Ferenc pápa nyilatkozata a Szentföldről Rómába tartó repülőúton

Federico Lombardi, a Vatikán szóvivője tájékoztatása szerint a hírügynökségek képviselői nyelv szerint csoportosultak, s közülük néhányan tették fel a kérdéseket.

Az első kérdést az olasz nyelvű csoport tette fel: „Szentatya, ezekben a napokban olyan gesztusokat tett, amelyek bejárták az egész világot: ahogyan a betlehemi falat érinti, az Ön keresztvetése, a kézcsók, amellyel a Jad Vasemnél illette a holokauszt túlélőit, ahogy az a csók is, amellyel vasárnap megcsókolta Bartolomeosz pátriárkával együtt a Szent Sírt, és még sorolhatnánk tovább. Azt kérdezném Öntől, hogy ezek a cselekedetek mennyiben voltak szándékosak? Ha azok voltak, milyen céllal tette ezeket, milyen hatást vár tőlük, Perez és Mahmud Abbasz vatikáni látogatásán kívül?”

Ferenc pápa: „Nemde azok a leghitelesebb gesztusok, amelyeket nem gondolunk ki előre, amelyek csak úgy előtörnek? Csupán arra gondoltam, hogy lehetne itt valamit tenni…; ám a konkrét gesztusaim közül egyet sem gondoltam ki előre. Néhány dologra gondoltam ugyan, mint például a két elnök imádságra való meghívására, de számos szervezési probléma merülhet föl, hiszen figyelemmel kell arra is lenniük, hol kerül rá sor, s ez nem könnyű. Egy találkozó gondolata merült föl bennem…, végül ez a meghívás jött elő, s remélem, hogy jól fog majd zajlani. Azonban nem gondoltam előtte erre..., nem tudom, gondoltam, hogy lehetne valamit tenni, de rögtönözve ez lett belőle. Leginkább arra gondolok, az igazat megvallva, … 'igen, itt lehetne tenni valamit', de a konkrétum nem jut eszembe. Például a Jad Vasemnél sem jutott eszembe semmi; végül pedig így alakult.”

A második kérdés az angol nyelvű csoport részéről érkezik: „Ön nagyon kemény szavakkal bírálta a klérus tagjai, a papok részéről a kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaéléseket. Egy külön bizottságot is létrehozott, hogy az egyetemes Egyház jobban szembesüljön e problémával. Gyakorlati értelemben pedig tudjuk már, hogy minden helyi Egyházban erősebb erkölcsi s gyakran jogi kötelezettséggel járó normák léptek érvénybe, melyek a helyi civil hatóságokkal való együttműködésre vonatkoznak különböző módon. Mit tenne, ha egy püspök egyértelműen nem tartaná be, nem venné figyelembe ezeket az előírásokat?”

Ferenc pápa: „Argentínában a kivételezetteket a papa kedvencének hívjuk. E problémát tekintve azonban nincsenek papa kedvencei. Jelenleg három püspök ellen is eljárás van folyamatban: a három közül egyet el is ítéltek már, a büntetés megállapítása most zajlik. Nincs kivételezés. A kiskorúak elleni ilyen visszaélés nagyon szörnyű bűncselekmény… Tudjuk mindannyian, hogy ez súlyos probléma, de nekem az Egyház szerepe is fontos. Egy pap, aki ilyet tesz, Krisztus Testét árulja el, hiszen ennek a papnak az életszentségre kellene vezetnie azt a (kis)fiút, azt a (kis)leányt; s az a fiú, az a lány bízott benne, de ő ahelyett, hogy az életszentségre vezette volna, megrontotta. Ez nagyon szörnyű! Csak egy példát hadd említsek: ez olyan, mint például fekete misét mondani. Az életszentségre való eljutás helyett egy olyan súlyos problémát okoz neki, mely egész életére kihat… A közeljövőben 6–8 olyan személy részvételével, akik ilyen visszaélés áldozatai voltak – közülük kettő Németországból, kettő Nagy-Britanniából –, a Szent Márta-házban tartunk egy szentmisét, majd egy találkozót: én, ők és O’Malley bíboros, aki e bizottság tagja. Azonban e probléma ellen jobban föl kell lépni, zéró toleranciával.”

Federico Lombardi: „Köszönjük, Szentatya. Most pedig a spanyol csoport következik.”

„Pápasága első napjától kezdve Ön az egyszerű vagy nehéz körülmények közt lévő szegényekért élő szegény Egyház erős üzenetét hirdeti. Mit szeretne tenni, hogy ne maradjanak ellentmondások ezzel az üzenettel az Egyházban? – hangzott a kérdés a IOR 15 millió eurós ügylete által kiváltott helyzetre vonatkozólag.

Ferenc pápa: „Az Úr Jézus egyszer azt mondta – az evangéliumban – a tanítványainak, hogy 'Elkerülhetetlen ugyan, hogy botrányok ne forduljanak elő' (Mt 18,7). Emberek vagyunk, bűnösök mindannyian. Mindig lesznek botrányok. A kérdés az, hogyan tudjuk elkerülni, hogy egyre több legyen! A gazdasági ügyvitelnek becsületesnek és áttekinthetőnek kell lennie. A két bizottság, amely a Vallási Művek Intézetét (IOR), illetve a Vatikán minden pénzügyi tevékenységét vizsgálja felül, elküldték beszámolóikat és terveket állítottak, készítettek; s most a 'minisztérium', a Pell bíboros által vezetett Gazdasági Titkárság tovább folytatja a reformokat, amelyeket ezek a bizottságok tanácsoltak. Lehetnek összeütközések, mindig is lesznek, hiszen emberek vagyunk, de a reformot is tovább kell folytatni. Az egyházatyák mondták: 'Ecclesia semper reformanda' (az Egyháznak mindig meg kell újulnia). Minden nap figyelnünk kell arra, hogy az Egyház megújulhasson, mivel bűnösök és gyarlók vagyunk, ezért lesznek nehézségek is. A Gazdasági Titkárság ügyintézése sokat segít abban, hogy elkerülhessük a botrányokat, a nehézségeket… Például mostanra a IOR megszüntetett mintegy 1600 számlát, olyan emberekét, akiknek nem volt joguk számlát nyitni ott. A IOR az Egyház segítésére jött létre, számlanyitás csak az egyházmegyék püspökei és a Vatikán alkalmazottai számára, illetve utóbbiak özvegyeinek ellátására lehetséges. Ez így működik. Nincs másoknak erre joga… Még a szentszéki nagyköveteknek megbízatásuk idején, de senki másnak, mert ez nem egy nyílt dolog. ... Szeretnék mondani egy dolgot az Ön által föltett kérdéssel kapcsolatban a 15 milliós ügyletről: jelenleg kivizsgálás folyik ebben az ügyben, még nem világos. Talán igaz is lehet, de még nem született határozat: valójában még vizsgálat alatt van.”

A francia nyelvű csoport kapja meg a kérdezést: „Szentatya, a Közel-Kelet után most visszatérünk Európába. Nem aggódik a populizmus növekedéséért Európában, mely vasárnap az európai parlamenti választáson is megnyilvánult?”

Ferenc pápa: „Ezekben a napokban a Miatyánk imádkozására fordítottam az időm…, nem követtem a választási híreket. Nem ismerem az adatokat arról, hogy ki nyert és ki vesztett. Nem kaptam erről híreket. Milyen értelemben beszél a populizmusról?”

„Abban az értelmében, hogy ma sok európai attól fél, hogy nem lesz jövője Európának. Nagyarányú a munkanélküliség és az Európa-ellenes pártok támogatottsága jelentősen megnövekedett ezen a választáson…”

Ferenc pápa: „Ezt a véleményt hallottam már Európáról, a bizalomról és a kétkedésről. Néhányan vissza akarnak lépni az eurótól is… Ezekhez a dolgokhoz én nem értek annyira. Ám Ön említett egy kulcsszót: a munkanélküliséget. Ez súlyos probléma, legalábbis én annak tartom. Egy világméretű gazdasági rendszerben élünk, melynek középpontjában a pénz áll, nem az emberi személy. Egy igazi gazdasági rendszer középpontjában a férfinak és a nőnek, az embernek kellene állnia. Ma azonban a pénz áll a központban. A rendszer fönntartásáért és egyensúlyáért néhány dolgot pedig ki kell selejtezni. Kiselejtezik a gyermekeket – Európában a születések aránya nem olyan magas! Olaszországban, úgy tudom, 1,2 százalék; Franciaországban kicsivel nagyobb az arány: 2 százalék; Spanyolországban pedig kevesebb, mint Olaszországban: nem tudom, hogy eléri-e az 1 százalékot... Kiselejtezik tehát a gyermekeket. Kiselejtezik az időseket: nincs szükség rájuk, sok országban rejtett eutanáziával selejtezik ki őket. Kiselejtezik a fiatalokat, ez pedig nagyon rossz. Olaszországban a fiatal munkanélküliek aránya, azt hiszem, 40 százalék körüli, nem vagyok benne biztos; Spanyolországban – ezt tudom – 50 százalék fölötti; a déli részén, Andalúziában pedig a 60 százalékot is eléri. Ez azt jelenti, hogy itt él köztünk egy 'sem-sem' generáció: se tanulás, se munka. Ez szörnyű! Így a fiatalok egész generációját dobják ki. Szörnyű számomra ez a selejtkultúra. Nemcsak Európában van ám így, hanem szinte mindenhol, de Európában világosabban észre lehet venni. Hasonlítsuk össze a jóléti kultúra tíz évvel ezelőtti állapotával! Az eredmény tragikus. Ez egy nehéz időszak egy embertelen gazdasági rendszerrel. Nem féltem ezért így írni erről az Evangelii gaudium buzdításban: 'Ez a gazdaság öl.' (EG 53) Most megismétlem...”

Federico Lombardi: „Most a portugál nyelvű csoport következik…”

„Azt kérdezném Szentatyámtól, hogy Ön hogyan oldaná meg a 'jeruzsálemi kérdést', hogy – amint Ön is mondta – állandó és tartós béke jöhessen létre?”

Ferenc pápa: „Sok javaslat létezik Jeruzsálem kérdését illetően. A katolikus Egyház, a Vatikán álláspontjában, vallásos szemszögből nézi a kérdést: a béke városaként három vallás számára. A békét előmozdító gyakorlati intézkedéseknek a tárgyalások alapján kell megszületniük. Tárgyalni kell egymással. Egyetértek azzal, hogy a tárgyalás oda is vezethet akár, hogy ez a rész lesz az egyik állam fővárosa, míg a másik a másiké… Ám ezek csupán javaslatok. Nem mondom, hogy így kell csinálni; nem, mert vannak javaslatok, amiket meg kell tárgyalni. Igazából, nem érzem magam illetékesnek azt mondani: 'ezt, ezt és ezt kell csinálni', mert meggondolatlanság lenne részemről. Hiszem azonban, hogy a tárgyalások útjára kell lépni tisztelettel, testvérekként és a kölcsönös bizalommal. Így meg lehet tárgyalni mindent: a területi kérdéseket és a egymás közti kapcsolatot is. Ehhez bátorság szükséges, s én imádkozom, hogy e két vezetőben meglegyen a bátorság előrehaladni. Ez az egyetlen út a békéhez. Csupán megismétlem, amit az Egyház mondott mindig és amit ma is kell mondania: Jeruzsálemnek, három vallás fővárosának, vonatkozási pontnak, a béke városának – eszembe jut itt a szent szó is, de nem biztos, hogy ideillik, azonban a béke és a vallás szavak igen – kell lennie.”

Federico Lombardi: „Köszönöm, Szentatyám. Most kérjük, következzen a német csoport képviselője.”

„Zarándoklata alatt többször is találkoztak és hosszan beszélgettek Bartholomaiosz pátriárkával. Arról kérdeznénk Önt, hogy beszéltek-e a közeledés konkrét lépéseiről, ha volt alkalmuk erről beszélni? Kérdezem afelől is, hogy a katolikus Egyház tud-e tanulni az ortodox egyházaktól – a házas papok kérdésére gondolok itt, mely sok katolikust foglalkoztat Németországban is.”

Ferenc pápa: „A katolikus Egyházban is vannak házas papok, a görög és kopt katolikusok között. Vannak házas papok a keleti rítusban. Hiszen a cölibátus nem hittétel, hanem életszabály, amelyet magam nagyra értékelek, és hiszem, hogy ajándék az Egyház számára. Nem egy hittétel, ezért az ajtó mindig nyitva áll: jelenleg nem beszéltünk erről, mint lehetőségről, legalábbis e pár nap alatt, mert az ortodoxokkal ápolt kapcsolatban másodlagos jelentőségű téma. Sokkal sürgősebb dolgokat kell elkezdenünk. Az egységről beszéltünk, mely útközben alakul ki. Az egység maga is út. Az egységet soha nem érnénk el egy teológiai kongresszuson. Megemlítette nekem, hogy valóban igaz, hogy Athenagorász ezt mondta VI. Pálnak: 'Mi nyugodtan haladjunk együtt előre, az összes teológust pedig tegyük egy szigetre, vitatkozzanak ott egymással, mialatt mi előre haladunk az életben!' … Együtt haladni előre, együtt imádkozni s együtt dolgozni minden olyan dologban, ahol együtt tudunk működni, segítve egymást. Például a templomok esetében, amelyek segíthetnek az előrehaladásban. Rómában és más városokban is sok ortodox használja a katolikus templomokat megfelelő rendszerben. Egy másik dolog, amelyről beszéltünk, az a húsvét időpontjának kérdése. Talán a pánortodox kongresszus tehet valamit ezügyben. Egy kicsit nevetséges: 'Mondd csak, a te Krisztusod mikor támad föl?' 'A jövő héten.' 'Az enyém a múlt héten'… Húsvét dátuma is az egység jele. Bartholomaiosszal testvérként beszélünk egymással. Tiszteljük egymást annyira, hogy még kormányzásunk nehézségeiről is beszélünk egymásnak. Hosszasan beszélgettünk az ökológia témájáról, amelynek ő is és én is elkötelezettjei vagyunk; eleget beszéltünk erről ahhoz, hogy megfogalmazódjon bennünk: valamit közösen is tehetnénk ezzel a problémával kapcsolatban. Köszönöm.”

Federico Lombardi: „Az ázsiai csoport képviselője tegye föl a következő kérdést, annál is inkább, hiszen a pápa Ázsiába készül utazni.”

„Következő útja Dél-Koreába vezet, ezért szeretném Önt kérdezni az ázsiai országok kapcsán: a Dél-Koreához közeli országokban sem vallás-, sem szólásszabadság nincs. Mit tervez tenni azok érdekében, akiket ez a helyzet érint?”

Ferenc pápa: „Ázsiával kapcsolatban a programban két utazás szerepel: az első Dél-Koreába, az ázsiai ifjúsági találkozóra, majd jövő januárban egy kétnapos látogatás Sri Lankára, illetve a Fülöp-szigetek szökőár sújtotta vidékére. A vallásgyakorlás szabadságának problémája nem csak e néhány ázsiai ország sajátja: a világ más országaiban is jelen van. A vallásszabadság nem minden országban valósul meg. Néhányban kevésbé szigorú, békésebb az ellenőrzés, másutt azonban olyan intézkedéseket alkalmaznak, hogy az már a hívek üldözésének számít. Vannak vértanúk. Vannak ma is keresztény vértanúk. Katolikusok és nem katolikusok, de egyaránt vértanúk. Néhány helyen nem lehet feszületet viselni vagy Szentírást olvasni. Nem lehet hitükre tanítani a gyermekeket. Mindez ma történik! Úgy gondolom – s talán nem tévedek –, hogy mai korunkban több vértanú hal meg, mint az Egyház kezdeti időszakában. Lépéseket kell tennünk feléjük, egyes helyeken körültekintően, hogy segítségükre lehessünk; sokat kell imádkoznunk ezekért az egyházakért, amelyek így szenvednek. A püspökök és a Szentszék nagy körültekintéssel dolgoznak ezen országok és az ottani keresztények megsegítésén. Ez azonban nem egyszerű dolog. Példaként mesélek egyről: az egyik országban tilos közösen imádkozni. Mi van azonban a keresztényekkel, akik szeretnék megünnepelni a szentmisét?! Él ott egy pap, aki munkásként dolgozik. Amikor szeretné bemutatni a szentmisét, úgy tesznek, mintha teát innának az asztalnál. Ha jönnek a rendőrök, gyorsan elrejtik a könyveket, s isszák a teát. Ez történik manapság. Nem egyszerű helyzet.”

Federico Lombardi: „Most jöjjön újra a sorban az olasz nyelvű csoport…”

„Szentatya, pápaságában Ön teendők seregével néz szembe, s mindezt igen sűrű naptárral, ahogyan ezt a napokban is láthattuk. Ha valamikor, egy nagyon távoli napon úgy érezné, hogy nincs elegendő ereje ellátni szolgálatát, gondolna-e ugyanarra a döntésre, mint elődje, vagyis lemondana-e pápaságáról?”

Ferenc pápa: „Azt fogom tenni, amit az Úr mond, hogy cselekedjem. Imádkozva, Isten akaratát keresve. Úgy gondolom, hogy XVI. Benedek nem marad egyedüli eset. Már nem volt ereje, és őszintén – a hit alázatos embereként – döntött így. Hetven évvel ezelőtt nem léteztek nyugalmazott püspökök. Mi történik majd a nyugalmazott pápákkal? Úgy hiszem, ő egy intézményt hozott létre: megnyitott egy ajtót, a nyugalmazott pápák ajtaját. Hogy lesznek-e továbbiak, csak Isten tudja. Mindenesetre az ajtó nyitva áll. Én azt hiszem, hogy ha Róma püspöke, a pápa sok év után úgy érzi, hogy fogytán az ereje, akkor ugyanazokat a kérdéseket kell föltennie magának, amelyeket Benedek pápa tett föl.”

Federico Lombardi: „Térjünk rá ismét az angol nyelvű csoportra…”

„Szentatya, éppen ma találkozott a holokauszt túlélőinek egy csoportjával. Nyilvánvalóan jól tudja Ön is, hogy egyik elődje, XII. Piusz pápa olyan személy, akinek még ma is homályos a holokauszt idején betöltött szerepe. Pápaságának elején írásban vagy szóban említette, hogy nagyra tartja XII. Piuszt, ám szerette volna látni az archívum anyagát, mielőtt határozottabban döntene. Azt szeretnénk tehát tudni, hogy szándékában áll-e XII. Piusz boldoggá avatási ügyét előmozdítani, illetve várható-e valami fordulat az eljárásban, mielőtt döntés születne?”

Ferenc pápa: „XII. Piusz boldoggá avatásának ügye nyitott még. Tudtommal jelenleg még nincs semmilyen csoda; ha pedig nincsenek csodák, akkor nem lehet előbbre haladni. Megállt az ügy menete. El kell fogadnunk a valós helyzetet, hogyan is halad ez az ügy a valóságban, s csak ezután lehet döntéseken gondolkodni. … Mivel az eljárás lassú, nem gondolkodhatom így: 'Boldoggá avassam őt, vagy sem?'”

Federico Lombardi: „Most menjünk át Argentínához a spanyol csoport újabb kérdésével.”

„Ön vallási vezető, de emellett politikai is, hiszen nagy figyelem irányul Önre mind az Egyházon belül, mind a nemzetközi közvéleményben. Az Egyházon belül is nagy a várakozás, mi történik az elvált újraházasodottak áldozásával kapcsolatban; a nemzetközi közvélemény pedig közvetítésére figyel, amellyel meglepte a világot, mivel a Vatikánban lesz ez a találkozó. (A pápa meghívta Mahmud Abbaszt és Simon Perezt a Vatikánba – a szerk.) … Az előzetes várakozásokat látva nem fél a kudarctól?”

Ferenc pápa: „Először hadd tegyek egy megjegyzést erről a vatikáni találkozóról: ez egy imatalálkozó lesz, nem közvetítés, s nem itt próbáljuk megoldani a helyzetet. Imádkozni gyűlünk majd össze, azután mindenki hazatér. Ám hiszem, hogy az ima fontos, bármilyen más típusú megbeszélést mellőzve, csupán az ima is segíthet. Nem magyaráztam el az előbb eléggé, hogyan is zajlik majd: imatalálkozó lesz, ahol ott lesz egy rabbi, egy imám és én. Azt hiszem, elárulhatom, hogy a szentföldi kusztódiát kértem föl a gyakorlati dolgok előkészítésére.
Másodszor, szeretném megköszönni az elváltakkal kapcsolatos kérdést. A szinódus a családról, a családok nehézségeiről és értékeiről, illetve a családok jelenlegi helyzetéről szól majd. Kasper bíboros előkészítő felszólalása öt fejezetből állt, amelyből négy a családról és annak szépségeiről, annak teológiai magyarázatáról és néhány családdal kapcsolatos kérdéskörről; az ötödik fejezet a házastársak különválásának és a házasság érvénytelenítésének lelkipásztori kérdéséről, illetve az elváltakról szól… Ennek képezi részét az áldozás kérdése is. Magam részéről nem szeretem azokat az embereket – még az Egyházon belül, a papok között is vannak ilyenek –, akik ezt mondják: 'Ó, a szinódus, amely biztosítani fogja az áldozás lehetőségét az elváltaknak.' Igen, ők erre a pontra jutottak. Úgy érzem, hogy a kérdés a kazuisztika szintjére szűkült, ám annál sokkal teljesebb és összetettebb. Mindnyájan tudjuk, hogy a család válságban van, világméretű válságban. A fiatalok nem akarnak házasságra lépni, vagy meg sem házasodnak, csupán együtt élnek. ... Nem szeretném, ha a kazuisztikánál ragadnánk le: lehet, vagy nem lehet? … Ezért köszönöm a kérdést, hiszen így lehetőségem nyílik megvilágítani ezt. A család lelkipásztori problémái sokkal, de sokkal szélesebb körűek. Esetenként kell vizsgálni mindent. Sokat segített nekem Benedek pápa egyik mondása az elváltakról, amelyet többször is megismételt. Elsőként az Aosta-völgyben, majd Milánóban és az utolsó nyilvános konzisztóriumi ülésen, amelyen új bíborosokat kreált: tanulmányozni kell a házasság érvénytelenítésének folyamatát; hittel meg kell vizsgálni, hogyan házasodhat ezután valaki. Azt is világosabbá kell tenni, hogy az elváltak nincsenek kiközösítve az Egyházból, bár sokszor így kezelik őket. Ez komoly dolog, amely szintén a kazuisztikánál ér véget, azonban a szinódus a családról fog szólni: annak értékeiről és nehézségeiről, valamint az érvénytelenítéssel kapcsolatos megoldásokról. Szó lesz erről a problémáról is, de más dolgokkal összefüggésben. Most azt mondom el, miért a családról szól a szinódus: ez nagyon erős lelki tapasztalatot jelent számomra. Pápaságom második hónapjában eljött hozzám Eterović érsek, a szinódus akkori titkára három témával, amelyet a szinódus tanácsa ajánlott a következő ülés témájaként.
Az első téma nagyon jó volt: Jézus Krisztus ajándék a ma emberének. Ez volt a címe, az evangelizációról szóló szinódus folytatásaként. Azt mondtam, jó; egy kicsit beszéltünk a szinódus menetének reformjáról, végül azt mondtam: 'Tegyünk bele egy kicsivel többet: Jézus Krisztus ajándék a ma emberének és a családnak.' Így már jobb volt. Azután a tanács első ülésén, amelyen ott voltam én is, már láttam, hogy a cím már Jézus ajándéka a család számára volt: 'Mit ad Jézus Krisztus a családnak?' Anélkül, hogy észrevettük volna, a tanács a családról kezdett el beszélni. Biztos vagyok abban, hogy az Úr Lelke vezetett e téma megválasztásához, hiszen ma a családoknak valóban nagyobb lelkipásztori segítségre van szükségük.”

Federico Lombardi: „Térjünk vissza még a francia csoporthoz is.”

„Szentatyám, meg tudná mondani, melyek az akadályai reformjának a Római Kúriával kapcsolatban, és hol tartunk ma?”

Ferenc pápa: „A legfőbb akadály saját magam vagyok. (A Szentatya nevet.) Ténylegesen azonban egy megfelelő szakaszhoz érkeztünk el, hiszen kineveztem nyolc bíborost tanácsomként – nem emlékszem a dátumra, de nagyjából három hónappal a megválasztásom után…”

Federico Lombardi: „… egy hónappal megválasztása után”.

erenc pápa: „… egy hónappal megválasztásom után. Július első napjaiban üléseztünk első alkalommal, attól fogva pedig dolgozunk folyamatosan. Milyen munkát is végez ez a tanács? A tanács tanulmányozza a Pastor Bonus dokumentumot, és Római Kúriát is vizsgálja. Az egész világgal és a Kúriával is kapcsolatban áll, és tanácskozik velük, de elkezdett más dolgokat is tanulmányozni. 'Ezt így lehetne, azt pedig úgy…' Néhány dikasztériumot összevonunk, a szervezést könnyítendő. Az egyik kulcskérdés a gazdaságé, s a Gazdasági Tanács sokat segít ebben. Az Államtitkársággal közösen dolgozunk, hiszen vannak közös pontjaink… Most júliusban van négy napnyi munkatalálkozó a tanáccsal, majd szeptemberben, úgy hiszem, másik négy nap. Eleget dolgozunk. Az eredmények közül még nem minden látszik, de a gazdasági résszel már sokat haladtunk, hiszen ezzel foglalkoztunk először, mivel a sajtó is sokat foglalkozott ezekkel a problémákkal. Csupán természetes akadályok lépnek föl, amelyek a folyamat jellegéből fakadnak. Vizsgáljuk az utat … A meggyőződés nagyon fontos. A meggyőződésből, segítő szándékból végzett munka… Van néhány személy, akivel a kapcsolat nem annyira tiszta, de minden reform ilyen dolgokkal jár együtt. Jómagam elégedett vagyok: igazán elégedett. Sokat dolgozik ez a tanács, és sokat is segít. Köszönöm.”

Federico Lombardi: „Szentatya, köszönjük az Ön készségességét. Bocsánat, ha megszakítottam a párbeszédet; igen nagylelkű volt hozzánk, rögvest egy ilyen különleges út után, amely minket is hasonló jóérzéssel töltött el. … Kívánunk szép folytatást ennek az útnak a befejezéséhez, hogy meghozza az Ön által remélt gyümölcsöket, amelyeket mi is remélünk. Hiszem, hogy a világ békéje felé vezetnek. Szívből köszönjük, Szentatya!”

Ferenc pápa: „Köszönöm Önöknek jóindulatukat, és hogy csatlakoztak hozzám… Kérem, imádkozzanak értem. Szükségem van az imájukra! Köszönöm.”

Forrás: http://vatican.va/content/francesco/it/speeches/2014/may/documents/papa-francesco_20140526_terra-santa-conferenza-stampa.html

Fordította: Korponai Gábor SJ

Magyar Kurír