Fabrizio Costa: Mária, Jézus anyja

Fabrizio Costa kétrészes filmje a keresztre feszítéssel kezdődik: Jézus iszonyúan szenved a kereszten, anyja pedig Mária Magdolnával és Jánossal együtt a kereszt alatt sírnak, jajonganak, fájdalmuk leírhatatlan. Mária vigasztalhatatlanul zokog, két karját kinyújtja fia felé, oda akar rohanni a kereszthez, megérinteni Jézus véres, korbácsütésektől meggyötört testét, de a római katonák durván ellökik. Röhögve gúnyolják Jézust, „Hívja le Istent, mentse meg, ha valóban ő a Messiás! Isten nem mer lejönni, fél tőlünk, és ezt jól is teszi!” Hihetetlen önteltség, egy világot uraló nagyhatalom mértéktelen gőgössége árad a római katonákból, ám hamar kiderül, hogy szájuk nagyobb, mint a merszük: amikor Jézus halálakor kitör a hatalmas eső- és szélvihar, ugyanezek az Istent gúnyoló katonák fejvesztetten menekülnek, ki merre lát. A kereszt alatt csak hárman maradnak, szívükben a mélységes, vigasztalhatatlan fájdalommal, Jézus anyja, Mária, János, a kedvenc tanítvány és Magdalai Mária.

A film hatalmasat ugrik vissza az időben, a kislány Máriát látjuk, amint szülei felajánlják templomi szűznek. Costa a négy evangélium mellett több apokrif iratot is alapul vesz, így Jakab protoeavangéliumát, amely leírja, hogy Mária templomi szűz volt. (Csodás evangéliumok 8.o.) Mivel nem fordult hátra, amikor felfelé futott a lépcsőn, méltóvá vált az isteni kiválasztottságra. Jézus szavai juthatnak erről az eszünkbe: „Aki kezét az ekére teszi és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” (Lk 9,62) A filmben nem ez az egyetlen utalás a későbbi istenanyaságra, illetve Jézus születésére: miközben Mária aprócska lábaival felfelé igyekszik a templomhoz, egy prófétaszerű alak azt kiáltja: „Senki emberfia nem juthat fel ezen a lépcsőn Istenhez, Õ maga fog lejönni hozzánk!”

A kamaszlány Mária örökké mosolygós, életvidám teremtés, túlcsordul benne a szeretet Isten iránt. Az egész világot magához ölelné a Teremtő végtelen szeretetében, elveti a korlátokat, még engedetlen is: hiába inti meg a szigorú rabbi, hogy ne lelkendezzen hangosan az Istent dicsőítő zsoltárt énekelve, nem törődik ezzel, sőt, kiválva az énekkarból, egyedül kezd el tapsolni, énekelni és táncolni. Mária ösztönösen érzi, hogy Isten nagy dolgokra fogja kiválasztani, ezért már most köntöst varr majdan születendő gyermekének, mégpedig bíborból, mert hisz abban, hogy a gyermeke király lesz.

Mária nyílt, tiszta lélek, távol áll tőle minden álnokság. Élete vezérfonala, hogy mindenkor teljesítse Isten akaratát. A Pszeudo-Máté evangélium című apokrif iratban (Csodás evangéliumok 52.o.) az egyik pap, Abiathar hatalmas ajándékot ajánl fel társának, Zakariásnak, Erzsébet urának és Mária nagybátyjának, hogy fia számára adják oda Máriát, de Zakariás nemet mond, mert érzi, hogy más az Úr akarata. Szerepel egy erre emlékeztető jelenet a filmben, csakúgy, mint Jakab protoevangéliumának az a része, amelyben a szerző leírja, hogy Mária kezét József úgy nyeri el, hogy botpróbát tartanak, és az ő botja fölött repül fel egy galamb. (u.o. 9.o.) A film szerint pedig József botja fölött száll fel a fehér füst, Isten jeleként.

József a filmben harmincéves, Mária tizenhat. József kezdetben barátságtalan és mogorva Máriával szemben, de ez kisebbrendűségi érzéséből fakad: többször is hangoztatja, hogy ő csak egy szegény, egyszerű ács, aki nem tartja méltónak magát arra, hogy a jó házból származó, vallási rokonsággal rendelkező, nálánál sokkal fiatalabb Mária férje legyen. Mária azonban hamar meghódítja őt a természetes derűjével, kedvességével.

A film első részében a rendező részletesen kibontja a Szent Család történetét. József kisebbrendűségi érzése mindvégig megmarad, néha elkeseredik, de Mária mindig megnyugtatja, hogy Isten nem véletlenül bízta rá Jézus nevelését, gondozását. József a rajongásig szereti Máriát. Időnként fölöslegesnek érzi a létét, s arról panaszkodik, van egy felesége, aki nem a felesége, és egy fia, aki nem a fia. József korántsem viseli olyan könnyen a helyzetét, mint ahogy azt gyakran elképzeljük, de szeretete mindennél erősebb Mária és Jézus iránt, s ez túllendíti őt a nehéz pillanatokon. A Szent Család életében vannak titokzatos jelek, így Jézus születésekor Józsefnek látomása van, mintha az egész világegyetem megállt volna néhány pillanatra, hogy köszöntse a Megváltó születését, ahogy ugyancsak Jakab protoevangéliumában olvasható. (Csodás evangélium 13-14.o.) A filmben montázsjelenetek sorozatát láthatjuk, pásztorok terelik nyájaikat, asszonyok és férfiak vigyázzák gyermekeiket, az újszülött Jézus előtt hódolnak a napkeleti bölcsek, s újra megjelenik az a férfi, akit az elején láttunk Mária lépcsőpróbáján, lelkendezve hirdeti az egész világnak: „Megszületett a Messiás, a világ Megváltója!” Az öröm valóban egyetemes. Mária karjában tartva Jézust, arcán boldog mosollyal suttogja: „Hát megszülettél, szentséges fiam…”

Külön történet a filmben Mária és rokona, Erzsébet, Keresztelő János anyjának a kapcsolata. A film szerint Nagy Heródes őrjöng a próféciák hallatán, hogy egy újszülött veszélyeztetni fogja az ő királyságát. A már többször említett Jakab protóevangéliumában (Csodás evangéliumok 16-17.o.) Heródes nem csak az újszülött Jézust, de a vele csaknem egy időben született Keresztelő Jánost is meg akarja gyilkoltatni. Erzsébetnek azonban sikerül elmenekülnie újszülött fiával. Mivel Zakariás nem árulja el, hogy hol rejtőznek, Heródes a szolgáival megöleti, a templom szentélyében, az Úr oltára előtt. A filmben Heródes a templom papjának, Zakariásnak az újszülött fiát hiszi a Megváltónak, s keresteti. Zakariás azonban figyelmezteti Máriát, Józsefet és Erzsébetet, hogy meneküljenek el a két csecsemővel. Heródes kegyetlen, kíméletet nem ismerő zsarnoknak van ábrázolva, aki saját kezűleg, dárdájával döfi keresztül Zakariást, majd elrendeli a betlehemi gyermekgyilkosságot. Miközben a Szent Család és Erzsébet, karjában újszülött csecsemőjével, menekülnek egy sziklás hegységen, a katonák öldösik a gyermekeket.

Erzsébet hite ellentmondásos. Amikor az angyali üdvözlet után Mária elmegy hozzá, hogy meggyőződjék róla, valóban áldott állapotban van-e, idős kora ellenére (Lk 1,39-45), Erzsébet boldognak nevezi unokahúgát, amiért hitt az angyalnak, az Úr küldöttének. Itt tehát ő erősíti Mária hitét. Később azonban, a súlyos megpróbáltatások idején kiderül, hogy Erzsébet hite gyenge lábakon áll. Miután fiát, Keresztelő Jánost megölik, Erzsébet fellázad a Mindenható ellen, kegyetlen, kíméletlen Istennek nevezi, és vádlón mondja azt, amit Jézus mondott az evangéliumok szerint: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek!” (Mt 23,37; Lk 13,34)

Erzsébet Jézus halálát követően azzal vádolja Máriát, hogy becsapja magát, amikor Jézus anyja azt állítja, hogy a fia él, megjelent neki. Pedig ez az igazság, Jézus Máriának jelenik meg először. Erzsébet ekkor már nagyon öreg, haja hófehér, elvesztette a látását, betegen, magatehetetlenül fekszik az ágyában. Szinte követeli, hogy Mária hagyja magára. Nem hisz Isten jóságában, az egész világot gyűlöli, Jézus tanítványait gyávának nevezi, elzavarja őket. Mária azonban nem megy el tőle, mindvégig gondozza, lelkileg is ápolja, hogy elvezesse Istenhez, s kitartó fáradozásának meglesz a gyümölcse. Erzsébet a halálos ágyán megtér, s az előzmények tükrében mondhatjuk, hogy ez nem hiteles, de értelmezhetjük úgy is, hogy Isten mindenki számára megadja a kegyelmet, annak lehetőségét, hogy még az élet utolsó pillanataiban is hozzá forduljunk. S ha mi ezt megtesszük, Õ nem fordítja el tőlünk a tekintetét.
A filmben ábrázolt Jézusnak küldetése kezdetén vannak kétségei, néha úgy érzi, egyszerű földi halandó csupán ő is, máskor viszont látja magát a teremtés kezdetén, érzékeltetve egylényegűségét az Atyával.

Fabrizio Costa a gyógyító és csodatevő Jézust mutatja be elsősorban. Az emberek is főleg ezt várják tőle. Jézus néha elgyengül. Az egyik jelenetben hatalmas, segítségért rimánkodó tömeg közepén áll, kinyújtott kezek erdejében. Jézus folyamatosan osztja az áldást, de a tömeg nem ritkul, sőt, egyre csak növekszik, szinte teljesen beborítja őt. Krisztus tehetetlennek érzi magát ennyi nyomorúság láttán, az égre fordítja tekintetét, segélykérően kiáltja: „Atyám, túl sok a szenvedés a földön!” Hangja kétségbeesett, érezni lelkének megrendülését, a tökéletes azonosulást a lelki és testi betegek tengernyi sokaságával, s a fájdalmas szembesülést azzal, hogy még Isten Fiaként sem tud mindenki vigasztalója lenni.

Mária Jézushoz fűződő viszonyát két alapvető érzés határozza meg: a rajongó szeretet és az aggódó félelem. Néha elfogja a kétség: lehetséges, hogy Isten ott lakozik az ő fiában? Mária Istenbe és annak jóságába vetett hite teljes, de fél attól, hogy a Teremtő egyszer visszaveszi tőle a neki adott ajándékot. Ettől a félelemtől képtelen szabadulni. Amikor a csecsemő templomi bemutatásakor az idős Simeon Jézus dicsőséges sorsáról, de az anyja lelkét átjáró tőrről is jövendöl neki (Lk 2,25-35), Mária arcán először átszellemült boldogság látható, majd rémület. Mária gyakran imádkozik Istenhez, útmutatást kérve tőle. Egyik alkalommal az angyal figyelmezteti, hogy emlékezzen, mert szüksége lesz rá. Mintha így akarná felkészíteni a Jézusra váró szenvedések elviselésére. Mária időnként nagyon megdöbben, így akkor, amikor Jézus ahelyett, hogy köszöntené őt, megnevezi az ő igazi anyját és testvéreit: „Ki az én anyám, kik az én testvéreim? Azután kitárta kezét tanítványai felé és így szólt: ’Íme, az én anyám és testvéreim. Mert mindaz, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyekben van, az az én fivérem, nővérem és anyám.” (Mt 12,46-50; Mk 3,31-35; Lk 8,19-21)

Mária ekkor szinte összeomlik. Nem is annyira szomorúság van benne, inkább súlyos csalódottság, úgy érzi, ő már senki és semmi. Istenhez könyörög, „Szólj hozzám, hallani akarom a hangodat.” Nem magáért imádkozik azonban, hanem Jézusért, hogy védje meg a fiát, akinek napról napra több lesz az ellensége.

Jézust és Máriát azonban mély lelki kapcsolat köti össze, még ha előfordulnak is viták köztük. Az egyik jelenetben Jézus szeretettel mondja aggodalmaskodó anyjának, „Én mindig a te fiad leszek.” Másokhoz hasonlóan Mária sem érti mindig Jézust, így az Eucharisztia értelmét képtelen felfogni. Azt, hogy időnkénti vitájuk ellenére is milyen szoros lelki kapcsolat fűzte őket egybe, a film azzal is kidomborítja, hogy – amint azt már említettük – a feltámadt Jézus nem Mária Magdolnának jelenik meg elsőként, ahogy azt Jánosnál olvassuk (20,11-18), hanem anyjának. Halála közeledtét érezve Mária Jézushoz imádkozik, „Drága fiam, ne hagyj magamra ebben a nehéz órában…” Jézus egy pálmaágat küld neki, jelezve annak tizenkét ágával, hogy egyházának anyja Mária. Halálának óráján Máriáért Jézus maga jön el, személyesen. Ez gyönyörű, lírai rész, érzelmekre ható zenei betéttel és szelíd dialógussal, nélkülözve azonban a giccses elemeket. Mária bevallja: nem értette mindig, de követte Isten akaratát, amelynek központi eleme volt egyszülött Fiának a megváltó kereszthalála, bűneink bocsánatára. Mária bűnösnek érzi magát, amiért jobban szerette fiát, mint Istent. Jézus válasza tökéletesen fejezi ki a keresztény hitet: „De hiszen ez ugyanaz.” Jézus végül a karjában viszi fel a mennyekbe anyját, s ez egyértelmű utalás XII. Piusz pápa 1950-ben kiadott, Mária mennyvételéről szóló dogmájára, amely szerint Mária nem meghalt, hanem elszenderült, és azonnal a mennyek országába került.

Fabrizio Costa alkotásában Mária, József, Jézus és a tanítványok – utóbbiak jelleme elnagyolt a filmben – testesítik meg a tisztaságot és a szentséget. Velük szemben áll a sötétség birodalma, az a világ, amelynek jellemzője a kegyetlen erőszak, a gátlásokat nem ismerő önérvényesítés. A kíméletlen, önmaga hatalmát gyilkos eszközökkel is megvédő Nagy Heródes; az élveteg, csak testi örömöknek élő, öregségtől rettegő Heródiás; és leánya, Salome, a romlottság gyermeke, aki leginkább egy fiatal, jól fizetett luxusszajhához hasonlít. Ennek a világnak velejéig romlottságát mutatja az a jelenet, amikor Mária és Erzsébet fölkeresik Heródiást, hogy közbenjárását kérjék Keresztelő János megmentéséért. Heródiás meglátva az idős Erzsébet fonnyadt arcát, sűrű ráncait, megrémül, hogy hamarosan ő is így fog kinézni. Míg a két asszony János életéért rimánkodik, Heródiás a mulandó szépség elvesztésén siránkozik. Hazudik is, hiszen megígéri Máriának és Erzsébetnek, lépéseket tesz Heródes Antipásznál Keresztelő János szabadon bocsátása érdekében, de eszébe sem jut ezt cselekednie. Sőt, akárcsak az evangéliumban (Mt 14,6-11), ő veszi rá Salomét, hogy táncának jutalmául kérje a szépségétől józan eszét elvesztő Antipásztól a próféta fejét.

Mária, Jézus anyja
színes, magyarul beszélő olasz film, 176 perc, 2000
rendező: Fabrizio Costa
forgatókönyvíró: Fabrizio Costa Simone De Rita, Massimo De Rita
Főbb szereplők:
Mária: Yaël Abecassis
Jézus: Nicholas Rogers
József: Miguel Hermoso Arnao
Erzsébet: Caterina Vertova
Kiadja: Etalon Film Kft.

Magyar Kurír