„Akik rátekintek, ragyognak” – A Szent Imre Antióchia Közösség 50. hétvégéjéről

Április 1-jén újra megtelt velünk, fiatalokkal a Szent Imre Gimnázium impozáns díszterme, nem kisebb reménységgel, mint hogy a Szent Imre Antióchia Közösség fennállásának 26. évében megrendezett 50. hétvégét ünnepelhessük meg együtt. A hétvégék kitüntetett alkalomnak számítanak, hiszen ilyenkor lehetőség nyílik új tagoknak is a csatlakozásra, és az együtt töltött két és fél nap alatt a közösség még inkább össze tud kovácsolódni. A jubileumi eseményen 62 régenc és 25 újonc vett részt két szülőpárunk kíséretében, valamint egy nyolctagú angyalcsapat is serénykedett a háttérben, akik – többek között – az állandó betevőről gondoskodtak.

Egy ilyen hétvégét szinte beláthatatlan mennyiségű szervezési feladat előz meg, kezdve a hétvége tematikájának kiötlésétől, az újoncok toborzásán és informálásán át egészen a dekoráció elkészítéséig – hogy csak néhányat említsek ezek közül. A hétvége megszervezésének és lebonyolításának megtisztelő (és óriási!) feladatát mindig egy – a szülőpár által felkért – fiú-lány vezetőpáros (most Szilvi és Csanád) valósítja meg, akik elképesztő szenvedélyt és kreativitást tesznek bele küldetésükbe: most sem volt ez másként.

Jelen hétvégénk tematikája az olümposzi istenek világába kalauzolt el bennünket, ahol a kerettörténet tógás figurái a trójai mondakör ikonikus eseményeit játszották el, mindezt meglehetős színészi tehetséggel! A tét nem volt csekély: vasárnap estig cserépszavazással kellett Trója népének dönteni arról, hogy a hatalmat, a szépséget, avagy az örök életet választja-e legfőbb érték gyanánt. A nép – köszönhetően az átélt élményeknek – jól döntött.

A hétvége egy több mint 48 órás, intenzív, érzelmekben és behatásokban nem szűkölködő találkozó. Legjelentősebb részét képezik a bevezetők, ahol fiatalok osztják meg személyes gondolataikat és tapasztalataikat a közösséggel, és a kiscsoportos beszélgetések, melyek során alkalom adódik arra, hogy a felmerülő témákat részletesebben és bensőségesebb módon is meg lehessen vitatni. Ezenkívül jelentősek a hitben való elmélyülést és az Istennel való találkozást elősegítő momentumok, melyek a hétvége legfelemelőbb és legkatartikusabb pillanataival ajándékoznak meg bennünket.

A plébániához tartozó lelkiatyák támogató jelenlétükkel sokat tesznek hozzá a meghatározó, maradandó élményekhez. A hétvége íve nem törik meg köszönhetően annak, hogy együtt, kisebb alvócsoportokba szerveződve töltjük az éjszakákat egy-egy jelenlegi, vagy valaha volt „antis” által felajánlott lakásban. Ez nagyon megerősíti bennünk az egymáshoz tartozás, a közösségvállalás nem pótolható érzését.

Arról, hogy milyen „antisnak” lenni, nagyon nehéz bármi objektívat mondani. Az Istennel és az Istenben való közös öröm hatja át közösségünk tagjait, és felemelő volt látni most is, ahogy az újonnan érkezettek vasárnap estére úgy olvadtak a gyülekezetbe, mintha mindig is ide tartoztak volna.

A záróünnepélyen részt vett a magyarországi Antióchiát alapító Bittsánszky házaspár is, akiknek nem kevesebbet köszönhetünk, mint közösségünk létét. A hétvége mottójául választott zsoltárrészlet pedig („Akik rátekintenek, ragyognak”) kristálytiszta valósággá vált a szemünk láttára.

Szerző: Edőcs Johanna

Fotó: Antióchia Közösség

Magyar Kurír