Márton Áron élő emlékezete – Kiállítás nyílt Kolozsváron

A magyar költészet napján, április 11-én nyílt meg a kolozsvári egyházművészeti galériában a kiállítás.

A megnyitón László Attila főesperes-plébános mondott köszöntőt. Csíki gyermekkorából idézett emléket, amely a kiállítás anyagának korában élt nagymama és ezzel együtt a kor hívő légkörét érzékeltette – az emlékkönyvek korát, amikor még füzetbe jegyeztek fel megőrzendő emlékeket egymásnak, maguknak az emberek.

A tárlat anyagát Bernád Rita főegyházmegyei főlevéltáros mutatta be. A kiállítás szerkezetét, a kiállított tárgyakat ismertető beszédében elmondta: a tárlat keretében olyan tárgyi, elsősorban levéltári emlékanyagot mutatnak be, amelynek nagyobb része Márton Áron személyi hagyatékából származik. Több száz, a püspöknek küldött imacsokor mellett az Érseki Levéltár más fondjaiban, a püspöki hivatal levelezésében és az ünnepi alkalmakra küldött üdvözletek, köszöntők gyűjteményében is feltűnnek Márton Áronnak címzett lelkicsokrok és köszöntőkbe foglalt felajánlások. A kiállítás lehetőséget nyújtott elővenni és közzétenni az eddig még feldolgozatlan, a történetkutatás látóköréből kimaradt emlékanyagot. A tárlaton a látványosabb imacsokrokat, üdvözleteket mutatják be, a püspöki lakosztály néhány tárgyi emlékével kiegészítve. Ezek az imacsokrok látható jelei a Márton Áront övező szeretetnek, féltő ragaszkodásnak, mely négy évtizedes szolgálata alatt folyamatosan megnyilvánult. A plébánosok és egyházközségek, lelkiségi csoportok, szerzetesközösségek, papi és világi személyek, a kor gyakorlata szerint, imafelajánlásokból, jócselekedetekből, erénygyakorlatokból álló színes rajzokkal és kézimunkával díszített lelki csokrokkal kedveskedtek a főpásztornak.

A püspök is imáiról biztosította papjait és híveit. „Nem szűnök meg imádkozni és dolgozni, hogy Isten kegyelme segítse Tisztelendő Testvéreim törekvését és Híveim jóakaratát …”, mindemellett szolgálatához imáikat kéri: „Titeket is kérlek, imádkozzatok érettem, hogy szent hivatalom kötelességének teljesítésében egyedül a megfeszített Krisztust hirdessem, és a benne való feltámadás örömét számotokra Isten segítségével bőségesen közvetítsem” (Részlet Márton Áron püspök első körleveléből).

1939-ben, a püspökké szentelés alkalmából kapta az első imacsokrot. Az imacsokrok legnagyobb része 1949-ben, püspökké szentelésének 10. és pappá szentelésének 25. évfordulójára érkezett Gyulafehérvárra. (Van olyan, amelyik a letartóztatását követően érkezett, például a csíkszentmiklósi, borzsovai hívek néhány nappal a letartóztatás után keltezik lelkicsokrukat.) Az 1949. évi évforduló ürügyén Boga Alajos általános helynök kezdeményezett „imahadjáratot”, vélhetően az Egyház egyetlen ellenállási lehetőségeként ebben a katolikus egyház romániai működését veszélyeztető válságos évben, amikor az egyházi iskolák államosítása, a szerzetesrendek működésének beszüntetése, a katolikus püspökök és papok bebörtönzése napirenden volt. Az imákat a püspök a börtönből való szabadulása (1955) után írt első körlevelében így köszönte meg: „Távollétem alatt mindig éreztem, hogy Tisztelendő Testvéreim együtt éreznek velem, gondolnak reám, imádkoznak érettem. Köszönöm a jóságukat.”

A több mint másfél millió imádságot (Miatyánk, Üdvözlégy Mária, rózsafüzér, Hiszekegy, Szűz Szülője, Mária énekek, különböző litániák és kilencedek, keresztút), szentségek vételét, szentgyónást, szentáldozást, szentmisén való részvételt, valamint ezernyi böjti napot és jócselekedetet egybefoglaló „csokrok” messze túlmutatnak az ünnepi alkalomból lerótt „kötelező” tiszteleten, és folyamatosan (a háziőrizetre kényszerített, majd idősödő korában is) főpásztor iránti mélységes szeretetről, aggodalomról, együttérzésről, segítőkészségről és a kereszthordozásában való részt vállalásról tanúskodnak.

A lelki csokrokban szép számban szerepelnek rendhagyó felajánlások is: „vállaljuk az élet minden gondját”, „közös családi imák”, ima a püspök elhunyt szüleiért, „bántalmak viselése”, „egy kisgyerek »Szívem első gondolatja«”, gyermekek, akiknél a szentgyónás végzése nem lehetséges, szentmisén vesznek részt… és olyan ígéret is, mint a „káromkodás elleni küzdelem”, vagy „két vadházas rendezi esküvőjét”. (...) Az imacsokrok közül arra, amelyen „egy ágyhoz kötött szegény beteg felajánlja három havi szenvedését és imáját”, a püspök a következő megjegyzést írta: „Ezt külön is köszönöm, s viszonzásul szentmiséimben megemlékezem róla, Isten adjon neki vigasztalást, s a szenvedések elviseléséhez lelki erőt.”

A legtöbb imacsokor egyházközségek híveinek és papjainak közös, összesített felajánlása. A gyűjteményben vannak egyéni, egy-egy személy által összeállított lelki csokrok is, és olyanok is, amelyeket gyerekek készítettek.

Az imacsokrok felajánlásait kiegészítik családtagok, barátok, közelebbi ismerősök személyesebb hangvételű levelei és üdvözletei. Megrendítő Árvay Árpád levele, aki négyévi fogságából való szabadulását követően, mielőtt négy gyerekes családjához hazatért, leírta: „kötelességemnek tartom, hogy Püspök Atyám iránti végtelen hálámnak sietve tanujelét adjam. … visszahívott bennünket az életbe és buzdító példát adott a szenvedések keresztényi elviselésére … Áldja meg az Isten … hűséges és hatékony imáiért…” (Nagyszeben, 1949. V. 22.). Egyházmegyés papok és szerzetesek számos alkalommal imáikról biztosították a püspököt, megköszönik a szenvedés elviselésében tanúsított példamutatását, a hithez és Egyházhoz való hűségét, bátorító jelenlétét: „hála az Úristennek, h. Kegyelmes Atyánkat nekünk adta. Világító őrtoronynak. A hit és igazság oszlopának”, fogalmazta meg Brigitta testvér (1967. aug. 29.) A Hegy című összeállításból válogatott hanganyag – a püspök húgával, Anna nénivel, Kacsó Júlia szociális testvérrel, Kovács Sándor főesperes-plébánossal, Templi József püspökkel, Kányádi Sándorral készített interjúk – kiegészíti a visszaemlékezéseket; Nagy Zoltán hitoktató bocsátotta rendelkezésre a hanganyagot.

A tárlaton Márton Áron püspöki jelvényei – mitra, pileolus, stóla – mellett néhány, az ünnepi évfordulókhoz kapcsolódó, ajándékba kapott emléktárgy is látható.

A kiállítás Kovács Gergely érsek koordinálásával, az érsekség támogatásával, a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár munkájából valósult meg, Lázár Csilla, a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum igazgatója és Hegedűs Enikő művészettörténész közreműködésével. Az előkészítésében nyújtott segítségért köszönet illeti Dicu Adriant és Vass Csongort, a felépítésben való részvételért pedig Pál Pétert, Benedek Árpádot és Nagy Emőkét.

A megnyitón közreműködött a Szent Cecília kar, Potyó István karnagy vezetésével.

Bodó Márta a kiállításról szóló beszámolója teljes terjedelmében ITT olvasható.

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Bodó Márta; Ferencz Antal

Magyar Kurír