Szentmise az élet védelmében aprószentek ünnepén a Sziklatemplomban

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az este nyolcas szentmisét megelőzően a Katolikus Családfórumon (amelynek vezetője Bíró László püspök) belül működő Életvédő Fórum szervezésében imaestet tartottak, amelynek keretében tanúságtételek hangzottak el a családról, az élet vállalásáról, hangsúlyosan a betegen született gyermekre kimondott „igen” erejéről, valamint Európa jelenéről, összefüggésben a demográfiai válsággal. Ahogyan azt Komáromi János és Mária, a fórum vezetői később elmondták, az Életvédő Fórum minden évben Aprószentek napján (december 28.), illetve Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén (március 25.) tart imaesteket, amelybe más egyházi közösségek is bekapcsolódnak. Ebben az évben aprószentek ünnepén a szentmisét megelőző imaalkalmon részt vettek a Ferences Világi Rend közössége, illetve a Magyar Bioetikai Társaság tagjai is.

A szentmise elején, kapcsolódva az engesztelő imaesthez, amelyen a családokért és az életért imádkoztak, Bíró László püspök könyörgésekben foglalta össze az est szándékait. Emlékeztetett, hogy aprószentek ünnepén, karácsony nyolcadában azokról a „néma szentekről” emlékezünk meg, akik vérükkel tanúskodtak Krisztus mellett, így vértanúságuk valójában az életet hirdeti.

A szentmise prédikációjában a családreferens püspök, utalva az elhangzott evangéliumra, azt a kérdést tette fel, hogy voltaképpen ki lehet az ünnep főszereplője? Heródes, az erőszak embere, a néma tanúk, vagy maga a Szent Család? A továbbiakban arról a Szent Családról elmélkedett, amely megvédte az életet; Józsefről és Máriáról, akik hallgatva az isteni szóra Egyiptomba menekültek, majd harminc év csendes rejtettségében védték az erőszaktól az Üdvözítő életét.

Bíró László szentbeszédében emlékeztetett, hogy az idei ünnep két fontos világegyházi esemény keresztmetszetébe ágyazódik: az idei évben került sor Philadelphiában a Családok VIII. Világtalálkozójára, valamint a rendes szinódus is a családot állította a középpontba. Az irgalmasság szentévének kezdete december 8-án, szeplőtelen fogantatás ünnepén pedig a családról megkezdett gondolkodás folyamatát is sajátosan mélyíti el. 

Utalva Ferenc pápának a philadelphiai családtalálkozón elmondott beszédére, amelyben egy régi, kispap korából származó emlékét elevenítette fel – egy kisgyerek kérdésére, hogy mit csinált Isten, mielőtt teremtett volna, Ferenc pápa azt válaszolta, hogy szeretett –, a püspök hangsúlyozta, hogy a teremtett világ, és azon belül a család alapja a Szentháromságon belüli túláradó szeretet. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek egymás iránti, kölcsönös szeretete az, amely teremtő erőként megalkotta a világot és az embert, létrehozva a családot. Bíró László emlékeztetett Ferenc pápa kérésére: éljük meg a családot szeretetben és igazságban.

A továbbiakban a szónok a szinódus zárónyilatkozatának pontjait állította a hallgatóság figyelmének középpontjába, amely éppen karácsony előtt jelent meg. Bíró László az életről szóló részekre irányította a figyelmet, amelyek megismétlik Boldog VI. Pál pápa 1968-ban kiadott, a születésszabályozással foglalkozó Humanae vitae kezdetű enciklikájának gondolatait, valamint Szent II. János Pál pápa Familiaris consortio című, a keresztény család feladatáról szóló apostoli buzdításának szemléletmódjához is kapcsolódnak. Ennek alapján Bíró László püspök kiemelte, hogy a zsinati zárónyilatkozat leszögezi a élet szentségét, mivel az Istentől ered, Isten felé tart, és Isten színe előtt zajlik.

Minden élet folyamatosan kapcsolatban van Istennel, éppen ezért minden megfogant élet önálló, így felülmúlja azokat, akik nemzették – hangsúlyozta a püspök.

A nyilatkozat második, az élettel foglalkozó fontos pontja az élet továbbadásáról szól, amelyben a szinódusi atyák hálájukat fejezik ki az édesanyák és édesapák felé, akik vállalják az életet – foglalta össze Bíró László, majd arra figyelmeztetett: ha nem vállaljuk az életet, ha nem állunk ki mellette, azt az egész társadalom megsínyli, hiszen megszakad az élet folytonossága és a jövő kerül kockára. Hangsúlyozta, hogy a társadalom életellenes magatartását a keresztény közösségeknek kell ellensúlyozniuk.

A családreferens püspök utalt szentbeszédében a modern technológiák szerepére is, amelyek helyettesítik a házasságot, amelynek következtében az élet születésének már nem feltétele a házasság.

A genetikai büszkeséget korunkban felváltja a technológiai büszkeség, így folyamatosan elveszítjük az élet szentségét, és a család, házasság lassú haldoklásának tanúi vagyunk – mutatott rá Bíró László.

Majd prédikációjában beszélt az örökbefogadás értékéről is, valamint az élet neveléséről a családban, illetve ezzel kapcsolatban figyelmeztetett a szülői felelősségre a gyermekek nevelésében a médiával szemben. Szentbeszédét a püspök azzal zárta, hogy aprószentek ünnepén azt a titkot ünnepeljük, hogy az élet győzött a halál felett, a világosság a sötétség felett, amely így a karácsonyi titokban találja meg értelmét.

A szentmise végén a Bíró Lászlóval koncelebráló Győrfi B. Szabolcs pálos szerzetes mondott köszönetet a püspöknek, aki zárásképpen felidézte, Szent Ambrus a teremtésről való elmélkedésében azon gondolkodik, hogy az ember miért „nagyon jó”? Hiszen minden más teremtmény megalkotásakor Isten csupán azt mondta, hogy „jó”. Szent Ambrus abban találja meg a választ, hogy egyedül az ember rendelkezik tudattal. Ellent tud mondani Istennek is. Isten azonban irgalmat tud gyakorolni az emberen, ami nagyon jó. Bíró László ezzel kapcsolatban még utalt arra, hogy a magzat az, aki nem képes ellent mondani sem, aki nagyon jó, éppen ezért védelmeznünk és szeretnünk kell.

Fotó: Lambert Attila

Várkonyi Borbála/Magyar Kurír