Ferences térerő – Magyarországon is kapható az Erdélyi Ferences Rendtartomány által kiadott kötet

Borsodi L. Lászlót több minőségében ismeri közösségünk: diákjai magyartanárként tartják számon, tudományos berkekben irodalomtörténészként jegyzik, az irodalmi prérin költőként – sajátos belső ritmusú, feszes prózaverseinek egyedisége hozta meg számára az elismerést –, irodalmifolyóirat-szerkesztőként egy ideig megszabta a Székelyföld kulturális havilap arcélét, de munkásságának részét képezi az erdélyi ferencesekhez köthető áldásos tevékenysége is: a rend médiakapcsolatait menedzselte, szerkeszti kiadványaikat, s mindeközben számos interjút készített egyháziakkal és világiakkal hitről, elköteleződésről, szolgálatról.

Számos művének kiindulópontja, eredője, közös nevezője a hit, a csíksomlyói Szűzanya, a ferences világlátás. No meg a csend… Ami paradoxonnak hathat, de mint Ferences térerő kötete előszavában gyermekkori mentorával, Pöhacker Balázs atyával folytatott beszélgetésekre utalva megjegyzi: „a beszédnek fontos része a csend”, és „ezek a csendek adtak súlyt annak, amit mondott.”

Kötetében megszólaltatott alanyai is tudnak úgy megszólalni, hogy a sorok közötti csend sokatmondó legyen, megmozgassa az elmét és az értelmet.

Nagy erénye a kötetnek, hogy nem a múlt dicsőségében fürdenek a szerző beszélgetőtársai – holott van mire büszkének lennie az erdélyi ferencességnek, ugyanis a Katolikus Egyház számára legvészesebbnek bizonyult történelmi időkben ők biztosították a hitélet folytonosságát és az egyházi adminisztráció működését –, a hangsúly a dolgos hétköznapokon, az élő Egyházon van.

A kíváncsi kérdező kulcsszavai – saját megfogalmazása szerint – a ferencesség, s ezen belül is az erdélyi ferencesség, a Csíksomlyói Szűzanya, a hit, az úton levés, a múltunkkal, a jelenünkkel, önmagunkkal, egymással és Istennel folytatott párbeszéd.

A kötet címe pedig ugyancsak az élő Egyházra, az élő rendre, a korszerűen megélt kipróbált hit és szellem időszerűségére utal, amelyet időnként megtör a csend: Ferences térerő.

Fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír