„Nem álláspontunk, hanem küldetésünk van” – A menekültkérdésről szerveztek szakmai napot Budapesten

2017. június 19. hétfő 21:13

Június 19-én, hétfőn a Magyar Máltai Szeretetszolgálat budapesti országos központjában szakmai találkozót tartottak a migrációs válságban segítséget nyújtó egyházak és civil szervezetek képviselőinek részvételével.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A sajtónyilvános kerekasztal-beszélgetést Győri-Dani Lajos, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke nyitotta meg, ismertetve a szervezetnek a menekültválságban végzett munkáját. Kiemelte, hogy körülbelül hatszáz önkéntes segíti a menekülteket a különböző tranzitzónákban, és jelen vannak Szerbiában is. Elmondta: a Magyar Máltai Szeretetszolgálat – egyedüliként a hazai segélyszervezetek közül – államközi szerződést kötött Szerbiával, amelynek értelmében szabadon bemehetnek a szerb menekülttáborokba. Győri-Dani Lajos kifejtette: a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Libanonban is indított egészségügyi programot, illetve terveik között szerepel egy további egészségügyi program megszervezése a szíriai Aleppóban. Ehhez a magyarországi történelmi egyházak és más felekezetek, karitatív szervezetek segítségére is számítanak. A szeretetszolgálat régióvezetője a programmal kapcsolatban elmondta, hogy egy melkita rendi kezdeményezés keretében egy Aleppó keleti részén lévő kis kórházat szeretnének újra üzembe helyezni.

Győri-Dani Lajos rövid ismertetője után Romhányi Tamás, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat kommunikációs vezetője köszöntötte a résztvevőket, majd felhívta a figyelmet a menekültek június 20-i világnapjára, amely a találkozó apropójául szolgált. Mint elmondta, olyan szervezeteket, egyházi és világi képviselőket hívtak meg a tanácskozásra, akik és amelyek az elmúlt három évben aktív szerepet vállaltak a menekültek befogadásában, megteremtve ezzel a közös párbeszéd és a tapasztalatcsere lehetőségét. Romhányi Tamás bevezetőjében Kozma Imrének, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítójának egy 2015-ös mondatát idézte fel, miszerint: „nem álláspontunk, hanem küldetésünk van”, emlékeztetve a délelőtti zárt ülés közös tapasztalatára, amelyen a kerekasztal-beszélgetésben részt vevő valamennyi szervezet képviselője egyetértett a fent idézett mondattal. Romhányi Tamás utalt arra is, hogy a héten kezdődik Kecskeméten annak az ausztriai tragédiának a tárgyalása, melynek során – 2015. augusztus 26-án – hetvenegy menekült halt meg egy zárt kamionban. Amint a beszélgetés moderátora elmondta: bár az ügynek nincsenek magyar érintettjei, mégsem tudunk kívülállók lenni. A beszélgetés fonalát elindítva kiemelte a délelőtti ülésen felmerült szempontokat a menekültekkel végzett munka során, amelynek három alapvető lépcsőfokát nevezte meg: kitért az útonlévők megsegítésére, az itt maradók integrációjára, valamint a még el nem indultak támogatására. Ennek kapcsán Zagyva Richárdhoz, a Katolikus Karitász országos igazgatóhelyetteséhez fordult azzal a kérdéssel, hogy kit tekinthetünk rászorulónak.

Zagyva Richárd elmondta, hogy a menekültkérdés kapcsán is nehezen meghatározható, hogy kit lehet rászorulónak tekinteni, és szükségszerű a tevékenységeket elkülöníteni egymástól. Így „külön kell választani a határ menti krízishelyzetek esetét, külön kell választani az integrációs programot, és külön kell választani a menekültstátuszt kapott családok esetét is” – fogalmazott a Katolikus Karitász igazgatóhelyettese. Elmondta, hogy a karitász kiemelten foglalkozik a menekültstátuszt kapott családokkal, lakhatási és egyéb problémáikon igyekszik segíteni. Az ő esetükben lehetőség van környezettanulmány készítésére és az alapos tájékozódásra is.

Győri-Dani Lajos a kérdés kapcsán utalt az útonlévők megsegítésére, azokra, akik nem szerették volna elhagyni otthonaikat – így ők mindenképpen rászorulónak tekinthetők. Asszonyok és gyermekek esetében soha nem kérdés a támogatás biztosítása – fejtette ki, majd határozottan állította: „Van néhány olyan helyzet, amiben nem kérdezzük meg, hogy rászorul-e a másik: a szomjasnak inni, az éhezőnek enni adunk, és a sebesültet bekötözzük.” Ez az első lépés, magyarázta, amelyet a második követ, a már státuszt kapott menekültek támogatása, akiknél komoly szakmai szempontok alapján kell meghatározni azt, hogy ki milyen segítségre szorul.

Solymári Dániel, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársa Szent Ágoston egy gondolatát idézte, aki a felebarát meghatározásával kapcsolatban a hozzánk legközelebb állóra gondolt, tehát egyfajta fizikai közelségre hívta fel a figyelmet. Ugyanakkor felvetette a kérdést, hogy felebarátaink közé soroljuk-e azokat is, akik esetleg nem ugyanolyan vallási meggyőződéssel rendelkeznek, mint mi.

A kérdésre Sajgó Szabolcs SJ, a Párbeszéd Háza igazgatója felelt, kiemelve, hogy a rászorultságnak sokféle formája van, amelyek közül egyet hangsúlyozott, az integrációt, az emberi közösséghez való tartozás igényét. Itt felidézte azon muszlim barátait, akik tőle kérték a keresztség szentségét.

Romhányi Tamás az itt maradó menekültcsaládok integrációjára kérdezett rá, hogy a jelenlévő szervezetek mit tudnak tenni az ő érdekükben. A kérdésre az Evangélikus Diakónia képviseletében Mészáros Attila osztotta meg gondolatait. Elmondta, többféle integrációs programot valósítanak meg, példaként egy nyíregyházi közösségről számolt be, akik két menekültcsaládot fogadtak be, biztosítva számukra a lakóhelyet. Mészáros Attila hangsúlyozta, hogy a befogadóközösség szerepe elengedhetetlen a sikeres integrációban, hiszen amíg nincs befogadókészség a többségi társadalom részéről – fogalmazott –, addig a bevándorlók beilleszkedése lehetetlen. A kis közösségek szerepéről elmondta: szerepük lehet abban is, hogy a menekültek megfelelő munkához jussanak, melynek révén hasznos tagjai lehetnek a társadalomnak, így nem eltartott helyzetbe kényszerülnek, amely sok további probléma gyökere lehet. A saját jövedelem elengedhetetlen az önállóság megteremtéséhez – fejtette ki Mészáros Attila; elmondta azt is, hogy a menekültek számára szükség lenne a jogegyenlőséget is biztosítani. Az Evangélikus Diakónia Integrációs Szolgálat referense beszámolt a Menedék Egyesület működéséről, amely a családok számára biztosít otthont, és segít a munkahelyszerzésben, valamint megemlítette az önkéntes hálózatot is, amelynek segítségével lehetőségük nyílik a nyelvoktatásra.

Romhányi Tamás a továbbiakban a nyelvoktatás kérdését vetette fel, a kihívások és tapasztalatok megosztására kérve a jelenlévőket. A Jezsuita Menekültszolgálat kapcsán Sajgó Szabolcs vette magához a szót, aki beszámolt a JMSZ programjairól, amelyeket önkéntesekkel és pedagógusokkal valósítanak meg. Ezek között megemlítette a teljesen kötetlen, játékos együttléteket, amelyek célja, hogy az önkéntesek kapcsolatot alakítsanak ki a fóti gyermektábor lakóival; de szólt a budapesti oktatásról is, amelyről bővebben Kővári Emese számolt be.

Ezeken felnőtt menekültek vesznek részt, a munkakeresés, munkavégzés és a családi élet mellett, így nehéz összeegyeztetni a tanulást a társadalomban való helytállással – fejtette ki Kővári Emese, aki kitért a magyar oktatási rendszerbe való beilleszkedés nehézségeire is. Elmondta: ennek feltétele a magyar mint idegen nyelv oktatása. Így központi kérdésként merült fel a menekültgyerekek közösségbe való beilleszkedése: az, hogy hogyan fogadják őket az osztályban, az iskola tágabb közösségében; hogyan viszonyulnak hozzájuk a pedagógusok és a szülők. Kővári Emese megemlítette a Befogadás útján című érzékenyítő füzetet is, amely a gyerekekkel való foglalkozásokon használható, illetve azt az e-learning anyagot, amely középiskolások számára mutatja be a szíriai válságot. Kővári Emese azt is hangsúlyozta, hogy az önkéntesek bevonása mellett elengedhetetlen az iskolák támogatása, hogy fogadni tudják a gyerekeket.

Végezetül Romhányi Tamás arra kérte a jelenlévő szervezetek képviselőit, hogy röviden ismertessék a 2017-ben folyamatban lévő vagy megvalósítás előtt álló programjaikat. Elsőként Szél Alice, a Magyar Vöröskereszt nemzetközi kapcsolatokért és menekültügyért felelős munkatársa elmondta: az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) támogatásával folytatják a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal intézményeiben folytatott segítségnyújtást, amelybe beletartozik a pszichoszociális ellátás, az elsősegély-nyújtás, közösségi és egészségügyi programok szervezése, valamint a szabadidős tevékenységek megvalósítása. A továbbiakban feladatkörük az integráció elősegítésével bővül, amelynek egyik pillére egy kávézó létrehozása, amely a kölcsönös be- és elfogadást szeretné szolgálni – osztotta meg a jelenlévőkkel.

Jáky László, a káposztásmegyeri Szentháromság-plébánia képviseletében azt hangsúlyozta, hogy „van potenciál a magyar közösségekben, hogy segítsék a már státuszt kapott menekülteket”, ugyanakkor felhívta a figyelmet a szakmai segítségnyújtás szükségességére is.

Mészáros Attila az evangélikusok képviseletében azt fogalmazta meg, hogy a jövőben szeretnének valós képet tárni az evangélikus közösségek elé a menekültekről, és egyre több fiatalt megszólítani, hogy bekapcsolódjanak az általuk végzett munkába, oldva a társadalomban meggyökeresedett félelmet. 

Miklós Katalin a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal részéről hangsúlyozta, hogy az állami támogatáson túl a kiegészítő segítségnyújtás körében szeretnének továbblépni, így gyermekfoglalkozásokat és tolmácsokat biztosítanának a tranzitzónákban. Kérte a jelenlévő szervezetek képviselőit, hogy tájékoztassák a hivatalt az általuk végzett programokról a nagyobb együttműködés érdekében.

Horváth Sándor a Baptista Szeretetszolgálat részéről hangsúlyozta, hogy a Baptista Integrációs Központban folytatódik a befogadott menekültek segítése, a tranzitzónákban az Emmi segítségével a döntésre várók életét szeretnék megkönnyíteni, valamint Irakban orvosi segítségnyújtást terveznek.

Szőke Péter, a Szent Egyed közösség magyarországi vezetője elmondta: „Közösségünk sajátos hivatása szerint szeretnénk továbbra is a menekültek barátai lenni, találkozásokat szervezni, és megalapítani a Béke népei elnevezésű mozgalmat.” Szőke Péter kifejtette: a közös eszmény a béke; a menekültek nagy része lehetetlen helyzetekből, háborús övezetekből érkezik, így ők a „béke próféciájának hordozói”.

Sajgó Szabolcs megosztotta: a libanoni iskolai segítségnyújtáson túl a káld Katolikus Egyház oktatási programjában is részt tudnak majd venni.

Zagyva Richárd kitért a heti rendszerességgel megvalósuló fóti integrációs programra, a menekültstátuszt kapott családok további lakhatási ügyeinek segítésére, az egyéni ügyek intézésére, amilyen például a diplomával rendelkezők iratainak honosítási eljárása, illetve a közel-keleti egészségügyi program erősítését emelte ki.

Győri-Dani Lajos a 2017-ben megvalósítandó projektekről beszámolva elmondta, hogy tovább folytatják a tranzitzónákban végzett tevékenységeiket, és szeretnék az egészségügyi ellátás körét szélesíteni szűrővizsgálatokkal és kismama-gondozással, valamint Libanonban és Szíriában is együttműködésre törekszenek az ottani máltai szervezetekkel.

Romhányi Tamás megköszönve a jelenlévők részvételét, felhívta a figyelmet a szakmai fórum folytatására.

Fotó: Merényi Zita

Várkonyi Borbála/Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Hazai
Vezető híreink - olvasta már?
laszlo-kiralyt-nepunk-aldja-eloesti-vesperast-imadkoztak-gyori-dunakapu-teren
László királyt népünk áldja: Előesti vesperást imádkoztak a győri Dunakapu téren

Veres András győri megyéspüspök vezetésével imádkoztak előesti vesperást a Dunakapu téren felállított szabadtéri színpadon Győrben június 26-án, a Szent László-napok keretében.

2017. június 26. hétfő
-legyunk-az-ur-elofutarai-ternyak-csaba-matrafureden-keresztelo-szent-janos-unnepen
„Legyünk az Úr előfutárai!” – Ternyák Csaba Mátrafüreden, Keresztelő Szent János ünnepén

Az 1710–13-as pestisjárvány emlékét felidéző mátrafüredi Bene-búcsún június 25-én Ternyák Csaba egri érsek megáldotta a 250 éves, nemrég felújított Keresztelő Szent János-kápolnát.

2017. június 26. hétfő