gondolatát idézte, aki a felebarát meghatározásával kapcsolatban a hozzánk legközelebb állóra gondolt, tehát egyfajta fizikai közelségre hívta fel a figyelmet. Ugyanakkor felvetette a kérdést, hogy felebarátaink közé soroljuk-e azokat is, akik esetleg nem ugyanolyan vallási meggyőződéssel rendelkeznek, mint mi.

A kérdésre Sajgó Szabolcs SJ, a Párbeszéd Háza igazgatója felelt, kiemelve, hogy a rászorultságnak sokféle formája van, amelyek közül egyet hangsúlyozott, az integrációt, az emberi közösséghez való tartozás igényét. Itt felidézte azon muszlim barátait, akik tőle kérték a keresztség szentségét.

Romhányi Tamás az itt maradó menekültcsaládok integrációjára kérdezett rá, hogy a jelenlévő szervezetek mit tudnak tenni az ő érdekükben. A kérdésre az Evangélikus Diakónia képviseletében Mészáros Attila osztotta meg gondolatait. Elmondta, többféle integrációs programot valósítanak meg, példaként egy nyíregyházi közösségről számolt be, akik két menekültcsaládot fogadtak be, biztosítva számukra a lakóhelyet. Mészáros Attila hangsúlyozta, hogy a befogadóközösség szerepe elengedhetetlen a sikeres integrációban, hiszen amíg nincs befogadókészség a többségi társadalom részéről – fogalmazott –, addig a bevándorlók beilleszkedése lehetetlen. A kis közösségek szerepéről elmondta: szerepük lehet abban is, hogy a menekültek megfelelő munkához jussanak, melynek révén hasznos tagjai lehetnek a társadalomnak, így nem eltartott helyzetbe kényszerülnek, amely sok további probléma gyökere lehet. A saját jövedelem elengedhetetlen az önállóság megteremtéséhez – fejtette ki Mészáros Attila; elmondta azt is, hogy a menekültek számára szükség lenne a jogegyenlőséget is biztosítani. Az Evangélikus Diakónia Integrációs Szolgálat referense beszámolt a Menedék Egyesület működéséről, amely a családok számára biztosít otthont, és segít a munkahelyszerzésben, valamint megemlítette az önkéntes hálózatot is, amelynek segítségével lehetőségük nyílik a nyelvoktatásra.

Romhányi Tamás a továbbiakban a nyelvoktatás kérdését vetette fel, a kihívások és tapasztalatok megosztására kérve a jelenlévőket. A Jezsuita Menekültszolgálat kapcsán Sajgó Szabolcs vette magához a szót, aki beszámolt a JMSZ programjairól, amelyeket önkéntesekkel és pedagógusokkal valósítanak meg. Ezek között megemlítette a teljesen kötetlen, játékos együttléteket, amelyek célja, hogy az önkéntesek kapcsolatot alakítsanak ki a fóti gyermektábor lakóival; de szólt a budapesti oktatásról is, amelyről bővebben Kővágó Emese számolt be.

Ezeken felnőtt menekültek vesznek részt, a munkakeresés, munkavégzés és a családi élet mellett, így nehéz összeegyeztetni a tanulást a társadalomban való helytállással – fejtette ki Kővári Emese, aki kitért a magyar oktatási rendszerbe való beilleszkedés nehézségeire is. Elmondta: ennek feltétele a magyar mint idegen nyelv oktatása. Így központi kérdésként merült fel a menekültgyerekek közösségbe való beilleszkedése: az, hogy hogyan fogadják őket az osztályban, az iskola tágabb közösségében; hogyan viszonyulnak hozzájuk a pedagógusok és a szülők. Kővári Emese megemlítette a Befogadás útján című érzékenyítő füzetet is, amely a gyerekekkel való foglalkozásokon használható, illetve azt az e-learning anyagot, amely középiskolások számára mutatja be a szíriai válságot. Kővári Emese azt is hangsúlyozta, hogy az önkéntesek bevonása mellett elengedhetetlen az iskolák támogatása, hogy fogadni tudják a gyerekeket.

Végezetül Romhányi Tamás arra kérte a jelenlévő szervezetek képviselőit, hogy röviden ismertessék a 2017-ben folyamatban lévő vagy megvalósítás előtt álló programjaikat. Elsőként Szél Alice, a Magyar Vöröskereszt nemzetközi kapcsolatokért és menekültügyért felelős munkatársa elmondta: az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) támogatásával folytatják a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal intézményeiben folytatott segítségnyújtást, amelybe beletartozik a pszichoszociális ellátás, az elsősegély-nyújtás, közösségi és egészségügyi programok szervezése, valamint a szabadidős tevékenységek megvalósítása. A továbbiakban feladatkörük az integráció elősegítésével bővül, amelynek egyik pillére egy kávézó létrehozása, amely a kölcsönös be- és elfogadást szeretné szolgálni – osztotta meg a jelenlévőkkel.

Jáky László, a káposztásmegyeri Szentháromság-plébánia képviseletében azt hangsúlyozta, hogy „van potenciál a magyar közösségekben, hogy segítsék a már státuszt kapott menekülteket”, ugyanakkor felhívta a figyelmet a szakmai segítségnyújtás szükségességére is.

Mészáros Attila az evangélikusok képviseletében azt fogalmazta meg, hogy a jövőben szeretnének valós képet tárni az evangélikus közösségek elé a menekültekről, és egyre több fiatalt megszólítani, hogy bekapcsolódjanak az általuk végzett munkába, oldva a társadalomban meggyökeresedett félelmet. 

Miklós Katalin a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal részéről hangsúlyozta, hogy az állami támogatáson túl a kiegészítő segítségnyújtás körében szeretnének továbblépni, így gyermekfoglalkozásokat és tolmácsokat biztosítanának a tranzitzónákban. Kérte a jelenlévő szervezetek képviselőit, hogy tájékoztassák a hivatalt az általuk végzett programokról a nagyobb együttműködés érdekében.

Horváth Sándor a Baptista Szeretetszolgálat részéről hangsúlyozta, hogy a Baptista Integrációs Központban folytatódik a befogadott menekültek segítése, a tranzitzónákban az Emmi segítségével a döntésre várók életét szeretnék megkönnyíteni, valamint Irakban orvosi segítségnyújtást terveznek.

Szőke Péter, a Szent Egyed közösség magyarországi vezetője elmondta: „Közösségünk sajátos hivatása szerint szeretnénk továbbra is a menekültek barátai lenni, találkozásokat szervezni, és megalapítani a Béke népei elnevezésű mozgalmat.” Szőke Péter kifejtette: a közös eszmény a béke; a menekültek nagy része lehetetlen helyzetekből, háborús övezetekből érkezik, így ők a „béke próféciájának hordozói”.

Sajgó Szabolcs megosztotta: a libanoni iskolai segítségnyújtáson túl a káld Katolikus Egyház oktatási programjában is részt tudnak majd venni.

Zagyva Richárd kitért a heti rendszerességgel megvalósuló fóti integrációs programra, a menekültstátuszt kapott családok további lakhatási ügyeinek segítésére, az egyéni ügyek intézésére, amilyen például a diplomával rendelkezők iratainak honosítási eljárása, illetve a közel-keleti egészségügyi program erősítését emelte ki.

Győri-Dani Lajos a 2017-ben megvalósítandó projektekről beszámolva elmondta, hogy tovább folytatják a tranzitzónákban végzett tevékenységeiket, és szeretnék az egészségügyi ellátás körét szélesíteni szűrővizsgálatokkal és kismama-gondozással, valamint Libanonban és Szíriában is együttműködésre törekszenek az ottani máltai szervezetekkel.

Romhányi Tamás megköszönve a jelenlévők részvételét, felhívta a figyelmet a szakmai fórum folytatására.

Fotó: Merényi Zita

Várkonyi Borbála/Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Hazai
Vezető híreink - olvasta már?
-megroppant-nadszalat-nem-tori-ossze-iz-42-3
„A megroppant nádszálat nem töri össze…” (Iz 42, 3) – levél az Alaptörvény módosításáról

Alábbiakban Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in Veritate (társadalmi kérdésekkel foglalkozó) Bizottság elnökének, az Alaptörvény hajléktalanokkal kapcsolatos részének módosítása vonatkozásában írt levelét adjuk közre.

07:01
krisztus-szeretetenek-kozvetitoi-legyetek-pap-es-diakonusszentelest-unnepeltek-vacott
Krisztus szeretetének közvetítői legyetek – Pap- és diakónusszentelést ünnepeltek Vácott

A váci székesegyházban június 16-án Beer Miklós megyéspüspök pappá szentelte Kovács Zsoltot és Torma Zsolt Joelt. Átmeneti diakónus lett Bógár Zsolt, állandó diakónus Bakos Péter, Kiss Balázs, Katona Pál, Simon Zoltán, Szakali Tibor és Ferencz Zoltán József.

2018. június 17. vasárnap