Maga a Szentatya a lehető legszebb módon ünnepli megválasztását: a Róma melletti Aricciában egy szerzetesházban nagyböjti lelkigyakorlaton vesz részt a római kúria bíborosaival és püspökeivel együtt.
Ferenc lenyűgöző pápasága a világ legnormálisabb „Jó estét kívánok” köszöntésével kezdődött. Jorge Mario Bergoglio mindjárt azt akarta jelezni, hogy az evangéliumi egyszerűség, az alázat, a hétköznapi viselkedés reformját akarja követni, amely sokakat meglepett és megdöbbentett egyszerre. Az új pápa első gesztusai – az első, aki Assisi Szegénykéjének nevét választotta, az első jezsuita és az első latin-amerikai – felborította azt, ami addig megszokott volt. Első megjelenésekor a Szent Péter-bazilika loggiáján meghajolt, és kérte magára az egybegyűlt hatalmas embersereg imáit és áldó közreműködését. Péteri szolgálatának elsőként meghirdetett programja az volt, hogy a püspök és a nép együtt legyenek. Róma új püspöke úgy képzeli el az egyházat, mint amely „halad, épít és gyóntat”, amint azt megválasztása másnapján, első pápaként bemutatott szentmiséjén megfogalmazta a Sixtusi-kápolnában.
Az új pápa szegény egyházra gondol. Ezt pedig a VI. Pál teremben egybegyűlt több ezer újságírónak mondta, amikor felfedte névválasztásának indítékát. „Ne feledkezz el a szegényekről” – a konklávén mellette ülő barátja, Hummes bíboros szavaira emlékezett. „Ez a szó behatolt ide” – mutatott a szívére a pápa. „A szegényekről pedig mindjárt Assisi Szent Ferenc jutott eszembe. Aztán a háborúkra gondoltam… és arra, hogy Ferenc a béke embere volt. Ferenc olyan ember, aki szereti és védelmezi a teremtést… Mennyire szeretném, ha az egyház szegény lenne a szegényekért” – hangzottak fel az oly jól ismert, azóta világhírűvé vált szavak az új pápa ajkáról.
Ferenc pápa a szegénység mellett tette le a voksát, ezt tanúsítja az a mértékletesség is, amellyel lakhelyét kiválasztotta. Nem akart a szépséges, pompás Apostoli Palotában lakni, hanem egyszerű kis lakosztályt választott a Vatikánban dolgozó prelátusok házában, a Szent Márta-házban. Néhány nappal megválasztása után, a vasárnapi Úrangyala-imádság alkalmával folytatta pápasága terveinek feltárását. A Szent Péter téren, ahol soha nem látott tömeg gyűlt egybe, a mindig megbocsátani kész Isten szeretetére emlékeztetett. Isten soha nem fárad bele abba, hogy megbocsásson nekünk, embereknek, hanem inkább olykor mi vagyunk azok, akik megunjuk azt, hogy bocsánatot kérjünk.
Március 24-én, virágvasárnap ezt mondta a fiataloknak: „Ne engedjétek meg senkinek, hogy elrabolják tőletek a reményt, a Jézus által adott reménységet.”
Első plébániai látogatásai egyházmegyéjében a külvárosokba vezettek. Az evangélium nem maradhat elzárva egy-egy közösségben. El kell jutnia a perifériákra, az emberi életek perifériáira: oda, ahol a legnagyobb a szenvedés – figyelmeztet a Szentatya. Ki kell lépnünk saját magunkból, a hit elfásult, szokványos megéléséből. Meglepetésekre, kreativitásra van szükség.
Az új pápa Istene a meglepetések Istene, Loyolai Szent Ignác tanítása szerint, „Deus semper maior”.
XVI. Benedek pápa lemondása is óriási meglepetés volt az egyház számára, amely új lehetőségeket nyitott meg. A konklávé után sokan aggódva kérdezték: hogyan fog a két pápa egymás mellett élni, olyan helyzetben, amely teljesen újat hozott az egyház történelmében. A félelmeket azonban csodálatos módon mindjárt eloszlatta Péter két utódának baráti ölése Castel Gandolfóban, március 23-án. „Testvérek vagyunk” – suttogták egymásnak, mielőtt együtt letérdeltek imára a kápolna oltára előtt. Ez az egyedülálló kapcsolat Ferenc pápa első enciklikájával folytatódik. A Lumen Fidei befejezi azt a munkát, amelyet az emeritus pápa kezdett el lemondása előtt.
Ferenc pápa, akit sokan a gyöngédség apostolának neveznek, valójában rendkívül határozott tud lenni abban, amit a püspököktől és a papoktól elvár. Azt kéri tőlük, hogy küzdjenek a gondjaikra bízott népért. Legyenek „bárányszagú” lelkipásztorok, vigyázzanak a nyájra, hogy egyetlen bárány se tudjon elveszni. „Ezt kérem tőletek, legyetek bárányszagú pásztorok a nyáj körében, emberhalászok.” Ferenc pápa egyházában az ajtó mindig nyitva áll az emberek előtt. Nemcsak azért, hogy bárki beléphessen a templomok és a plébániák kapuin, hanem azért is, hogy Jézus kiléphessen az emberek közé, az utcára.
Világos, egyszerű, ám mély tartalmat hordozó szavai, amelyek közvetlenül a mindennapi életből fakadnak, megdobogtatják milliók szívét, és nem csak a hívő emberekét.
Ferenc a találkozás kultúráját gyakorolja. Megöleli az időseket, a betegeket; nem zárkózik el a fényképezőgépek villanásai elől, kávét iszik a brazíliai barakknegyed lakosaival. Amint az első interjúban mondta a Civiltà Cattolica jezsuita magazinnak: úgy gondol az egyházra, mint egy frontkórházra, melynek küldetése, hogy gyógyítsa azokat, akik a mai világ sebeit hordozzák magukban, testükben és lelkükben. Ezért utazott Lampedusa szigetére, ahová a föld déli szegény féltekéjéről érkeznek tömegesen a menekültek, ha ugyan közben nem fulladnak a tengerbe a jobb életkörülményeket kereső szerencsétlen emberek. A tenger áldozataira emlékezve ezt mondja: „Elsiratta-e valaki ezeknek a testvéreknek a halálát… A fiatal anyukákat gyermekeikkel együtt… Ezeket a férfiakat, akik valamivel többet akartak, hogy el tudják tartani a családjukat… A közöny globalizációja elvette tőlünk a sírni tudás képességét.”
2013. szeptember 22-én szardíniai látogatása során a pápa olyan kérdést érintett, amely korunk egyik legnagyobb tragédiája: a munkalehetőségek hiányát. „Munka, munka, munka. A munka méltóságot jelent, azt, hogy megkeressük a mindennapi kenyeret, a munka szeretet jelent.”
Brazíliai útjáról visszatérőben a pápa a repülőgépen interjút adott. Nem zárkózott el semmitől, a legkényesebb kérdésektől sem. Választ adott az ún. „meleglobbival”, az elváltak és az áldozás, valamint a IOR és az egyház központi kormányzása reformjával kapcsolatos kérdésekre. Ez utóbbi kihívásra azzal kíván válaszolni, hogy az öt földrészt képviselő nyolc bíborosból álló tanácsot hozott létre. A reform körébe tartoznak azok a szentmisék is, amelyeket reggelenként a Szent Márta-házban mutat be Ferenc pápa. Az ott elhangzott gondolatait a Vatikáni Rádió továbbítja az egész világnak. Ezek a homíliák alkotják Róma püspöke lelkipásztori elgondolásának vezérfonalát, azokkal a beszédekkel együtt, amelyeket szerdánként az általános kihallgatások alkalmával tart. A Nobel Béke-díjra javasolt pápa imatalálkozót hirdetett meg Szíria békéjéért, amelyhez minden vallás képviselői csatlakoztak. Az Evangelii gaudium enciklikában teljes erővel vallja, hogy az egyenlőtlenség erőszakot vált ki, és hogy a pénznek nem kormányoznia kell, hanem szolgálnia.
A február végén tartott bíborosi konzisztóriumon így szólította meg az új bíborosokat: „A bíboros az egyházba lép be, nem pedig uralkodóházba. Segítsük egymást kölcsönösen, és kerüljük el, hogy uralkodóházi szokásokat vegyünk fel, mint a rivalizálás, fecsegés, csoportokra szakadás, előnyök keresése. A mi nyelvezetünk legyen az, ami az evangéliumé: igen, igen, nem, nem. Magatartásunk mértéke pedig legyen a nyolc boldogság, utunk az életszentség.”
Ferenc pápa szolgálatának első tizenkét hónapját világszerte a mérhetetlen népszerűség jellemezte olyan környezetben is, amely távol áll az egyháztól. A pápa mindenki elé az irgalmas szamaritánus alakját állította, és ő az első, aki ezen az úton jár. Isten neve az irgalmasság – üzeni minden embernek Ferenc pápa, akit pontosan egy évvel ezelőtt választottak meg Péter utódának. Ma az egész világ hallgathatja ezt a szót az ő ajkáról – olvasható a Vatikáni Rádió összefoglalójában.
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria