Ferenc pápa: Szeressük és tegyük az Egyházat mindenkit befogadó otthonná!

Ferenc pápa teljes vasárnapi beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma, az Isteni Irgalmasság vasárnapján az evangélium a feltámadt Jézus két megjelenéséről számol be: Jézus először a tanítványoknak jelenik meg, azután külön Tamásnak, a „hitetlen apostolnak” (vö. Jn 20,24–29).

Valójában nem Tamás az egyetlen, aki nehezen tud hinni, sőt, ő egy kicsit mindnyájunkat képvisel. Ugyanis nem mindig könnyű hinni, különösen akkor nem, ha az embert, mint az ő esetében, nagy csalódás érte. Egy nagy csalódás után nehéz hinni. Évekig követte Jézust, kockázatot vállalt, megpróbáltatásokat viselt el, de a Mestert bűnözőként keresztre feszítették, és senki nem szabadította meg, senki nem tett semmit! Meghalt, és most mindenki fél. Hogyan lehetne még reménykedni? Hogyan lehetne elhinni a hírt, hogy él? Kétely töltötte el.

Tamás azonban bátornak bizonyul: míg a többiek félelmükben bezárkóznak az imaterembe, ő kimegy, vállalja a kockázatot, hogy valaki felismeri, feljelenti, és letartóztatják. Azt is gondolhatnánk, hogy bátorsága miatt ő a többieknél jobban megérdemli, hogy találkozzon a feltámadt Úrral. Ezzel szemben – éppen azért, mert eltávolodott –, amikor Jézus húsvét estéjén először jelenik meg a tanítványoknak, Tamás nincs ott, és elmulasztja az alkalmat. Eltávolodott a közösségtől. Hogyan kaphatna új lehetőséget? Csak úgy, ha visszatér a többiekhez, ha visszamegy oda, ahhoz a rémült és szomorkodó családhoz, melyet otthagyott. Amikor megteszi, amikor visszatér, elmondják neki, hogy eljött Jézus, de ő ezt nehezen hiszi el; szeretné látni a sebeit. Jézus pedig eleget tesz a kívánságának: nyolc nappal később újra megjelenik tanítványai között, és megmutatja neki a sebeit, a kezét és a lábát; azokat a sebeket, amelyek szeretetének bizonyítékai, irgalmának örökké nyitott csatornái.

Gondolkodjunk el ezeken a tényeken! Ahhoz, hogy higgyen, Tamás egy rendkívüli jelet szeretne: megérinteni a sebeket. Jézus megmutatja neki, de rendes körülmények között, mindenki elé lépve, a közösségen belül, nem azon kívül. Mintha azt mondaná neki: ha találkozni akarsz velem, ne távol keress, maradj a közösségben, a többiekkel, ne menj el, hanem imádkozz velük, törd meg velük a kenyeret. És ezt mondja nekünk is. Ott fogsz megtalálni, ott mutatom meg a sebek testemen maradt jeleit: a gyűlöletet legyőző Szeretet jeleit, a bosszút lefegyverző Megbocsátás jeleit, a halált legyőző Élet jeleit. Ott, a közösségben fedezed fel arcomat, amikor osztozol a kétség és félelem pillanatain testvéreiddel, amikor szorosabban kapcsolódsz hozzájuk. A közösség nélkül nehéz megtalálni Jézust.

Kedves testvéreim, a Tamásnak szóló meghívás ránk is vonatkozik. Mi hol keressük a feltámadt Jézust? Valamilyen különleges eseményben, valamilyen látványos vagy feltűnő vallási megnyilvánulásban, kizárólag az érzelmeinkben és érzéseinkben? Vagy a közösségben, az Egyházban, elfogadva a kihívást, hogy az Egyházban maradjunk, még ha az nem is tökéletes?

Összes korláta és bukása ellenére, melyek a mi korlátaink és bukásaink, Anyaszentegyházunk Krisztus teste; és ott, Krisztus testén találhatók – ma is és mindörökre – az ő szeretetének legnagyobb jelei.

De kérdezzük meg magunktól, vajon ennek a szeretetnek a nevében, Jézus sebeinek nevében hajlandók vagyunk-e kitárni karunkat azok előtt, akiket megsebzett az élet, senkit sem kizárva Isten irgalmából, hanem mindenkit befogadva: testvérként és nővérként. Isten mindenkit befogad, Isten mindenkit elfogad!

Mária, az irgalmasság anyja, segítsen bennünket, hogy szeressük az Egyházat, és mindenkit befogadó otthonná tegyük!

A Szentatya szavai a Regina caeli elimádkozása után:

Szeretném kifejezni közelségemet összes testvéremnek és nővéremnek, akik, különösen keleten, ma ünneplik a húsvétot: Szeretteim, a feltámadt Úr legyen veletek és töltsön be Szentlelkével benneteket! Boldog húsvétot kívánok mindnyájatoknak!

Sajnos, a húsvéti üzenettel szöges ellentétben, folytatódnak a háborúk, és továbbra is borzalmas formákban okozzák sok-sok ember halálát. Bánkódjunk ezek miatt az atrocitások miatt, imádkozzunk az áldozatokért, és kérjük Istent, hogy a világ többé ne az ember által okozott erőszakos halál rémületét élje át, hanem az Isten által adott és kegyelme által megújított élet ámulatát!

Aggodalommal követem a Szudánban zajló eseményeket. Közel állok a már amúgy is megpróbált szudáni néphez, és kérem, imádkozzunk, hogy tegyék le a fegyvert, és a párbeszéd győzedelmeskedjen, hogy együtt visszatérhessenek a béke és egyetértés útjára.

Gondolok az Oroszországban és Ukrajnában élő testvéreinkre is, akik ma ünneplik a húsvétot. Az Úr legyen közel hozzájuk, és segítse őket békét kötni!

Köszöntelek mindnyájatokat, rómaiak és zarándokok! Külön is köszöntöm az isteni irgalmasság lelkiségét ápoló imacsoportokat, akik ma a Santo Spirito Sassia-kegytemplomban gyűltek össze. Biztos vagyok abban, hogy az egész világon élő hívők érzéseit tolmácsolom, amikor hálásan megemlékezem Szent II. János Pálról, aki ezekben a napokban sértő és alaptalan találgatások célpontjává vált.

Köszöntöm a Franciaországból, Brazíliából, Spanyolországból, Lengyelországból, Litvániából érkezett csoportokat; a párizsi Saint-Jean de Passy kollégium diákjait, nevelőikkel, rokonaikkal együtt. Köszöntöm a pescarai híveket, a genovai Santa Maria ad Nives iskola tanulóit és a Brescia melletti Marcheno fiataljait.

Köszöntöm az európai országokból érkezett tűzoltókat, akik egy nagyszabású, a lakosság által megnézhető bemutatóra érkeztek Rómába. Köszönöm szolgálatotokat! Mondok nektek egy dolgot: amikor imádkozom értetek, azt a kegyelmet kérem, hogy ne legyen munkátok!

Szép vasárnapot kívánok mindannyiatoknak! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: vatican.va

Magyar Kurír