Ferenc pápa: A Szentlélek emlékeztet arra, hogy Isten szeretett gyermekei vagyunk!

Az alábbiakban Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangélium, húsvét hatodik vasárnapján, a Szentlélekről szól, akit Jézus Paraklétosznak nevez (vö. Jn 14,15–17). A paraklétosz görög eredetű szó, mely egyszerre jelent vigasztalót és szószólót. Vagyis a Szentlélek sosem hagy magunkra bennünket, hanem mellettünk áll, mint az ügyvéd, aki a vádlottat segíti azzal, hogy mellé áll. Ő ad tanácsot nekünk, hogy miként védjük meg magunkat azokkal szemben, akik vádolnak bennünket.

Ne feledjük, hogy a nagy vádló mindig a sátán, aki bűnöket, bűnre való vágyat, gonoszságot ültet belénk. Gondolkodjunk el ezen a két szemponton: a Szentlélek közelségén hozzánk, és segítségén azokkal szemben, akik vádolnak bennünket.

A közelsége: a Szentlélek, mondja Jézus, „veletek marad és bennetek lakik” (vö. Jn 14,17). Sosem hagy magunkra bennünket. A Szentlélek velünk akar lenni: nem egy átutazó vendég, aki csak udvariassági látogatást tesz nálunk. Ő az élettársunk, egy állandó jelenlét, Lélek, aki a lelkünkben akar lakni. Türelmes, és velünk marad akkor is, amikor elbukunk. Azért marad velünk, mert valóban szeret bennünket: nem csak megjátssza, hogy szeret bennünket, hogy aztán magunkra hagyjon a nehézségekben. Nem! Ő megbízható, áttetsző, hiteles.

Sőt, ha megpróbáltatás ér, a Szentlélek vigasztal bennünket, elhozza nekünk Isten bocsánatát és erejét. És amikor szembesít hibáinkkal, és figyelmeztet bennünket, azt kedvesen teszi: szívhez szóló hangjában mindig a gyengédség hangszíne és a szeretet melegsége van jelen. Nyilvánvaló, hogy a vigasztaló Lélek magas igényeket támaszt, mert ő igaz, hű barát, aki semmit sem hallgat el, aki tanácsot ad arról, hogy min változtassunk és hogyan fejlődjünk. De

amikor figyelmeztet bennünket, sosem aláz meg, és sosem kelt bennünk elbizonytalanodást; ellenkezőleg, azt a bizonyosságot közvetíti, hogy Istennel mindig boldogulunk.

Ilyen az ő közelsége. Gyönyörű bizonyosság!

A másik szempont: a Paraklétosz a mi ügyvédünk, aki védelmez bennünket. Véd mindazokkal szemben, akik vádolnak bennünket: önmagunkkal szemben, amikor nem szeretjük magunkat, és nem bocsátunk meg magunknak, sőt odáig megyünk, hogy azt mondjuk, bukottak és semmirekellők vagyunk; véd bennünket a világgal szemben, amely félresöpri azokat, akik nem felelnek meg sémáinak és modelljeinek; véd a sátánnal szemben, aki a voltaképpeni „vádló” és megosztó (vö. Jel 12,10), és mindent megtesz, hogy alkalmatlannak és boldogtalannak érezzük magunkat.

Mindezen vádló gondolatokkal szemben a Szentlélek azt sugallja, hogy miként válaszoljunk. Hogyan? A Paraklétosz – mondja Jézus – „emlékeztet mindarra, amit Jézus mondott” (vö. Jn 14,26). Emlékeztet tehát az evangélium szavaira, és így lehetővé teszi, hogy a vádló sátánnak ne saját szavainkkal, hanem az Úr szavaival válaszoljunk. Mindenekelőtt arra emlékeztet, hogy Jézus mindig a mennyei Atyáról beszélt, megismertette őt velünk, és kinyilatkoztatta szeretetét irántunk, akik az ő gyermekei vagyunk. Ha a Lelket segítségül hívjuk, megtanuljuk befogadni az élet legfontosabb valóságát, és megtanulunk emlékezni rá, amely megvéd bennünket a gonosz vádjaitól. És mi az életnek ez a legfontosabb valósága? Az, hogy Isten szeretett gyermekei vagyunk. Isten szeretett gyermekei vagyunk: ez a legfontosabb valóság, a Lélek erre emlékeztet bennünket.

Testvéreim, ma tegyük fel a kérdést magunknak: hívjuk-e a Szentlelket, kérjük-e őt gyakran? Ne feledkezzünk meg róla, aki közel van hozzánk, sőt bennünk van! Azután, meghalljuk-e hangját, amikor bátorít vagy figyelmeztet bennünket? Jézus szavaival válaszolunk-e a gonosz vádjaira, az élet „ítélőszékeinek”?

Emlékezetünkbe idézzük-e, hogy Isten szeretett gyermekei vagyunk?

Mária tegyen tanulékonnyá bennünket a Szentlélek hangja iránt és érzékennyé az ő jelenlétére!

A Szentatya szavai a Regina caeli elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Az elmúlt napokban ismét izraeliek és palesztinok közötti fegyveres összecsapásoknak voltunk tanúi, melyekben ártatlan emberek, köztük nők és gyermekek vesztették életüket. Kívánom, hogy a most elért tűzszünet állandósuljon, a fegyverek hallgassanak, mert fegyverekkel sosem lehet biztonságot és stabilitást teremteni, hanem épp ellenkezőleg, a béke minden reményét leromboljuk.

Szeretettel köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak, Olaszországból és sok más országból érkezett zarándokok. Külön is köszöntöm a Kanadából, Szingapúrból, Malajziából és Spanyolországból jött hívőket.

Köszöntöm a Sant’Egidio közösség huszonöt afrikai országból érkezett vezetőit; valamint a lengyelországi Radom egyetemének vezetőségét és tanárait. Köszöntöm a Caritas Internationalist, mely gyűlést tartott, és új elnököt választott. Bátran haladjatok előre a reformok útján! Köszöntöm Scandicci és Torrita di Siena hívőit; az Appiano Gentile-i esperesi került fiataljait, az algherói AGESCI cserkészeket és a senigalliai fiatalokat; a cammaratai „Giovanni XXIII” iskolát; és a Rákkutatási Alapítványt támogató szolidaritási váltófutás résztvevőit.

Sok országban ma tartják anyák napját; emlékezzünk hálával és szeretettel minden édesanyára, azokra, akik még közöttünk vannak, és azokra, akik már a mennybe mentek. Bízzuk őket Máriára, Jézus édesanyjára! Hangos tapsot az édesanyáknak!

Hozzá, Máriához fordulunk, kérve őt, hogy enyhítse a meggyötört Ukrajnának és minden, a háború és erőszak sebeit magán hordozó nemzet szenvedését.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Köszöntöm a Szeplőtlen Szűzanya-egyházközség derék fiataljait. Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican.va

Magyar Kurír