„Mi történt a II. vatikáni zsinaton?” – Könyvbemutató a Párbeszéd Házában

2015. december 7. hétfő 23:00

John W. O’Malley SJ „Mi történt a II. vatikáni zsinaton?” című kötetét mutatták be december 7-én a budapesti Párbeszéd Házában a szerző részvételével, aki a könyvbemutatóra érkezett hazánkba.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szerző mellett Bartók Tibor SJ, a Jezsuita Könyvbizottság elnöke, valamint Görföl Tibor teológus beszélt a kötetről a II. vatikáni zsinat bezárása 50. évfordulójának előestéjén.

Sajgó Szabolcs mint a Párbeszéd Háza vezetője üdvözölte a jelenlevőket ezen a régóta szervezett és előkészített eseményen; elmondta, hogy O’Malley atya Budapestről Rómába utazik tovább holnap, a zsinat zárásának ötvenéves évfordulója alkalmából rendezett konferenciára. Ezután Lukács János SJ, az est moderátora mutatta be pár szóban John W. O’Malleyt, aki jelenleg a Georgetown Egyetem oktatója, fő szakterülete a kora újkori európai katolicizmus; a most megjelent kötet a harmadik magyar nyelven kiadott műve. A Nemeshegyi Péter által fordított könyvet Görföl Tibor teológus lektorálta.

Bartók Tibor SJ beszélt a mű kiadásának előzményeiről; arról, hogyan figyelt fel O’Malley 2008-as írására; mennyire megragadta őt, ahogy a kötet betekintést enged a zsinat munkájába. Elmondta, mekkora öröm, hogy épp most jelenhet meg a mű magyarul, amikor holnap, december 8-án emlékezünk meg a zsinat lezárásának évfordulójáról, és Ferenc pápa megnyitja az irgalmasság szentévét.

Görföl Tibor arról beszélt, úgy vagyunk a II. vatikáni zsinattal, mint az egyházatyákkal: tanulmányozzuk őket, de eszünkbe sem jut, hogy ugyanazt csináljuk, mint a zsinati atyák. Mint elmondta, a kötetből látszik, hogy amerikai szerző írta, illetve hogy egyháztörténész: az egyháztörténeti perspektíva tágasságot ad, a zsinatot belehelyezi egy több évszázados folyamatba. Az „amerikaiságot” abban érezhetjük, ahogy az egyházi hatalom és a világi hatalom szempontja végighúzódik a szövegen.

Szó esik a műben a korai zsinatokról, többek között azért, hogy megértsük a II. vatikáni zsinat újdonságát, mely beleilleszkedett az egyházi tendenciákba, azonban mégis radikálisan új volt: új volt a középkori zsinatokhoz képest, de „a hosszú 19. századhoz” képest is, melynek egész fejezetet szentel a szerző. Görföl Tibor kiemelte a II. világháború utáni éveket, a hidegháború jellegzetes világát, problémakörét – Magyarországon újszerű módon ebben is elhelyezi O’Malley a zsinatot. Az amerikai, a közéletiség iránt érdeklődő katolicizmus nálunk kevéssé ismert szempontjait is megismerhetjük a kötetből, mely számunkra szinte ismeretlen világot jelent.

A mű nemcsak a dokumentumokra reflektál, hanem rávilágít három alapkérdésre is, melyek végig ott húzódtak a zsinat hátterében. Mennyiben legitimek, védhetők a változások az egyházban? Mi a kapcsolat az egyházon belül központ és periféria között? Milyen stílusban gyakorolható a hatalom az egyházban?

Mint Görföl Tibor hangsúlyozta, a könyv java része olvasmányos; történéseket beszél el kronológiai sorrendben; bemutatja a zsinati atyák „szekértáborait”, csoportosulásait, illetve hogy melyik csoport melyik római kávéházban gyülekezett; a szereplők gazdag skáláját vonultatja fel.

A szakirodalmon belül O’Malley atya művét kiemeli többek között az, hogy bátran, határozottan állást foglal a felmerülő kérdésekben; valamint hogy nem „dokumentumalapú” – nem kizárólag a szövegek belső világát tárja elénk, nem kommentár.

Görföl Tibor megjegyezte, hogy Magyarországon szinte ismeretlenek azok a teológusok, akik a zsinatban kulcsfontosságú szerepet játszottak; Karl Rahnert kivéve alig vannak, illetve nincsenek lefordítva a műveik. O’Malley atya könyvének publikálása ezért is olyan nagy jelentőségű; megnyithatja leszűkült tekintetünket a világegyházra.

Végül idézte Karl Gabriel vallásszociológust, aki szerint egy ennyi feszültséget magában egyesítő intézmény, mint a katolikus egyház, nem maradhatna fönn – és mégis, mindennel dacolva, az egyház nem szűnt meg mindezidáig.


Az est következő részében John W. O’Malley tartott előadást, melynek elején arról mesélt, hogy épp Rómában tanult a II. vatikáni zsinat idején, szállása közelében zajlott a zsinat. Viterbói Egidiusszal foglalkozott éppen, és fölmerült benne a kérdés: vajon mi a kapcsolat a trentói (tridenti) zsinat és az éppen zajló zsinat között? Ám akkor még nem sejtette, milyen sokat fog majd később a II. Vatikánummal foglalkozni. Sok évvel később úgy érezte, senki nem írta meg, valójában mi is történt a II. vatikáni zsinaton – így született ez a kötet, melynek alapelve, hogy a zsinat előtti és a zsinat utáni összefüggésekre is szükség van; melyben bemutatja, mennyiben és miben különbözik a korábbi zsinatoktól (nem csak a létszámban, bár abban is: míg a trentói zsinaton harminc körüli volt a résztvevők száma, a II. vatikáni zsinaton kétezer körül).

Alaptémák, melyek számunkra már természetesnek tűnnek, akkora vitákat váltottak ki a zsinaton, hogy majdnem levették őket a napirendről – ilyen volt például a vallásszabadság kérdése.

O’Malley hangsúlyozta, nem lehet a 19. század nélkül megérteni a zsinatot. A francia forradalom után óriási változáson ment át a világ, a társadalom alapjai változtak meg, ami természetesen az egyházra is hatott. Azonban a 19. század folyamán nem tudta ezt jól kezelni az erősen központosított, monarchikus természetű egyház; ellenségesen viszonyult a modern világhoz. Az elmozdulás első jele volt Leó pápa Rerum Novarum enciklikája, melyben a munkások védelmében, többek között igazságos bérezésük érdekében emelt szót (1891).

Az előzmények ismeretében érthető, hogy sokakat meglepett XXIII. János pápa döntése a zsinat megnyitásáról. A tanácskozások során hamar egyértelművé vált, hogy vertikális rendelkezések helyett horizontális lépések kellenek. Egyre többször hangzottak el a „párbeszéd”, „kölcsönösség”, „fivérek és nővérek”, „barátság” szavak; végül a többség a kollegialitás tana mellé állt.


A szerző egyik módszertani elve, hogy figyelembe kell venni a zsinat új nyelvi stílusát; nem díszítmény a stílus, hanem benne – az új, lelkipásztori stílusban – nyilvánul meg az egyház. XXIII. János kifejezetten kérte, hogy a zsinat során kerüljék el az ítélkező jellegű nyilatkozatok kibocsátását. Tiltások helyett a követendő példákra került a hangsúly; a lelkiismeret és az életszentség központi szerepet kapott. Az egyházat a korábbi „fegyőr” és „házőrző” szerepkör helyett – fogalmazott O’Malley atya – gondoskodó, gyengéd anyaként szerették volna a hívek elé állítani.

Végül O’Malley atya a zsinat mai erejéről beszélt; arról, hogy Ferenc pápa milyen mélyen értette meg a zsinat tanítását, hogyan valósította meg azt már Buenos Aires-i érsek korában is. Beszélt Bergoglio érsek protestáns barátairól és a Skorka rabbihoz fűződő mély barátságáról. Elmondta, ő maga egy munkaebéden találkozott egyszer Abraham Skorkával, tőle tudta meg, milyen sűrűn beszél telefonon Ferenc pápával. O’Malley úgy látja, előny, hogy a Szentatya nem vett részt a zsinaton, mert akik ott voltak, azok folytatták a zsinat küzdelmeit később is.

Ferenc pápa „együtt szeretne haladni” az egyházban, ennek eszköze a szinodalitás, ennek révén telik meg élettel az „Isten népe” fogalom. A II. vatikáni zsinat által meghatározott irányba halad, vagyis úgy akarja megmutatni az egyházat, mint szerető anyát – aki gyengéd, aki bekötözi a sebeket. Az irgalmasság szentévében is ennek kell megnyilatkoznia.

O’Malley atya előadása után Lukács János megemlítette, úgy látja, a zsinat a kreativitás hatalmas terét nyitotta meg számunkra. Ezután megadta a lehetőséget kérdések feltevésére – az első Kocsis Fülöp metropolitától érkezett. Fülöp atya elmondta, mennyire megérintette Rómában a szinodalitás szellemisége, majd a szinodalitás és centralizáció viszonyáról kérdezte a mű szerzőjét. O’Malley atya elmondta, a centralizáció bonyolult, a politikával összefonódó folyamatában a 11. század, Gergely pápa uralkodása jelentette a fordulópontot, ettől kezdve a szinodalitás egyre inkább háttérbe szorult.


A könyvbemutató lezárásaképp Sajgó Szabolcs a magyar jezsuitákhoz fűződő szálakról kérdezte a szerzőt, aki elmondta, mennyire hálás Lukács Lászlónak, akinek biztatására kezdett a Jézus Társasága történetével foglalkozni annak idején Rómában; amellett barátság fűzi Őrsy László jezsuitához, akivel egy rendházban él.

Fotó: Thaler Tamás

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Hazai
Vezető híreink - olvasta már?
ferenc-papa-sajtotajekoztatoja-repulon-ormeny-utjarol-hazafele
Ferenc pápa sajtótájékoztatója a repülőn örményországi útjáról hazafelé

Június 26-án este a repülőgépen, amelyen Jerevánból hazatért Rómába, szokásához híven ismét elbeszélgetett az újságírókkal.

08:55
maria-maraton-amikor-csak-szived-visz-elore
Mária Maraton: Amikor csak a szíved visz előre

A Mariazellt és Csíksomlyót összekötő Mária Maraton kerékpárosai és futói 23 napra tervezett 1300 kilométeres útjuk 10. napján haladták át Budapesten. Erdő Péter bíboros áldásával indultak tovább céljuk felé, aki azért imádkozott, hogy teljesüljenek a maratonista zarándokok felajánlott kérései.

2016. június 27. hétfő