Határozat Salkaházi Sára vértanúságról

A Szenttéavatási Ügyek Kongregációja
Az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye számára

Isten Szolgálójának, Salkaházi Sárának, a Szociális Testvérek Társasága fogadalmas nővérének (1899-1944) boldoggáavatása, vagyis vértanúságának kinyilvánítása

Határozat a vértanúságról

„Én ma a Társaság és a Testvérek iránti hálából és szeretetből fölajánlom magam, mint a Társaság áldozatát: azon esetre, ha egyházüldözés, a Társaság és Testvérek üldöztetése következne be.“

Isten Szolgálója, Salkaházi Sára 1943-ban e szavakkal ajánlotta föl életét az Úrnak, aki a következő évben meg is hallgatta őt, és abban a kegyelemben részesítette, hogy vérét onthatta hitének megvallására és a felebaráti szeretet parancsának hősies teljesítésére.

Krisztus e tanúja 1899. május 11-én született Észak-Magyarországon, Kassán (ma Košice Szlovákiában). Vallásos neveltetést kapott, több jámbor egyesületnek is szorgalmas tagja volt. Tanítónői oklevelet szerzett, de nem tanítani akart, hanem előbb könyvkötést tanult, majd újságírással, politikával, írással foglalkozott, amiben nagyon tehetségesnek bizonyult. 1929-ben hosszas gondolkodás és hivatásának mérlegelése után belépett a Szociális Testvérek Társaságába, amelynek anyaháza Budapesten volt. Mivel heves, élénk és tevékeny természete volt, nagy harcokat kellett megvívnia önmaga megfékezéséért és jobbulásáért.

1930. június 12-én ideiglenes, tíz évvel később örök fogadalmat tett. A feladatokat, melyeket elöljárói rábíztak, kezdettől fogva buzgón teljesítette. Kassán irányította a karitatív munkát, segítette a nőket általános és katolikus műveltségük gyarapításában, és hogy jobban részt vegyenek az Egyház életében, előadásokat tartott és megalapította a Katolikus Nő című folyóiratot. 1932-ben hitoktatás céljából áttelepült Komáromba, amely Csehszlovákiában volt. Itt először tovább folytatta a Kassán általa alapított folyóirat szerkesztését, majd egy másik, a testvérek által korábban Erdélyben kiadott lap munkatársa volt. Támogatta a Csehszlovákiai Püspöki Kart azzal, hogy tanulmányi heteket szervezett a Katolikus Ifjúsági Egyesület keretében, amelynek országos vezetője volt. Mindig törődött a szegényekkel, gyermekkonyháján ötszáz gyermek kapott élelmet. Fiatal lányok részére egyesületet hozott létre és megalapította a Katolikus Nőszövetséget. Mivel pedig óriási és folytonos erőfeszítései testileg és lelkileg kimerítették, 1934-ben visszarendelték Kassára. Az ellene támadt irigykedést és ellenségeskedéseket Istenben bízó hittel viselte.

1937-ben visszatért Magyarországra, hogy innét brazíliai misszióba menjen. Hogy ez az égő vágya teljesülhessen, fájó szívvel ígéretet tett, hogy le fogja tenni a szerzetesi ruhát és a laikus testvérekét ölti magára, akik a Szociális Testvérek Társaságának hívását követve közreműködtek annak szociális munkájában. Isten Szolgálója szívének vágya teljesült, főként a második világháború idején, amikor a szeretetnek nagy és sokféle formáját gyakorolhatta. Szeretetből áldozta fel életét is. 1941-ben ugyanis Isten Szolgálója Budapesten a Katolikus Dolgozó Leányok és Nők Országos Szövetségének központi vezetője lett, amely idősotthonokat is fenntartott és több lapot is kiadott.

Isten Szolgálója Krisztus iránti szeretetéből mentette azokat, akiket politikai felfogásuk miatt üldöztek, és a zsidókat, akiket a faji törvények sújtottak. Mivel sok zsidónak biztosított menedéket, följelentették és 1944. december 27-én elfogták. A legkisebb ellenállást sem tanúsította, hanem a rózsafüzérét magához véve követte hóhérait, akik még aznap a Duna partján kézi fegyverrel agyonlőtték.

Mivel a hit vértanújának tekintették, az esztergom-budapesti érsek, megindítva a boldoggáavatási, vagyis vértanúvá nyilvánítási eljárást, 1996–1998 között lefolytatta az egyházmegyei vizsgálatot. Ezen eljárás jogi érvényességét ugyanez a Dikasztérium 2000. február 25-i határozatával jóváhagyta. Miután a Positio elkészült, a szabályok szerint megvizsgálták Isten Szolgálójának abban állított vértanúságát. 2005. április 5-én a teológus konzultorok speciális ülése az ügyről pozitív véleményt mondott. A bíboros és püspök atyák ugyanazon év június 21-én tartott rendes ülésükön, amelyen az ügy előadója Salvatore Boccaccio, forsinone-verulano-ferentinói püspök volt, elismerték, hogy Isten Szolgálóját mint Krisztus hűséges tanítványát ölték meg.

XVI. Benedek pápa – miután mindezekről az alulírott bíboros prefektus tájékoztatta – a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának véleményét elfogadva és jóváhagyva a mai napon kinyilvánította: Megállapítható Isten Szolgálójának, Salkaházi Sárának, a Szociális Testvérek Társasága fogadalmas nővérének vértanúsága és annak oka a szóban forgó esetben és célból. Õszentsége elrendelte, hogy e határozat nyilvánosságra hozassék és a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának iratai közé kerüljön.

Kelt Rómában, az Úr 2006. évében, április 28-án.

José Saraiva Martins
bíboros prefektus

† Edward Nowak
lunai c. érsek titkár

Diós István fordítása