Kuminetz Géza: Nézz végre szembe démonaiddal, magaddal!

Kuminetz Gézának szemernyi illúziója sincs a valósággal kapcsolatban, egyértelmű számára, hogy az emberiség tévúton jár, mivel elfordult Krisztustól, többnyire csak szavakban hirdeti. A sötétség fejedelme, az ördög „pokolra viszi, / mindazt, aki gonosz, / oda, hol nincsenek törvények, / csak gyűlöletet keltő örvények.” (’Élet’ a pokolban). Az emberi történelem jellemző állapota, hogy „A demokráciában a demokraták/, az egyházban meg épp/ a Krisztusban igazán hívők/ a ritkák” (A feje tetejére állt/állított világ). Ám ez nem ok a letargiára, a magunkba zuhanásra, „Zsibbad a karom, / fáj mindenem, / de Neked dolgozom, / Krisztus, Mindenem!” (Fájdalmak között).

Kuminetz Gézában nem válik el a költő és a pap. Sok évtizedes lelkipásztori tapasztalatai szerint a hétköznapokban sok hívő semmivel sem viselkedik különbül, mint a nem hívő. Nem szépíti a valóságot: „Áhítatos arccal és térden állva / csúszol fel a szent lépcsőn. / Elzarándokolsz a könnyező Szűz kegyhelyére…” Ám ha előléptetésről, anyagi előnyökről van szó, „akkor azt is követeled, / amiért meg nem dolgoztál... / alávaló cseltől sem riadsz vissza. / A kérdés: „Mit ér hát a hited, az Ostya-falásod? / Úgy látom, / pogányabb vagy a pogánynál!” (A hit mérlegére állva és állítva).

Sokszor előfordul, hogy válsághelyzetben emberekbe vetjük minden reményünket. Pedig csak azt kellene szem előtt tartanunk, amit Kuminetz Géza fogalmaz meg: „… ha Krisztus a te Embered, / minden a tied. / Csak Hozzá mindig / alázattal közeledj!” (Akarsz-e megmenekülni?).

A mai uralkodó világnézet szerint lassan elmosódnak a határok igazság és hamisság, jóság és gonoszság, jog és jogtalanság, Isten és bálvány között, a tömegek milliárdjainak tudatát befolyásolni igyekvő tömegkommunikáció azt hirdeti, minden csak nézőpont kérdése. Ezzel szemben a kötet szerzője figyelmeztet: „Ha keresed és előbb-utóbb / megtalálod hol a határ... / akkor a fáról nemcsak lejöttél, / de hús-vér emberré is lettél” (Amitől ember az ember).

Egy másik versben Kuminetz Géza fölteszi a kérdést: „A számító és alantas / ösztönök gyúrta ember / vajon ember vagy-e még? Lehet humán / a poszthumán állapot?”. Kemény, de elgondolkoztató megállapítása: „Az ősember emberibb volt. / Androidok népesítik be a Földet” (Androidok világa). Ehhez szorosan kapcsolódik két másik költeménye: „Majd mindent tudsz. / de szinte semmiben se hiszel. / Mindent kipróbálsz, / de már alig cselekszel. / Minden élmény lelkesít, / csak épp a szíved üres” (A posztmodern ember). A másik vers megszólítottja az a hívő, aki naprakész, látszólag mindent tud az Egyházról, a „Híreknek, bennfentes információknak / élő lexikona vagy. / Élvezed is a jól értesültség sikereit.” Ám felmerül a kívülállóban a gyanú, hogy „igazán az igaz Istent keresed? / Mert Ő ám csak azoké, / akik szívük egyszerűségében, / s nem információk özönében keresik” (A posztmodern Krisztus-hívő).

S hogy kik veszélyeztetik ma leginkább az Egyházat, a kereszténységet? Kuminetz Géza szerint „A hitetlen megkereszteltek, / és a fanatikus megkereszteletlenek” (Az Egyház igazi ellenségei).

Jézus az utolsó vacsorán azt mondta tanítványainak, a világ gyűlölni fog benneteket, az én nevemért. A kötet írója megvilágítja, hogy Jézusnak „Csak egy ’bűne’ volt: / Bűn Benne nem találtatott. / Ó, ember, miért Őt, a Szentet / állítod a vádlottak padjára? / Miért a bűn, mi kell neked?” A megoldás, hogy megszabaduljunk a bűn rabságából: „Fedezd fel hát a bűn szolgaságát, / telj be utálatával, s végre / akarj lenni Krisztus szabadosa!” (Krisztus, a kiközösített). Krisztus igaz követője a történelem során mindig, így ma is „evolúciós hátrányban” van, „csak mert te figyelsz! magadra és másra! Te nem könyökölsz! Könyörületes vagy. / De veled hányszor könyörtelenek…, / Mégis, tarts ki, / s meg ne vadulj! / Mert te vagy a jövő, / te vagy az örökké új, / az igaz ember!”

Vannak emberek, akik egész életükben menekülnek, talán maguk sem tudják, hová, meglehet, önmaguktól, ami persze lehetetlen. Kuminetz Géza szerint a menekülő embernek soha nem szabadna elfeledni, hogy az árnyéka mindenhová követi, és „Krisztus is mindenütt jelen lesz neked: / Neked, érted és benned. / Akkor hát miért is utaznál? / Hisz megérkeztél!” (Miért is utazol?).

Kuminetz Géza versei a lélek legmélyéből fakadnak, sokunkhoz szólnak, sokunk érzéseit fejezi ki, csöppet sem szépítve a valóságot. A költői és a lelkipásztori hivatás elválaszthatatlanul összefonódik nála, nyíltan tárja elé mély hitét, meggyőződését, hogy a világ ezerféle bajára Jézus Krisztus szeretete az egyetlen valóságos alternatíva, s hogy erre igent mondjunk, valóban meg kell szabadulnunk lelkünk sötét démonaitól. Ahogyan az előszót jegyző Birher Nándor megfogalmazza: a pap költő az embert a „semmi torkából”, a „vágyott nemlétből” vezeti el ahhoz a Krisztushoz, „aki nem rabszolgának, hanem testvérnek tekint mindannyiunkat, akik a boldogságot keressük” (Jel Könyvkiadó, 2019).

Bodnár Dániel/Magyar Kurír