Közös otthonunk a teremtett világ – konferencia a Laudato si’ enciklikáról a Parlamentben

2015. szeptember 29. kedd 20:51

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in Veritate Bizottsága a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanáccsal együttműködésben „Közös otthonunk a teremtett világ” címmel, egyházi és politikai vezetők részvételével konferenciát rendezett szeptember 29-én az Országház felsőházi termében.



KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Ferenc pápa júniusban jelentette meg enciklikáját a teremtett világ iránti felelősségről Laudato si’ (Áldott légy!) címmel. A konferencián, melynek előadói a pápai körlevél üzenetét, helyzetértékelését és javaslatait vizsgálták, részt vett Erdő Péter bíboros, Veres András püspök, az MKPK elnöke, Alberto Bottari de Castello pápai nuncius, Székely János püspök, az MKPK Caritas in Veritate Bizottságának elnöke, Áder János köztársasági elnök, Kövér László házelnök, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, az MKPK megjelent tagjai, a közélet képviselői.


Székely János püspök, az MKPK Caritas in Veritate Bizottságának elnöke köszöntötte a konferencián jelen lévőket. Az enciklika alapgondolatával nyitotta meg a tanácskozást: a természet könyve egy és oszthatatlan, összetartozó részei akkor válnak egységgé, ha az ember sejteni kezdi az egész lét értelmét, okát, célját. Felhívta a figyelmet arra, hogy nem szabad csupán gazdasági mutatókkal mérni a fejlődést. Az emberi fejlődés sokszor a környezet pusztításával, mások elszegényedésével jár együtt: a piaci logika a legvédtelenebbeknek, a szegényeknek és a természetnek árt.

Székely János kifejezte örömét, amiért politika, tudomány és egyház hangja együtt szólal meg a Parlamentben. Reményre és örömre ad okot, hogy sokan érzik a kérdés súlyát. Azt kívánta, legyen a konferencia olyan pillanat, amikor meghallják a föld és a szegények hangját, képesek lesznek az emberhez méltó fejlődési utat egyengetni.


Ferenc pápa Pietro Parolin bíboros államtitkár által üzenetet küldött a parlamenti tanácskozásra. Levelét Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius olaszul, Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke, a levél címzettje pedig magyarul olvasta fel.

S.E.R. Veres András szombathelyi megyéspüspök, az MKPK elnöke részére

Őszentsége, Ferenc pápa szívélyes üdvözletét küldi Önnek, Excellenciás Áder János köztársasági elnök Úrnak és a „Közös otthonunk a teremtett világ” konferencia minden résztvevőjének, amelyet 2015. szeptember 29-én tartanak Budapesten.

Nagyra értékeli a fáradozást, amellyel a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas in Veritate Bizottsága megszervezte ezt a fontos eseményt.

Őszentsége imádkozik azért, hogy ez a kezdeményezés bátorítsa a magyar társadalom minden tagját, „hogy a legjobb gyakorlatokat támogassák, ösztönözzék az új utakat kereső kreativitást, és előmozdítsák a személyes és kollektív kezdeményezéseket.” (Laudato si’, 177) Ily módon nemcsak Magyarország javát segítik elő, hanem a nemzetközi közösség javát is, a szolidaritás és a közjó melletti elköteleződés példáját mutatva.

Ezekkel a gondolatokkal Ferenc pápa készségesen küldi apostoli áldását mint a bölcsesség és az erő zálogát a konferencia minden résztvevőjére.

Pietro Parolin bíboros államtitkár


Hölvényi György európai parlamenti képviselő megköszönte Áder János államelnök és a katolikus egyház vezetői elkötelezettségét a teremtésvédelem globális kérdésköre iránt. „A föld védelemre szoruló környezet” – idézte Ferenc pápát. Hangsúlyozta az enciklika történelmi jelentőségét: a pápa megmutatja, hogy a személyes felelősség és a cselekvés összhangja felborult, helyre kell állítani.


Kövér László, a Magyar Országgyűlés és a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács elnöke szerint a természet rendje nem tartható fenn a társadalom rendje nélkül. A természeti rend záloga az emberi felelősség; az önmagunk iránti, elődeink és utódaink iránti felelősség az emberi erkölcsből fakad. Kiemelte, hogy akik az emberek erkölcseit, illetve az ezeket meghatározó közösség – azaz családi, hitbéli, nemzeti – önazonosságát rombolják, azok a környezetet és a természetet is rombolják.

Hozzátette: a társadalmi rend alapintézménye az állam. Akik erőfölényükkel visszaélve saját egyoldalú, vélt vagy valós hasznukra az államokat akár a demokrácia, a szabadság és az emberi jogok, akár valamely embercsoport vagy eszme, vallás totális uralma nevében szétrombolják, azok káoszba taszítják a társadalmakat, káoszba sodorják az emberiséget. Szerinte ennek ma számos tünetét látni a Közel-Keletről Európába tartó népvándorlás, a felhalmozott adóssághegyek súlya alatt összeomló kormányzatok, a polgárháborúk vagy a kiskirályként uralkodó drog- és más maffiák formájában. Kövér László rámutatott: a rend igazi alapja nem valamilyen absztrakt, filozófiai igazság, hanem az elfogadás, az elköteleződés, a kölcsönös felelősségvállalás. 


Áder János köztársasági elnök beszédében kiemelte: a klímaváltozás tagadása, a közömbösség és a piac mindenhatóságába vetett hit egyaránt tévút. „Csak magunknak tehetünk szemrehányást, ha a környezet védelmében cselekvők erőfeszítéseit romantikus álmodozók által okozott kellemetlenségnek vagy leküzdendő akadálynak tekintjük” – mondta.

Ferenc pápa legújabb enciklikájáról szólva kiemelte: arra hívja fel a figyelmet, hogy a növekedést és fejlődést éppúgy nem lehet a biztonság feláldozásával, bolygónk kisemmizésével elérni, ahogy valódi békét sem nyerhetünk háború által. Nem mindegy, hogy a fejlődésnek mennyi az ára és mi az eszköze – fejtette ki az államfő, aki szerint a pápai megnyilatkozás hozzásegít minket, hogy áltudományos okoskodás helyett komoly és célratörő legyen a párbeszéd, amit a légszennyezés, a hőmérséklet emelkedése vagy a tengerek savasodása terén a közéletben folytatnak. A biztatás világos: a látszólagos és felületes döntések helyett meg kell győzni a kétkedőket, szólni kell a közömbösökhöz – tette hozzá. Amin mi magunk nem tudunk változtatni, annak megtételét ki kell kényszeríteni azoktól, akiknek hatalmában áll – emelte ki.

A természet megóvása, a környezet védelme mindannyiunk ügye, feladata és felelőssége. Nem azért, mert mindenki egyformán ért hozzá, hanem azért, mert mindenkit egyformán érint – fogalmazott az államfő. Áder János kiemelte: a pápai enciklika közös otthonunkról, a környezetről mint „közjóról” szól: „Osztozunk a gondokon: először is a globális összefüggések miatt. Légkörünk közös. Vizeink egymásba folynak. A környezetkárosító jelenségek hatásai nem ismernek országhatárokat… De osztozunk nemcsak a kontinenseken átívelő következményekben, hanem az egyetemes emberi szolidaritás révén is. A környezet védelme, az ökológiai katasztrófa megakadályozása, a klímaváltozás feltartóztatása – bárhogy is szeretnék a cinikusok így beállítani – nem pusztán néhány kihaló növény- és állatfajról, hanem az emberiség megmentéséről szól” – hangsúlyozta Áder János.

Az államfő idézte a pápai körlevelet, miszerint „elfelejtkezünk arról, hogy mi magunk is föld vagyunk. Testünket a bolygó elemei alkotják, annak levegőjét lélegezzük be, annak vize éltet és frissít fel bennünket”. A föld nem a birtokunk, és most bajban van. A baj nem rajtunk kívül álló okok miatt történt, a baj okozói mi magunk vagyunk – figyelmeztetett. Kitért arra is, hogy az otthonok nemcsak ostromlott várként jelennek meg az új pápai enciklikában. Az otthon az a hely, ahol még meg lehet nyerni a csatát, ahol még jóra fordulhat minden, az otthon az első védvonal. Közös felelősségünkben a család a jó döntések forrása lehet – mutatott rá. Áder János úgy fogalmazott: a pápa szókimondása olyan jótétetmény, mint egy őszinte beszélgetés. Cselekedni hívja az egész világot, és szól minden emberhez – hangsúlyozta, és arra kérte az egyház vezetőit és papjait, hogy az útmutatás szellemében folytassák ezeket a beszélgetéseket közösségeikben. 

Erdő Péter bíboros konferencián elmondott beszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük:

„Az egek ege az Úré, a földet pedig az emberek fiainak adta” – olvassuk a 115. (113b) zsoltárban (Zsolt 115,16). A Biblia világképe szerint Isten a teremtés művének keretében alkotta meg az embert mint a teremtés koronáját. Saját képmására teremtette őt. „Férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket … (és így) szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.” (Ter 1,27–28) A föld rábízása az emberre szorosan összefügg azzal a kijelentéssel, hogy az ember Isten képmása. Innen ered a hivatása, hogy bölcsen, szeretettel uralkodjék, ne pedig zsarnokoskodjék az egész természet felett. Eszerint az ember a természet felett csak Isten akaratától való függésben uralkodhat, vagyis az embert kötelezi az erkölcsi rend a teremtett világ egészéhez való viszonyában.

Erre utal a zsoltár fent idézett mondata. De a zsoltáros tapasztalatában elevenen élnek az önző, a romboló, a kártékony emberi magatartás példái is. Hiszen a bűnbeesés történetében már megjelenik a feszültség is az ember és a környezete között, megjelenik az elkeseredett küszködés a természettel, mert gyakran „tövist és bojtorjánt terem a föld”, és az embernek szinte az arca verejtékével kell kicsikarnia a környezetéből a saját megélhetését.


Ennek a gyakran keserű küszködésnek a jelenségeit a legújabb pápai enciklika is felsorolja. Beszél elsősorban a pénz világához kötött technológiáról, amely a környezetet súlyosan fenyegeti (LS 20). Szól arról, hogy gyakran az ember tevékenységének a következménye a klímaváltozás, ami sokszor a vízkészlet kimerülésével, a biodiverzitás csökkenésével jár, és tömeges elvándorlást okoz (LS 25). Ugyancsak aggasztó következmény a városok szabályozatlan és mértéktelen növekedése (LS 44). Mindezek a jelenségek sokszor a tanácstalan küszködés képét vetítik elénk, és belső megtérésre, gondolkodásunk megváltoztatására indítanak. 

Ferenc pápa a teremtésvédelemről szóló Laudato si’ kezdetű enciklikájában szellemi emelkedettséggel fogalmazza meg a hit jelentőségét környezetünk védelme szempontjából. „A hit meggyőződései – írja – a keresztényeknek és részben más vallások követőinek is fontos motivációt nyújtanak a természet ápolására és a leggyengébb testvéreink gondozására (LS 64). A kérdés ugyanis az, hogy van-e jelentősége, jelentése, értéke az univerzumnak, ami körülvesz minket, aminek a részei vagyunk. Ha ugyanis mindez a véletlen terméke, vagy tágabb összefüggésben teljességgel megismerhetetlen, akkor az egész probléma arra a kérdésre szűkül, hogy nekünk, embereknek vagy egyes csoportoknak és egyéneknek mi a kellemes és mi a hasznos. Ha pedig az emberi életnek és történelemnek sincs tágabb értelme, célja és értéke, akkor puszta vágyaink és pillanatnyi igényeink szabják meg cselekvésünk irányát. De ebben az esetben a többi emberért vagy a jövőért való felelősségünket sem lehet egykönnyen megalapozni. Brutális egyszerűséggel merülhet fel a kérdés, hogy miért jobb, ha létezik az emberiség, mint ha nem létezik. Vagy miért jobb, ha nagyon sokáig fennmarad, mintha egy-két évszázad alatt eltűnik a kozmoszból. De ugyanígy felmerülhet az a kérdés is, hogy az állati és növényi fajok gazdagságának van-e más értéke, mint a pillanatnyi hasznosságuk az ember számára. A környezetért való felelősség tehát elválaszthatatlan a jövőért érzett felelősség kérdésétől. A jövő viszont felveti az emberiség létezése értelmének problémáját.


De ugyanilyen messzire jutunk, ha a természet fogalmát kezdjük vallatni. Hiszen a természet törvényeinek megfelelően alakulnak az élőlények létfeltételei. A természet törvényei szerint zajlik az élet, de aszerint történik a pusztulás is. Ugyancsak felmerülhet a kérdés, miért értékesebb egy állatokkal és növényekkel gazdagon benépesített bolygó egy puszta kősivatagnál? Talán csupán az ember megélhetésének szempontjából? Vagy van ennek a gazdagságnak valamiféle önértéke is? A pápa tanításában fontos elvként jelenik meg „minden teremtmény önmagában való értékessége” (LS 16).         

Ezért beszél Ferenc pápa enciklikájában mindig a „teremtésről”, nem pedig pusztán a természetről. „Amikor ’teremtésről’ beszélünk – írja a pápa –, az a zsidó-keresztény hagyományban több, mint a természetről beszélni, mert Isten szeretet-tervéhez van köze, ahol minden teremtménynek értéke és jelentősége van” (LS 76). Miközben a zsidóság és a kereszténység mítosztalanította a természetet, vagyis elutasította az állatok és a növények meg az égitestek istenítését, egyben rámutatott arra, hogy ennek a világnak a gyökere Isten szeretetében, gyöngédségében van, ami többet ér bármi másnál. „Ebben az univerzumban – folytatja a pápa –, amely egymással kommunikáló nyitott rendszerekből épül fel, a viszonyok és osztozások számtalan formáját ismerjük fel. Ez elvezet a gondolathoz, hogy maga az egész is nyitott Isten transzcendenciájára, amelyben ez kifejlődik.” (LS 79).


Ebben az összefüggésben áll az ember tudatos és szabad cselekvése. Ez a szabadság a feltétele annak, hogy kötelezettségeink lehessenek. Aki és ami nem tudatos és nem szabad, az nem köteles semmire, csupán működik. Az ember azonban felismerheti a saját felelősségét, és rádöbbenhet arra, hogy nem önkényura, hanem gondozója a világnak, amelyben sajátos küldetése van.

Mindez azt mutatja, hogy a világkép és a világnézet, sőt, egy alapjaiban közös értékekre alapuló világkép és világnézet aligha nélkülözhető az emberiség további léte számára, mert enélkül nem tudjuk meghatározni a célokat és az értékeket, és nem tudunk összefogni sem közös, és fennmaradásunk szempontjából szükséges célkitűzéseink érdekében sem.

A kezdetben felvillantott bibliai kép teljességéhez hozzátartozik, hogy a 115. zsoltár hálaadó imádság Isten szabadító művéért. „Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem nevednek szerezz dicsőséget, kegyelmedért és hűségedért” (Zsolt 115,1). Vagy ahogyan az ősi magyarázat mondja, ne értünk, Uram, ne értünk, hanem a saját kegyelmedért és hűségedért szerezz dicsőséget nevednek. (Vö. Pesachim 117a) Nem azt kéri a zsoltár, hogy a saját érdemeinkért és kiválóságainkért mentsen meg minket a Mindenható szorongatott helyzetünkből, mert tudja, hogy mi, emberek nem érdemeljük meg a segítségét. Azt kéri inkább, hogy Isten a saját irgalmasságáért és igazságáért szerezzen a nevének dicsőséget, az embernek pedig szabadulást. Mert ez is hozzátartozik a bibliai világképhez: Isten gondoskodó, nagylelkű szeretete kíséri az emberiség életét. Ő az, aki sokszor diszkréten, sokszor váratlanul csodálatos megoldásokat talál ott is, ahol az ember már nem reménykedik. Ennek a gondoskodó szeretetnek a befogadásához azonban magunkévá kell tennünk azt a magatartást, amit maga a teremtés megkíván: a „harmóniát, igazságot, testvériséget és a békét” (vö. LS 82). Ehhez kérjünk az emberiség egész családja számára világosságot, erőt és sikert ezekben a kritikus időkben.

* * *

Jos Delbeke, az Európai Bizottság Éghajlat-politikai Főigazgatóságának vezetője A párizsi megállapodás: az egyezség megpecsételése bolygónk védelmére című beszámolójában gazdag és időszerű írásnak nevezte az enciklikát, amely bírálja a teljes gazdasági rendszert. Méltatta a klímaváltozás következményeinek enyhítése érdekében megtett európai erőfeszítéseket, és határozottan kijelentette, hogy képesek vagyunk a következmények enyhítésére, de ehhez a gazdaság egészének megváltozására van szükség. Ahogyan az enciklika fogalmaz: fontos jogi kereteket alkotni és fontos, hogy legyenek megoldásaink a gazdasági erőforrások jó felhasználására, legyenek kreatív megoldásaink. 


Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes kritikával illette az Európai Unió parlamentjének zöld pártjait. Szavai szerint ezen tömörülések ideológiája a természet védelmét hangsúlyozza, ugyanakkor az ember és társadalom vonatkozásában hallani sem akarnak a természet rendjére való hivatkozásról. Ezzel szemben a kereszténydemokraták azt vallják, hogy a család egy férfi és egy nő házasságára, kapcsolatára épülő természetes közösség, vallják a természet rendje szerint az élet szentségét, a fogantatástól a természetes halálig.


V. Németh Zsolt környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkár köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a környezet védelme morális szempontól is kötelezettség. VI. Pál Populorum progressio kezdetű enciklikáját idézte, amelyben a pápa azt hangsúlyozta, hogy a technikai haladás nem feltétlenül jár együtt a népek fejlődésével, ezért növelni kell a világért érzett felelősséget. V. Németh Zsolt szerint környezettudatos nemzedék van felnövőben, és ezt az irányt a politikusoknak támogatniuk kell. Felhívta a figyelmet arra, hogy november végén konferenciát szerveznek a magyar egyházak környezetvédelmi tevékenységéről.

* * * 

A konferencia második részében az ökológiai kérdések szakértői szólaltak fel. Elsőként Szabó Marcel, az alapvető jogok biztosának helyettese tartott előadást arról, milyen hatása van az Apostoli Szentszék teremtésvédelmi tanításának a magyar közjogi gondolkodás megújulására. Elmondta, hogy az enciklika alapgondolata – miszerint a föld közös örökség – jelen van a nemzetközi jogrendszerekben is, de a gyakorlatban inkább civakodó testvérek örökségéről van szó, akik kihasználják a javakat, és néha odadobnak valamit a szegényeknek. Ferenc pápa magasabb szintre emeli a közös örökség gondolatát, és sürgeti, hogy a szabályozás az igazságosságot emelje a döntések zsinórmértékévé.

Hetesi Zsolt, a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karának tudományos főmunkatársa előadásában arra figyelmeztetett: „Itt az ideje nemcsak a valódit, hanem az igazat mondani!” Felsorolta azokat a természeti jelenségeket, amelyek teljes joggal adnak okot az aggodalomra. „Az atyák vétkét a fiakon torolják meg” – idézte a Kivonulás könyvéből, majd hozzátette, hogy ez nem a bosszúálló Istenről, hanem arról szól, hogy feléljük azt is, ami az unokáinké lenne, mert nem vettük komolyan a törvényeket, amelyeket Mózes a kőtáblán lehozott. „Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak” – idézte az Újszövetségből: ugyanabban a közösségi vétekben vagyunk hibásak mindannyian, nem emeljük fel szavunkat a mammon ellen. Végül egy Jakab leveléből való idézettel nyomatékosította felelősségünket: „Aki tehát tudna jót tenni, de nem tesz, bűne az annak.”


Zlinszky János, a Regionális Környezetvédelmi Központ (REC) vezető munkatársa, a PPKE Jog-és Államtudományi Karának docense párhuzamba állította Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikáját és az ENSZ-közgyűlés újonnan elfogadott fenntartható fejlődési programját (Transforming our World). Mindkettő rendszerszintű átalakulásról szól. Az előadó azt a kérdést bontotta ki, vajon valóban egy hullámhosszra kerültek-e az egyházak és a világpolitika törekvései. Véleménye szerint építenünk kell arra, hogy az erkölcsi késztetés és a politikai akarat összhangba került. Felidézte, amikor az ENSZ-képviselők júliusban ellátogattak a Vatikánba, és a Szentatya arról beszélt nekik, hogy bátran és nagylelkűen kell kitűzni és megvalósítani a fenntartható fejlődés céljait, terjeszteni a testvériség és a szolidaritás eszméit a legszegényebbek javára.

Béres Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanára arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy az enciklikában benne van a vallás, a morál és az esztétikum közös megbecsülése. Hangsúlyozta, hogy Ferenc pápa olyan bölcsességgel szól a vallási hagyomány igazságairól, hogy közben kinyitja a kaput azok felé is, akik csak az esztétikum felől tudnak közelíteni, és eddig nem voltak fogékonyak a morális tanításokra.

Jacques Derrida francia filozófus végtelen mélységű paraboláját idézte a Vendégszeretet című könyvéből – egy történetet, amelyből az ember ráismerhet arra, mi a helye a teremtettségben: Ha valaki egyszer megáll az ajtód előtt, és bebocsátást kér, és odamész, kinyitod az ajtót, hogy beengedd, akkor az első pillanatban úgy tűnik, hogy te vagy a gazda, a vendéglátó, és ő a vendég. De ha végiggondolod, hová is engeded be, miből származik az, amiben laksz, honnan van az, ami a kilincs, az ajtó, a ház anyagát adta, akkor rájössz, hogy vendég vagy ezen a földön, és ezt egészen addig nem ismerted fel, amíg valaki tőled nem kérte, hogy vendégként tekints rá.

Béres Tamás megosztotta a konferencia résztvevőivel, hogy úgy olvasta a körlevelet, mint egy breviáriumot, amelyből bölcsességet, erőt kap. Fontosnak tartja továbbá, hogy az enciklika megjelenésével új ökumenikus párbeszéd kezdődött el: tesztelhetjük a kialakult kapcsolatok terhelhetőségét, sürget az idő, a történelem Ura átlépett felettünk – figyelmeztetett.


Nobilis Márió, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola adjunktusa előadásában átfogónak és radikálisnak nevezte Ferenc pápa körlevelét. Elmondta, hogy az elvektől a gyakorlat felé vezető lépés lehetősége egyformán kérdése az egyháznak és a környezetvédelemnek. Az üzenet és az akció csak látszólag ellentétei egymásnak. Bármilyen elkötelezett cselekvés lehet hatástalan, ha nem mélyen átgondolt elvi háttérre épül, és nem konzekvens; a gondolat önmagában pedig önbecsapás lehet, ha nincsenek eszközeink, módszereink ahhoz, hogy beültessük az életbe.

Nobilis Márió hangsúlyozta, hogy az egyháznak át kell itatnia a teremtés iránti felelősség hatékony szemléletmódjával mindazt, amit tesz. Hozzátette, hogy már több plébánia és oktatási intézmény elkezdte beépíteni életébe a fenntarthatóság szempontjait. Hangsúlyozta, hogy az egyház a szélesebb társadalmat is segítheti, mert tapasztalattal rendelkezik a bizalomra épülő közösségek létrehozásában. A legigazabb hozzájárulásunk az lehet, ha megéljük és bátorítóan továbbadjuk a reményt – zárta gondolatait.


Székely János püspök Assisi Szent Ferenc Naphimnuszát idézte a konferenciát lezáró beszédében: Szent Ferenc meglátta a természetben a testvért, nem nyersanyagforrást látott a teremtett világban. A körlevél erről szól: a föld nemcsak eszköz, hanem a létünk része, ajándék. Az MKPK Caritas in Veritate Bizottságának elnöke hangsúlyozta, milyen nagy szükség van erre a szemléletmódra, és kegyelmi pillanatban élünk, mert a világ most odafigyel Ferenc pápa körlevelére. A környezetünket nem tudjuk megóvni anélkül, hogy megtérnénk – hangsúlyozta. – Teremtett világunk tele van sebekkel, és a baj legfőbb oka az ember bűne. Környezetünk pusztítása keresztény értelemben bűn, amelyből meg kellene térnünk – fogalmaz a Szentatya enciklikájában.


Noé bárkájának képével zárta Székely János püspök a konferenciát: a bárka a Bibliában a jeruzsálemi templom formáját ölti. A templom az a hely, ahol békesség van, ahol az emberek testvérként élnek. A Caritas in Veritate Bizottság elnöke azt kívánta, legyenek a közösségeink, a szerzetesrendek, a lelkiségi mozgalmak, az egyházi iskolák ilyen Noé bárkái, amelyek átmentik az életet; ahol másképp gondolkodunk és élünk; ahol másfajta mentalitás, a nagylelkűség, a szelídség, az odaadás, az alkotás érvényesül.

Fotó: Lambert Attila

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Hazai
Vezető híreink - olvasta már?
felszenteltek-gazdagreti-szent-angyalok-templomot
Felszentelték a gazdagréti Szent Angyalok-templomot

Huszonhat évvel a templom alapkőletétele után felszentelték hazánk legismertebb lakótelepi templomát. A Budapest XI. kerületében levő Szent Angyalok-templom szentelési szertartását Erdő Péter bíboros végezte október 1-jén.

16:33
-noveld-bennunk-hitet
„Növeld bennünk a hitet!”

Évközi 27. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Lk 17,5–10)

16:00