Ikonosztázion-megáldás a debrecen-csapókerti görögkatolikus templomban

A debreceni görögkatolikus templom ikonosztázionjának megáldását hároméves intenzív munka előzte meg. Állványát több hónapi tervezés után majdnem két év alatt alkotta meg Gergely József fafaragó mester, és hasonló ideig tartott Monostory Viktóriának az ikonok megfestése. A most megáldott ikonosztázion 53 különböző méretű aranyozott képből áll.

A keresztényüldözések elmúltával az első templomokban eleinte lépcsővel választották el a legszentebb helyet a hívek számára fenntartott helytől. Későbbiekben ezt egy korlát is hangsúlyosabbá tette, amelyre évek múltával fára festett „szentképeket”, ikonokat helyeztek. Az ikonok az Üdvözítő Úr Jézust, az Istenszülő Szűz Máriát, életük fontosabb eseményeit és szenteket ábrázolhatnak. Az ikonosztázion, amely szentképekből álló egyházművészi program, évszázadok alatt alakult ki a bizánci egyházban. A magyarországi görögkatolikusoknál leginkább a szláv egyházi építészeti hagyományoknak megfelelő ikonosztáz terjedt el. Ez rögzíti a struktúrát és a szent rendet, de a díszítésben természetesen meghagyja a művészi szabadságot.

Az ikonfestészet szerepe kiemelkedő, hiszen az esztétikai szemponton túl az emberi természet is igényli a képi megjelenítést. Pavel Florenszkij ortodox teológus erről így fogalmazott Az ikonosztáz című híres munkájában: az ember kétféleképpen képes információt szerezni és tárolni. Részben szavak és fogalmak által, másrészt a vizuálisan érzékelt képeknek az emlékezetünkben őrzött lenyomata által. Az Üdvözítőnk életében megtörtént kinyilatkoztatás hozzánk két kivételes módon, csatornán érkezik: egyrészt verbálisan a Biblia és az igehirdetés szavain, másrészt az egyházművészet és az ikonfestészet képein keresztül.

Kocsis Fülöp érsek-metropolita szentbeszédében elmondta: „Jézussal, Jézustól indul minden. Akárcsak az apostolok, mi is találkozhatunk Jézussal, élő kapcsolatunk lehet vele, mi is tanúságot tehetünk, hogy mit jelent számunkra Jézus. Mi is apostolokká válhatunk; többet mondok: mi is vértanúkká válhatunk; és még többet mondok: szentekké válhatunk, ha az ő történetüket továbbírjuk, ha a magunk történetével kiegészítjük, továbbvisszük. Ennek a történetnek mi is részei vagyunk.”

A főpásztor így folytatta: „Azért is fontos erről beszélni itt a csapókerti templomban, mert ezek a szentek, akikről beszélünk, akikről az evangéliumban olvasunk, ma és mától láthatóvá váltak számunkra, közel kétszáz alak látható ezen az ikonosztázon. Ábrázolják számunkra, hogy Isten a magasságbeli trónon nem egyedül ücsörög, hanem körbeveszik rokonai, édesanyja, követői… egy nagy családot alkotva töltik be az Isten országát. Ez a történet folytatódik, ennek mi is szereplői vagyunk.”

A metropolita hozzátette: „Kicsi a valószínűsége, hogy valamelyikünkről ikon készüljön, s az fölkerüljön az ikonosztázionra. De nem is oda, hanem az Isten országába törekszünk. Ez a képfal azt is megmutatja, milyen gazdag az Isten országa, milyen gyönyörű az Isten családja. Ezzel a szemlélettel kell nézni az egyházunkat, az ikonosztázt, a templomot, a közösséget. Ennek a szemléletnek ma sokkal nagyobb szerep jut, mint eddig gondoltuk. Ma, amikor megpróbálják a családot támadni, a férfi és a nő csodálatos kapcsolatát nevetségessé tenni, amikor bele akarnak szólni a gyermekek nevelésébe, amikor tudatosan szét akarják verni a házasságokat, akkor nekünk tanúságot kell tenni, hogy milyen fontos a család. Nem más, mint az Isten családjának földi mása.”

Kocsis Fülöp végezetül úgy fogalmazott: boldogok a csapókertiek, akik mától fogva ezt már láthatják. Előttük a kép, hogy hová is hív minket az Isten. „Emlékeztessen minket, hogy milyen nagy családba tartozunk! Adjon bátorságot arra, hogy ha kell, akkor erről tanúságot tegyünk!” – zárta szentbeszédét az érsek-metropolita.

Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye; Nyíregyházi Egyházmegye; Dehir.hu

Magyar Kurír